Szent György-napi könyvelés, kisebb ünneprontással

Csütörtökön, a tavaszi fordulót jelző Szent György napon nyílt meg a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a fővárosi Millenáris Parkban. Ez elég jó alkalom, hogy vessünk egy hosszú pillantást a hazai könyvpiacra, a fesztivál ünnepi lebegéséből földre ereszkedve megnézzük a számadatokat, s fényt villantsunk a könyvszakma legégetőbb vitáira is.

Európa legnagyobb "könyvesboltja". Mindenki itt van. Galéria, kattintson! © Stiller Ákos

A körbetartozás logikája szerint pedig a fordítók, szerzők, tervezők várnak a legtovább; hiszen a sorban ők állnak leghátul. A körbetartozások ügyében az MKKE sem tett, vagy tehetett sokat - hiszen sajátos módon azonos szervezetbe tömöríti az ellenérdekelt feleket.

A folyamatnak talán az szabhat gátat, hogy a nagy terjesztők már kiadókat is birtokolnak. A könyvpiac koncentrációja új és mostanra igen kiterjedt jelenség lett. A nagy dobás 2007-ben a Líra és Lant csoporté volt, megvették a nagykereskedelemben és a hipermarketek ellátásában is éllovas Sunbooks-ot. A legújabb fejlemény pedig a Libri közvetett beszállása az Ulpius Ház kiadóba. Bár a szereplők hangsúlyozzák, a kiadó 25 százalékát megvásárló SQ Invest Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonosa, Balogh Ákos, aki a Libri Könyvkereskedelmi Kft.-ben érdekelt, magánszemélyként van benne az utóbbi évek leggyorsabban felfelé ívelő könyvkiadójában, az aktus beleillik a trendbe: terjesztő és kiadó összefognak.

A nagy terjesztők természetes módon preferálják kiadóikat és a kizárólagos szerződéses partnereket. Így a Líra és Lant Zrt. például a Magvetőt, a kiskereskedelmi fronton piacvezető Alexandra terjesztőt működtető Pécsi Direkt Kft. pedig a "saját márkás" könyveket, a féltucat kiadót, amelyben tulajdonosa, Matyi Dezső érdekelt, köztük az új szerzeményt, az Európa Könyvkiadót. A karácsonyi csúcs körül kifejezetten háború dúlt a nagy terjesztők között, az egyre attraktívabb boltokat létesítő Libri és Alexandra akasztott bajszot, a pécsi cég nem szállított a Librinek.

Más források úgy tudják, a (most fegyverszünetben levő) Alexandra és a Líra és Lant korábban egymást próbálták belekényszeríteni egy (túl)termelési versenybe. Azaz az egyik nagy terjesztő a másik csoport könyveiből irreálisan sokat rendelt. A kisebb darabszámot átvette ugyan, de elrejtette a boltok polcain.

Az újrarendezett könyvpiac idegességét minden bizonnyal az okozza, hogy egyelőre rejtély, hogy a bolthálózatukba jelentős pénzt invesztált terjesztők hogyan élnek majd meg egymás mellett a túlkínálat közepette. A tét persze a siker, a vezető szerep.

Könypiaci szereplők között arról is hallani, hogy bizony a sikerlisták is az érdekcsoportok szerint alakulnak, s most, hogy már a Libri sem "szűz", az egyetlen érdek nélküli, azaz manipulálatlan listának is annyi.

Ami pedig a csatatereket illeti: a kiskereskedelmi bolthálózat után lassan áttevődik a hipermarketekre. Meglehet, a könyvpiaci verseny a Tescóban dől majd el. Ami azonban biztos: ezeken a helyeken a gazdaságos mosópor és műanyagpalackos sör között nem az igényes irodalom tölti meg a polcokat.

A CD-piacon már megtörtént ez az átrendeződés; a legtöbb lemezt nagyáruházakban értékesítik. Itt azonban kevés a szakértelem (a kis lemezboltoknak épp ez kínált esélyt a túlélésre), az eladó nem tud tanácsot adni, mit vegyünk le a polcról.

Igaz, a szakértelem néha a könyvterjesztők boltjaiban is hibádzik. A kiismerhetetlen kategóriarendszer miatt sokszor csak a címük, vagy éppen a borítójuk alapján kerül be egy-egy mű valamely műfaj polcaira. Márai Sándor Kassai őrjárat című műve például így került az egyik megaterjesztőnél az útikönyvek közé.