Erényi Balázs: az autózást az emberek a válságban sem szeretik feladni

A váláság elvileg – a visszaeső szállítási teljesítmények és a csökkenő jövedelmekből kevesebb autózásra fordítható pénz miatt – az üzemanyagpiacon azonnal érezteti hatását. Erényi Balázs, a Shell Hungary Zrt. igazgatóságának elnöke, egyben a Shell regionális (Magyarországért, Bulgáriáért, Csehországért és Szlovákiáért felelős) kiskereskedelmi üzletág-igazgatója azonban arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy az európai polgárok, köztük a magyarok nem készülnek átalakítani a motorizációtól erősen befolyásolt életmódjukat.

hvg.hu: A válság miatt jelentősen esett a kőolaj iránti globális kereslet, amit az alacsony árak is jól tükröznek. A mi régiónkban a krízis hatásai hogyan jelennek meg az üzemanyagpiacon?

Erényi Balázs: Az olajipari termékek piacán a régió egészét erőteljesen érinti a válság, de a különböző földrajzi területeket, illetve vásárlói szegmenseket különbözőképpen. Érdekes módon a mi üzleti régiónkban leginkább Csehországban érzünk nehézségeket, pedig a makrogazdasági adataikat tekintve éppen a csehek tűnnek a legstabilabbnak. Ez azonban az üzletmenet jellegéből fakad, mert ott jelentős arányú más hálózatok és nagyfogyasztók kiszolgálása, amelyeknek csökken a kereslete. Az ipari termelés visszaesése különösen erősen érezteti hatását. A magánautósoknál a visszaesés nem jelentős, s ez általánosan kimondható egész Európára, benne Közép-Európára és Magyarországra is. A nagyobb vállalkozások, elsősorban a termelő vállalkozások visszaesése viszont jól látszik. Indokolatlan volna, ha pánikreakcióink lennének, de megfontoltan készülünk arra, hogy a munkanélküliség növekedésével a magánfogyasztók kereslete is csökkenni fog.

Erényi Balázs. A Shell az egész régiót sikeresnek tekinti © Stiller Ákos

E. B.: Európában sehol sem érzékelhető, hogy a magánemberek elkezdték volna jelentősen visszafogni az üzemanyag-vásárlásaikat. Nem látszik, hogy változtattak volna a szokásaikon, s ne indulnának el oda autóval, ahová eddig is kocsival jártak. Nagyon hasonló tendenciákat lehet észlelni, mint a korábbi gazdasági visszaesések idején. A gázolajforgalom a GDP-termelés vagy az ipari termelés alakulásával korrelál, míg a benzinforgalom a belföldi fogyasztás, kiskereskedelmi forgalom, élelmiszeripar trendjeihez igazodik. Az a tapasztalatunk, hogy az autózást az emberek nem nagyon szeretik feladni, azaz a fogyasztási hierarchiában az üzemanyag-fogyasztás elég előkelő pozíciót foglal el. Van egy másik tényező is: az ár. A kőolajár esése miatt (még akkor is, ha a forint gyengülése ennek ellene dolgozik) az üzemanyagok relatíve olcsóbbak lettek, s így a fogyasztók elfogadhatónak ítélik, amennyit üzemanyagra kell költeniük.

hvg.hu: Ez azután is így lesz, ha bevezetik a kormány által kilátásba helyezett magasabb jövedéki adót?

E. B.: A jövedéki adó tervezett megemelése semmilyen üzleti lépést nem generál, mert számunkra ez egy átmenő tétel. Egyébként nem valószínű, hogy jelentősen befolyásolná a forgalmat. Ha előírják, hogy emeljük meg a magasabb adótartalom miatt a termékek fogyasztói árát, akkor azt megtesszük, s az adót befizetjük. Persze, ha emiatt a szomszédos országokhoz mérten jelentős árkülönbség alakul ki, akkor megindulhat az üzemanyag turizmus, amire már volt példa. Ám ez most éppen fordítva működik, de nem az adó, hanem a gyenge forint miatt, s így Szlovákiából megéri átjönni ide, Lengyelországba vagy Csehországba tankolni. A forint gyengülése most már felfelé nyomja az árakat, amit az alacsony olajár még némileg ellensúlyoz.

hvg.hu: Az olajipari vállalatok nyilván sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a szárnyaló olajár idején, akárcsak egy évvel ezelőtt is. A válság miatt forgalom- és áresés milyen lépések megtételére kényszerítik a Shellt és versenytársait a régióban? Esetleg feladnak piacokat, vagy éppenséggel felvásárolják versenytársaikat, új – válságos időkre kidolgozott – üzletpolitikát vezetnek be?

E. B.: A kiskereskedelemben hosszú távú beruházások vannak. Aki benzinkutat épít, az tizenöt-húsz éves távlatban számol, hiszen a megtérülésre tíz évnél korábban nem lehet számítani. Ebben a hosszú időszakban vannak jobb és rosszabb periódusok. Azaz egy válság nem jelenti, hogy automatikusan másfajta üzletpolitikát kellene folytatni. Bizonyos költségeket, mondjuk a marketingkiadásokat mérsékelni lehet, vagy érdemes a működési költségeken szorítani, de nem drasztikusan. Szigorúbb lépésekre más helyeken lehet szükség. Például az euroShell üzemanyagkártya programban a partnerek nehézségei miatt, meg kellett változtatni a hitelezési gyakorlatunkat, szigorítani kellett a hitelfeltételeket. De az ilyenfajta intézkedések semmiképpen sem jelentenek stratégiai változásokat. Extrémen kritikus helyzetekre nem is készülünk, mert lehet ugyan mindenféle apokaliptikus forgatókönyveket felállítani, de ezek bekövetkeztére ebben a pillanatban semmi sem utal. Így inkább előre tekintünk. A magyar állam helyzete ugyan nehéz, ami nyilván szoros összefüggésben van reálgazdasággal, de azért működik Magyarországon számtalan sikeres vállalat, sok erős multinacionális cég, amelyek régiókban és nem országokban gondolkodnak. Ha a Shell esetét vesszük, akkor csak Magyarországon van majd 200 jól működő benzinkutunk, s ez a szám hamarosan 250-re bővül. A vállalat egyébként az egész régiót sikeresnek tekinti. Ha államcsőd vagy valami más jelentős esemény ezt megváltoztatja, akkor az értékelés is nyilván változik. De a cég felső vezetéséből származó információk nem arról szólnak, hogy Magyarországot leírták volna.