Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#88)
Az adósság nem csak mostanság jelent gondot, hiszen az ember, amióta társadalomba szerveződött, hajlamos kölcsönkérni, és bizony van, hogy nem tudja megadni. Ha valaki ilyen szégyenbe keveredett, a régi időkben csúful elbántak vele. Felidézzük a múlt árnyait.
|
Mostanában egyre több honfitársunknak akad gondja azzal, hogy a házra, lakásra, kocsira, miegymásra felvett hiteleket nem tudja törleszteni a bajosra fordult körülmények miatt. Legrosszabb esetben vagyontárgyaik elvesztése, életszínvonaluk romlása fenyegeti őket, amit megaláztatásként élnek át. De mi ez ahhoz képest, amit régi korok fizetésképtelen adósainak kellett elviselniük. Ráth-Végh István, a felülmúlhatatlan anekdotagyűjtő könyvét, A pénz komédiáját lapoztuk fel. A cím ellenére az adósokat illetően sok vidám dolgot nem olvastunk benne.
Rómában például, ahol szigorú törvényekkel védték a magántulajdont, a nem fizető adósoknak jaj volt. Ha a hivatalos felszólításra nem fizettek, a praetor maga elé idézte és átadta őket a hitelezőnek hatvan napi szolgaságra. A hitelező magával vihette, megbilincselhette, kemény házi munkára foghatta az adósát. Ha eltelt a hatvan nap, és a hitelező nem jutott a pénzéhez, az adós polgárjoga megszűnt. Ez annyit jelentett, hogy a hitelező eladhatta az adósát külföldre rabszolgának, vagy akár meg is ölhette, ha akarta.
Pellengérre állított adós. Se pénz, se megértés, se sajnálat © gutenberg.org |
A középkori Németországban a nemesembereknek a jog adott egy kiskaput, hogy ne essen folt a család hírnevén. Az intézmény neve ez volt: einlager. A kölcsönszerződésben kiköthették, hogyha az adós nem fizetne, köteles bevonulni egy előre megnevezett fogadóba, és annak a küszöbét nem léphette át, amíg az adósságot ki nem egyenlítette. A intézkedés célja természetesen az volt, hogy az adós mindent tegyen meg fizetési kötelessége teljesítésére, hogy ne kelljen további költségbe vernie magát és családját az igencsak költséges fogadóban lakással. Ráadásul nemcsak az adósnak, hanem a kezesnek, ha több kezes volt, akkor az összesnek be kellett vonulnia a fogadói őrizetbe, és bizony előfordult, hogy az úri társaság fejére nőttek a költségek. Megszökni nem lehetett, mert kötötte őket az úri becsületszó. Ha az adós meghalt, akkor sem hagyhatta el a fogadót, hiszen annak küszöbét nem léphette át, amíg nem törlesztette adósságát. A holt becsületét egy módon lehetett megőrizni, ha lyukat ástak a küszöb alatt, és ott húzták ki a porhüvelyét.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#88)
Risin02
zagloba
+0.53%
-1.25%
A múltban, a " régi" időkben, hogy hogy bántak az adósokkal, részletesen megtudhatjuk Ráth Végh István tanulmányából.De térjünk át a mára.<br>Hazánkban sokan elítélik azokat, akik adósságba, adósságcsapdába kerültek, mondván, hogy előre tudták azt, hogy a részleteket nem fogják tudni havonta kifizetni,s a kölcsönt, hitelt csak azért vették fel, mert nem tartották be a közmondást: addig nyújtózkodjál , amíg a takaród ér." <br>Elismerem, sokan vannak ilyen meggondolatlan állampolgárok. De jóval többen vannak azok, akik kényszerhelyzetükben vettek fel személyi hitelt, áruhitelt, lakásépítési és lakásvásárlási hitelt és most a nagy világválság hatására döbbentek rá arra, hogy a különféle bankok által egyoldalúan megváltoztatott fizetési feltételeknek nem tudnak eleget tenni. Amikor megkötötték a hitelszerződéseket közép és hosszú távra, előre terveztek, figyelembe véve a család keresetét, a rezsikiadásokat és azzal számoltak, hogy a szerződésben meghatározott fix hiteltörlesztést teljesíteni tudják.Több százezer család érzi, hogy olyan adósságcsapdába került,melyből nincs kiút. A kormány - ideiglenes jelleggel a frissen munkanélkülivé váltak esetében - igyekszik segíteni a kárvallottakon, de ezt sem lehet megnyugtató megoldásnak tekinteni.<br>Az egyetlen megoldás az lenne a bankok által egyoldalúan megemelt törlesztőrészletek rendezése ügyében, ha a bankok továbbra is az eredeti szerződésben meghatározott törlesztőrészlet befizetését tekintenék teljesítésnek, a Ft. gyengülése miatti különbözetet egy külön személyi nyilvántartásban vezetné kamatmentesen, s ha a forint árfolyama erősödik, akkor annak arányában csökkenne ez a külön nyilvántartott összeg. ( helyes az a népi kezdeményezés, hogy a különbözet felét a bank vállalja át a rizikó alapjából.)<br>Véleményem szerint azonban, amikor kölcsönökből eredő tartozásokról beszélünk, meg kell említeni a tartozások egy más, jelentős nagyságú formáját is. Ez pedig a következő. Ki kell mondani nyíltan, hogy azok az emberek, akik adót csalnak, adófizetésből kivonják magukat, jogtalanul hatalmas összegű ÁFÁT igényelnek vissza, nagy összegű korrupciókat követnek el, fekete munkát végeztetnek a rendszerváltás óta egyre nagyobb arányban, ŐK IS HITELT VESZNEK FEL TITOKBAN A TÁRSADALOMTÓL,MÉGPEDIG KAMATMENTESEN ! Az ilyen esetekben nincsenek bizonylatok, nem kötnek szerződéseket, nem állapítanak meg kamatot, nincs havi visszafizetési részletköltség és nincs határideje a visszafizetésnek sem.Az így " elrabolt" társadalmi vagyonszerzés után nem fizetnek személyi jövedelemadót se. A társadalom el sem tudja képzelni, hogy a rendszerváltás óta milyen hatalmas összegek kerültek magánzsebekbe magánzsebekből, s nem is gondolkozik el azon, hogy az ilyen titkos " kölcsönt" sohasem fogják visszafizetni. Ezért tartunk itt, ahol tartunk. Ez a oka, hogy a rendszerváltás óta a társadalom - vagyoni állapotát tekintve - kettészakadt és egyre nagyobb űr képződik e téren. Az ilyen " hitel" is rablóhitelnek minősíthető kapitalistává vált társadalmunkban.<br>