Az elmúlt másfél évtizedben az egri szőlészek és borászok némi tétova útkeresés után, mintha megtalálták volna az új (szakmai és üzleti szempontból egyaránt) követendő irányt. A helyszínen igyekeztünk megtudni, hogy pontosan merre is fordultak?
A Bükk hegység déli lankáin elterülő egri borvidék szőlőültetvényeinek összterületét 4500-5000 hektárnyira teszik, az itt termett szőlőből durva becsléssel 25 millió palack bor állítható elő évene. A környéken már legalább ezer esztendeje foglalkoznak borászattal. (Közbevetőleg az Eger melletti Kis-Eged hegy oldalában találtak rá a Vitis hungarica néven ismert ősszőlő levelének 30 millió éves megkövült lenyomatára. A hely szelleme úgy látszik jó darab ideje megtelepedett itt.)
| A Nagy-Eged hegy | |
A Nagy-Eged hegy az egri borászok szerint az ország legjobb szőlő-termőterülete. Ideális a dőlése, a napsugarak beesési szöge közelít a merőlegeshez, s 530 méteres csúcspontjával a legmagasabb szőlő-termőterület az országban. Talaja ugyan olyan mészkő, mint ami Burgundiában található.
A környék vulkanikus hegyei között ez az egyetlen Pannon-tengerből itt maradt márgával tarkított mészkőhegy. A szőlő gyökere e puha márgaereken keresztül mélyen le tud hatolni a vízhez, akár tíz méternyire is. Végső soron a talaj- és klimatikus viszonyokat tekintve Magyarország Európában az egyetlen vidék, amelynek hasonlóak az adottságai, mint a nagy francia borvidékeknek. Az Eged hegy pedig e kiváló termőhelyek közül is kiemelkedik. |
Történetét tekintve Eger fehérboros vidék volt, ami nem csoda, hiszen Magyarországon a középkorban egyáltalán nem volt más csak fehér szőlő. A török elől menekülő szerbek hozták be az első kék szőlőket, kadarka vesszőket. A mezoklíma az egri borvidéken inkább a fehér szőlőfajták termesztésének kedvez, így érthetően még ma is a szőlőterületeknek majdnem a felén fehér fajták teremnek.
Az egri borvidék már közvetlenül a rendszerváltozás után fejlődésnek indult a magángazdaságok lábra kapásával, de az igazi minőségi ugrást onnan lehet számítani, amikor a nagyüzemi művelésre alkalmatlan, de nagyon is kiváló termőterületeket (Nagy-Eged, Pajdos) sikerült bevonni a művelésbe, megnövelve ezzel a szőlőültetvények összterületét. Az új, jó minőségű telepítésekkel, a világfajták elterjedésével, a terméskorlátozás és a dűlőszelekció bevezetésével a bortermelés alapjai jelentősen megerősödtek. Végül a nemzetközi borászatban elfogadott eredetvédelmi AOC rendszert is meghonosították. A vidék végül is napjainkra felkészült, hogy a nemzetközi piacokon is sikerrel szerepeljenek borai.
A helyszínen két pincészetben kerestük a választ, hogy az egri boroknak és borászatoknak milyen lehetőségeik vannak megkapaszkodni az újrarendeződő hazai, s a komoly túltermelési nehézségekkel küszködő nemzetközi piacokon. A Monarchia Borászat egy nagy nemzetközi vállalkozás részeként, jelentős közelmúltbeli beruházásokkal a háta mögött, s világviszonylatban is meglehetősen egyedi szervezeti rendszerben, Tóth István Tradicionális Pincészete pedig a hagyományokra, s szó szerint vett kézműves munkára alapozva, lépésről-lépésre fejlesztett családi vállalkozásként mutathat fel sikereket.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#17)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#17)

+0.35%
-0.37%
Tisztelt cikkírók!<br><br>Az egri borokról (és a Nagy-Egedről is) írva hogyan maradhatott ki Bukolyi László (Gróf Buttler Történelmi Borászat) és Lőrincz György (St. Andrea Pincészet)?<br>