Szalay-Berzeviczy: a világ összeomlik, mi pedig nagy bajban vagyunk

Magyarországot a spekulánsok támadják, igyekeznek a gazdaság törékenységét kihasználva, minél nagyobb profitra szert tenni. Eközben a jegybank és a kormány vért izzadva próbálja visszaverni a támadásokat, de az eredmény egyelőre alig látszik. Az ádáz piaci küzdelmekről, a bejelentett intézkedések várható hatásairól és hazánk esélyeiről Szalay-Berzeviczy Attilával, a Budapesti Értéktőzsde volt elnökével beszélgettünk.

Key Account Sales Specialist Álláshirdetés

hvg.hu: Még mindig nincs megnyugvás a piacokon, a múlt héten a tőzsde és a forint egyaránt  lejtmenetben volt, a jegybank drasztikus kamatemelést hajtott végre. Ez a hét sem indult sokkal jobban. Mi történik körülöttünk?

Szalay-Berzeviczy Attila: A világ összeomlik, mi pedig mindenkinél nagyobb bajban vagyunk. Most kezdjük megfizetni az árát az országra 2001 óta jellemző felelőtlen gazdaságpolitikának. Azzal, hogy egy erőnket messze meghaladó szociális rendszert és alacsony hatékonyságú állami gépezetet működtetünk, 2006-ig a folyamatos és kiugróan magas államháztartási deficitünkkel és a folyó fizetési mérlegünk hiányával gigászi méretű, 16 ezer milliárd forintos államadósságot hoztunk össze. Ennek a finanszírozását egyre inkább a külföldre hagytuk, amire viszont az csak magasabb kockázati felár ellenében volt hajlandó. Emiatt a magyar kamatszint jóval az euróövezeti fölé került, ami a lakosságot, a vállalakozásainkat és a vállalatainkat fokozatosan a devizahitelek irányába orientálta. Ennek következménye, hogy ma Izland után Európában Magyarországé a legnagyobb külső adósságállomány. Ez közel 110 milliárd euró, ami Magyarország egyéves GDP-jével egyenlő. Egy olyan országból, amelynek a gazdaságpolitikája már hosszú évek óta jelentős hitelességi deficittel küszködik, erős külső finanszírozási szükséglettel bír, és a lakossága nyakig ül a devizaadósságban, onnan ilyen válságos időkben menekül a külföldi tőke. A vérszagra megjelentek a nagy nemzetközi spekulánsok, akik az elmúlt két hétben módszeres támadást indítottak a forinteszközök ellen.

Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT volt elnöke. Most fizetjük az árát az eddigi pazarló gazdaságpolitikánknak © Stiller Ákos

hvg.hu: Mit jelent pontosan a támadás?

Sz.B.A.: A hatalmas pénzeket mozgató hedge fundok (kockázati alapok) és más pénzintézetek, valamint az intézményi befektetők nemcsak a meglévő magyar részvényeiket, állampapírjaikat és forintjaikat adták el, de még kölcsön  is vettek ezekből az eszközökből másoktól, hogy még annál is többet adhassanak el az azonnali, és persze a határidős piacokon. Ők ugyanis arra számítanak, hogy az előbb említett gazdaságpolitikai és makrogazdasági háttérrel, valamint az eddig bemutatott kissé tankönyvízű védekezéssel, Magyarország nem lesz képes megvédeni magát a ránehezedő nyomással szemben,  feladja a forint védelmét, amelynek árfolyama így drámai módon meggyengül. A fent említett pénzügyi szereplők ezek után már sokkal olcsóbban tudják visszavásárolni a forintot, jelentős hasznot könyvelve el maguknak.

hvg.hu: Mi lenne a nem tankönyvízű védekezés?

Sz.B.A.: A paradigmaváltással felérő megoldás, ami egyértelművé tenné mindenkinek, hogy Magyarország egyedül is képes megvédeni magát. A két fő problémánk: túl nagy a külső finanszírozástól való függőségünk, és  sebezhető a forint. Ezért a felületi kezelés helyett olyan lépéseket kellene végre-valahára megtennünk, amelyek lehatolnak a probléma gyökereiez. Tehát drasztikusan növelni kellene a rendelkezésre álló belső finanszírozási lehetőségeinket, vagyis a lakossági megtakarításokat, és még erőteljesebb költségvetési hiánycsökkentést kellene végrehajtani. Ez az utóbbi azért nagyon fontos, hogy a deficit mértéke mihamarabb a növekedési rátánk alá kerüljön, lehetővé téve ezzel az államadósság lefaragását, majd az eurózónába történő nagyon gyors bemenekülésünket.

hvg.hu: Mik lennének a stabilitás eléréséhez a legalapvetőbb dolgok, amiket meg kellene most lépnünk?

Sz.B.A.: Véleményem szerint a kamat- és árfolyamnyereség-adó erőteljes csökkentése mellett be kellene vezetni a hosszú távú befektetési számlát, és egy egyszeri adóamnesztiát kihirdetni a jelenleg az APEH szeme elől elrejtett, külföldön tartott megtakarításokra, amennyiben azokat haza utalják. Ez egyes vélemények szerint 1000 milliárd forintnál is nagyobb tétel lehet. Márpedig minél több hazai megtakarítás áll rendelkezésre, annál könnyebb és olcsóbb finanszírozni az államadósságunkat belülről és így megvédeni a forintot. Emellett az államháztartási kiadásokat is csökkenteni kellene, ami viszont, már csak az adófizetői bázis szélesítésével illetve a szociális rendszer valamint a közigazgatás kurtításával lehetséges. Ebben a helyzetben ugyanis nem tartható tovább az, hogy csak a lakosság negyede járul hozzá a nyugdíjrendszer finanszírozásához, hogy a családi pótlék és egyéb kedvezmények alanyi jogon járnak, hogy későn állunk munkába és korán megyünk nyugdíjba, hogy a 6,5 millió munkaképes állampolgárból 4 millió nem fizet személyi jövedelemadót és ugyanennyiüknek nincs bejelentett állása, valamint hogy körülbelül 5000 milliárd forint éves jövedelem kerüli ki az adórendszert. Ehhez persze politikai konszenzus kellene. Ezt tehát vagy együtt felvállalja a kormány és az ellenzék önszántából, vagy egy komoly forint leértékelődés után a spekulánsok és az IMF fogja ránk kényszeríteni. Én amellett vagyok, hogy csináljunk meg minden szükséges lépést önszántunkból, mert most a lakosság is megértőbb lesz a további megszorító intézkedéssel kapcsolatban azt követően, hogy a napokban megkapja az első értesítőjét az új törlesztőrészletéről.

hvg.hu: Ön szerint az MNB 300 bázispontos kamatemelése és az IMF-megállapodás nem elégséges a stabilizációhoz? Tényleg szükség van még további megszorításokra?

Sz.B.A.: Az MNB és az IMF lépése csak a pillanatnyi tűz eloltásához elegendő. Ahhoz viszont, hogy megakadályozzuk, hogy a jövőben hasonló tüzek mégegyszer kialakulhassanak, ráadásul még növekedést és versenyképesség javulást is fel tudjunk vegre mutatni, ahhoz szakítanunk kell ezzel az igazságtalan, pazarló és önpusztító rendszerrel, amit a politikai elitünk “szociális védőhálóként” próbál eladni az embereknek.