Az interneten játszható szerepjátékokon belül külön iparággá nőtte ki magát a különféle tárgyak készítésére szakosodott karakterek „üzemeltetése”. A legjobbak komoly összegeket keresnek a virtuális kézművességgel.
Esküvő a Second Life világában © secondlife.com |
„Látni akartam kik azok akik a lovagok, a manók, a különböző női és férfi karakterek mögött rejtőznek” – írta Cooper a BBC weboldalán. „Emellett érdekelt, kik azok akik virtuális árucikkek készítésével keresik a mindennapi betevőjüket.”
Cooper egyik interjúalanya a Second Life-ban használt avatárok számára készít virutális női ruhákat. Az első hallásra szürreális üzlet remekül megy, az illető ugyanis évi 70 000 dolláros (több mint 14,5 millió forint) bevételt könyvelhet el.
Egy másik- a Second Life-ban Marcos Fonzarelli néven ismert – játékos „robotszabóvá” képezte magát, s robotikus ruházatot gyárt a többiek számára.
Bár a piaci rés meglehetősen szűkös, Marcos így is havi 250 dollárnyi – több mint 50 000 forint – mellékesre tesz szert. Mivel a ruhák virtuálisak, Marcos egyetlen nyersanyaga az elkészítésükre szánt idő. Vásárlói bázis pedig van, hiszen 60 000 játékost lehet rábeszélni a portéka megvásárlására.
A robotszabó szerint a női ruházat a virtuális világban is óriási üzlet, s általában a való világban ismert divattrendek előbb-utóbb megjelennek az online játékokban is. Azonban nem csak a divat hullámai gyűrűznek be virtuáliába. A Second Life játékosai például segélymozgalmat indítottak a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére. Emlékeztetőül még virtuális emlékművet is emeltek a tiszteletükre.
„Egyébként is virtuális világban élünk” – mondta Cooper. „Virtuális a demokrácia, a politika, s szinte minden, amit az újságokban olvasunk.”
Kínában is virágzik a virtuális világokra épülő ipar, az Egyesült Államokban tevékenykednek olyan cégek, akik előszeretettel alkalmaznak olcsó kínai munkaerőt az efféle távmunkára.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm

+0.53%
-1.25%