Svájci lap a Gazprom stratégiáját gyanítja az OMV Mol-vásárlása mögött

Az elmúlt napok két eseménye fogja befolyásolni az Európai Unió jövőbeni energiabiztonságát: az egyik az Oroszországból Európába vezető fekete-tengeri gázvezetékről az orosz Gazprom és az olasz ENI között aláírt szándékmegállapodás, a másik pedig az OMV részvényvásárlása, mellyel az osztrák olaj- és gázipari nagyvállalat növelte a Molban fennálló részesedését - írta a Neue Zürcher Zeitung kommentárjában.

A "Gazprom újabb csápokat növeszt" című cikk szerint az OMV közleménye, melyben konstruktív párbeszédre kéri a Mol menedzsmentjét, azt sejteti, hogy a magyar céget meglepetésként érte a tranzakció. A 10 százalékos szavazatijog-korlátozás miatt az ügylet közvetlenül nem hoz sok változást a magyar ásványolajipari vállalatnál - írta a svájci lap -, mert a Mol az elmúlt években értésre adta, visszaveri a befolyásszerzésre irányuló osztrák próbálkozásokat, és a közép-európai konszolidációs folyamatban erős vetélytársként óhajt fellépni.

Ám Bécs ezt a függetlenséget nem szándékozik tovább tűrni, amint az Wolfgang Ruttenstorfer szóhasználatából is kiviláglik: az OMV vezérigazgatója "stratégiai részesedésről", "szövetségről" beszélt, amely a nagyprojektek esetében nagyobb ellensúlyt képezhetne, hatékonyan versenyezhetne a nagyobb olaj- és gázkonszernekkel. Az energiamultik ez idáig csak marginálisan érdeklődtek a növekvő közép-európai piac iránt, ám általános a várakozás - írta a lap -, hogy az ágazati konszolidáció befejeződése után, melyből az OMV-n és a Molon kívül főként a lengyel PKN Orlen profitált, erőteljesen behatolnak a térségbe.

Az NZZ szerint a piac feje fölött lebonyolított, nem saját pénzből finanszírozott OMV-részvényvásárlás egyik korai jele lehet annak, hogy elkezdődött a konszolidációs folyamat második szakasza. A Mol és az OMV ugyanis nem csak vetélytársai egymásnak, közös sajátosságokkal is rendelkeznek: mindkettő szoros üzleti kapcsolatokat ápol a többségében a Kreml által közvetlenül ellenőrzött Gazprommal, mely az európai gázszükséglet egynegyedét (az EU keleti, volt kommunista tagországaiban 80-100 százalékát) fedezi oroszországi és Kaszpi-tengeri gázból.

A Kreml akarata szerint ennek így is kell maradnia - írta az NZZ. Moszkvának sikerült "szánalmas módon" kudarcra kárhoztatnia a Kaczynski fivérek kísérletét a lengyel energiaellátás Oroszországtól való függetlenítésére, és a Gazprom az elmúlt hetekben-hónapokban további lépéseket tett monopóliumának megőrzésére: ennek része a Mol közreműködésével tervezett Kék Áramlat gázvezeték, valamint az OMV-val nemrég kötött megállapodás alsó-ausztriai gáztározó- és

elosztóberendezések építéséről. Ide tartozik az elmúlt hét végén az olasz ENI-vel aláírt szándéknyilatkozat a Déli Áramlat gázvezeték megépítéséről, valamint a Schröder-projekt, melynek értelmében orosz gázt szállítanának Németországba egy megépítendő Balti-tengeri vezetéken keresztül.

Oroszországnak, amely önmaga nem rendelkezik elegendő gáztartalékkal a tervezett vezetékek ellátásához, már sikerült megállapodnia a Kaszpi-tengeri országokkal egy part menti vezeték építéséről, amely a térség gázkészleteit teljes terjedelmében a Gazprom rendszerébe juttatná. Ez a gáz azonban hiányozni fog a

Nabucco-projekthez, amellyel az EU szeretné csökkenteni orosz energiafüggőségét, hiszen az azerbajdzsáni gáz önmagában nem igazolja a vezeték magas építési költségeit. A Gazprom hatékonyan megvalósuló stratégiája minden jel szerint arra fut ki, hogy kegyelemdöfést adjon a Nabuccónak. Az EU közösségi terve nyilvánvalóan vakvágányra került amiatt, hogy az előkészítési munkálatokat olyan energiatársaságokra hagyták, amelyek maguk is a Gazprommal való jó viszonytól függnek - állapította meg a Neue Zürcher Zeitung kommentárja.