Felzabálhatja-e megtakarításainkat a hiperinfláció?

2009. július 06., hétfő, 06:23 • Utolsó frissítés: 2009. augusztus 21., péntek, 09:36
Szerző: hvg.hu

Címkék: válság; forint; infláció; hiperinfláció; pénzromlás; gazdaságtörténet;

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#21)

Soros György tőzsdeguru pár napja a Wall Street Journalnek amiatti aggodalmáról beszélt, hogy a globális válság kezelésére túl sok pénzt pumpálnak a világgazdaságba, ami egyensúlytalanságot okozhat. Nem dőlhetünk hátra, hiszen az állami pénzpumpával létrehozott felesleges likviditás következményei kiszámíthatatlanok, és még a stagfláció árnya is itt kísért. Jöhet ennél rosszabb? Jöhet bizony. És a múltban nem egyszer jött is.

Key Account Sales Specialist

Álláshirdetés

Már 63 éve, hogy 1946 nyarán azóta is megdönthetetlen világcsúcsot állítottunk fel a pénzromlásban. Az okok elég egyszerűek. A háborúban vesztes ország romokban hevert a szovjet megszállási övezetben. A termelőkapacitások jelentős része használhatatlanná vált, eladható áru nem volt, a nemzetközi pénzpiacokon pedig nem lehetett hitelhez jutni, hiszen nagy volt a magyarokkal szemben, illetve a politikai helyzet miatt kialakult bizalmatlanság. Az állam viszont valahogy kénytelen volt fedezni a költségeit. Mit tehetett: pénzt nyomtatott. Ennek persze nyilvánvalóan nem volt meg a fedezete, így a bizalmatlanság megállíthatatlanul tovább erősödött. A kincstár bevételei is csökkentek, hiszen az egyre gyorsabb infláció miatt a kalkulált adóbevételek „elértéktelenedtek”, s még a korábbiaknál is kevésbé voltak képesek fedezni az állam kiadásait. Ez még feljebb hajtotta a pénzromlási hullámot, hiszen a jegybank egyre több pénzt, és egyre nagyobb címleteket dobott a piacra. Ezt az ördögi kört végül a forint 1946. augusztus 1-jei bevezetése és a hozzá kapcsolódó szigorú fiskális intézkedések szakították meg. A pengő addigra annyit sem ért, mint a papír, amire kinyomtatták. A pénzt közvetítőként használó üzleti folyamatok teljesen leépültek, a pénzben tartott vagyonok megsemmisültek. A hiperinfláció forró számumja kitakarított, akárcsak a köztisztasági dolgozók az utcán szétszórt hasznavehetetlen bankókat, s mindent lehetett a nulláról kezdeni.

Egymilliárd B.-pengős bankó. Ezt már nem volt idő kiadni

A hiperinfláció – bár a tankönyvek igyekeznek egységes definíciót találni rá – igen sok okból kialakulhat. Egy biztos, ilyenkor a pénz ijesztő sebességgel romlik: elfogadott nézet szerint havonta legalább 50 százalékot veszítve az értékéből. Az emlékezetes hiperinflációk ennél persze hatványozottan gyorsabb leértékelődéseket produkáltak. A hiperinfláció idején jellegzetes viselkedési formák és jelenségek tapasztalhatók, így a felismerése nem kíván éles megfigyelőképességet.

Először is a lakosság nagy része a vagyonát nem hajlandó a nemzeti fizetőeszközben tartani, hanem valami másféle formát preferál: aranyat, műtárgyakat, stabilnak tartott valutát. Emellett, aki pénzhez jut, ahelyett, hogy megtartaná, azonnal befekteti a vásárlóerejének megőrzése érdekében.
Másodszor a népesség nagy része már nem a nemzeti valutában számolja ki, hogy mi mennyit ér, hanem más egyenértékesekben, például külföldi stabil valutában. Sőt az árakat is már ebben a valutanemben szabják meg az eladók és a vásárlók.
Harmadszor akár az eladást, akár a vásárlást segítő hitelezési ügyletekben a résztvevők bekalkulálják azt a vásárlóerő-veszteséget, amelyet a hitel futamideje alatt kell megtapasztalniuk, még akkor is, ha ez az időszak rövid.
Negyedszer pedig a kamatok, a fizetések és az árak egy korrekciót lehetővé tévő árindexhez kötődnek.

Ismét lehet hiperinfláció Magyarországon?

A közelmúltban sokan az államcsődtől féltették Magyarországot, s az argentin példát emlegették, amikor a megtakarításokat egy hiperinflációs hullám a nullával tette egyenlővé. A magyar gazdaság egyensúlya azonban nem pusztán a tartósan magas kiadások miatti túlságosan nagy államháztartási hiány miatt billent meg, hanem a lakosság és bizonyos mértékben az üzleti szektor mértéken felüli belső fogyasztása miatt is, amelyet a magyar bankokon keresztül felvett devizahitelekkel finanszíroztak. Emiatt az ország csak igen magas kamatprémiumok mellett jutott hitelekhez, amelyek gyorsan megnövelték a külső adósságát, miközben egyre nehezebben jutott devizához. Az MNB ennek ellenére nem csökkenthette az alapkamatot, hogy visszafogja a devizahitelek felvételét, s könnyebbé téve a forinthitelezést, ösztönözze a gazdasági növekedést, mert a pénzpiacokon a stabil fundamentumok hiányát kihasználva a forint esésére játszó spekulációk gyorsan megroppanthatták volna a magyar devizát. Ez a helyzet a nemzetközi hitelválság kirobbanása után már megoldhatatlan feladatot jelentett a kormány és a jegybank számára. Ha ekkor az IMF, a Világbank és az EKB nem siet az ország segítségére, az valóban a gazdaság összeomlását és a forint elértéktelenedését vonhatta volna maga után.

Ugyanakkor a hiperinfláció feltételei hiányoztak. A forinttulajdonosok nem akarták tömegesen más pénznemben tartani befektetéseiket. A devizahitelesek pedig alig számoltak azzal, hogy a forint leértékelődése miatt nagy árfolyamveszteségek érik őket. Az árakat rendületlenül mindenki forintban számolta, az üzletkötéseknél nem számoltak inflációs kockázatokkal (sőt, az infláció csökkenését tartották valószínűnek), s a kamat-, fizetés- és árindexálás bevezetése még távoli gondolatként sem jelent meg. A hiperinfláció még elméleti esélyként sem jelent meg. Talán azok fejében sem, akik államcsődöt emlegettek.

Amikor az állam már nem gondoskodik... »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#21)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

Az első lépés Európában (x)

A CBTC (China Brand Trade Center) a közép-kelet-európai vállalkozások és Kína felé nyitó cégek elsőszámú üzleti platformja.

21 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2009. július 9., 11:26

zizi

Ha azt vesszük alapul, hogy mi akkor is tönkrementünk volna, ha nincs világválság, nem járunk messze az igazságtól, viszont közel járunk a gazsághoz. A dologhoz hozzátartozik, hogy a mi nyomoruságunkal egy időben sok bank jól jár. Ha hozzávesszük az IMF utasításait - akár jogos is lehet - csak országos összefogással, nem kis idő alatt, lehet kimászni ebből a slamasztikából. Hajrá magyarok, ránk fér a biztatás.

2009. július 7., 11:23

Kiss Botond

Kedves Historikus! Nem egészen értelek. Legalábbis azt nem, hogy "A logikus felvetésekre nem válaszolsz, hanem kategórikus kijeletéseket teszel." Nem tudom, mely felvetésekre nem válaszoltam, azt hiszem, igyekeztem cáfolni, amit írtál. A kategorikus kijelentésekről annyit: Imrédy egykori cellatársa (Fiala Ferenc) írta le a történetet a forinttal kapcsolatban, miután 56-ban kiszabadult a börtönből és nyugatra emigrált. Mivel olvastam más könyveit, publikációit is, és nem találtam bennük hamisítást, csúsztatást, ezért nincs okom kételkedni a szavaiban. Persze lehet, hogy az én tudásom nem elég mély a témában, és több helyen is csúsztatott Fiala, de, mint mondtam, én nem találtam erre utaló jeleket. Ehhez persze olvastam mindkét oldal sajtóját, könyveit (legalábbis elég sokat közülük), és sajnos a baloldali sajtótermékekben nagyon sok csúsztatást, hazugságot, önellentmondást találtam, ellentétben a jobboldaliakkal (egy-kettő ott is akadt, de más könyvek azokat helyre tették). Ezért is hiszek inkább a jobboldali és az emigráns magyar sajtónak, mint a kommunista (köztudottan is hamisító) és a baloldali könyveknek, írásoknak. Ez persze szubjektív vélemény, nyilván mindenkinek más a tapasztalata. Abban igazad van, hogy nincs baloldali vagy jobboldali történelem, én ezt nem is állítottam. De bal- és jobboldali beálítottságú történészek vannak, és ők a saját szemszögükből írják le az eseményeket. Ezeket az írásokat pedig lehet jobb- vagy baloldalinak nevezni szemszögük alapján. De ha ez a kifejezés nem tetszik, válassz kedved szerint való megfogalmazást, én nem akarok a szavakon lovagolni.

2009. július 7., 09:22

historikus

Kedves Kiss Botond! #17 Látod most elárultad magad. Hogy én mit olvasok, arról fogalmad sem lehet. A logikus felvetésekre nem válaszolsz, hanem kategórikus kijeletéseket teszel. Majd bevallod, hogy ezt az emigráns és jobboldali irodalom alapján kialakult nézeteid miatt teszed. Szerinted van olyan, hogy jobboldali törénelem vagy baloldali? A nézőpontok lehetnek mások, de a fontos dolgok azért nagyjából egyféleképpen vannak mégis. A tudomány azért tudomány mert a dokumentált tényeket veszi alapul, s nem ellenőrizhetetlen szóbeszédeket, véleményeket, megkeseredett emberek vagdalkozásait, vagy aktivisták manipulatív dolgozatait használja forrásnak. Hogy Rákosinak döntő szerepe volt a magyarországi kommunista rémuralom kialakításában, ez nem kérdés. De nem mindenhez volt köze, ami akkoriban történet. Kezdetben hatalma sem volt hozzá, később pedig már volt elég embere, hogy törődjenek a részletekkel. Például Rákosi kiválóan beszélt angolul, még tolmácsként is dolgozott, de sohasem lehetett arról hallani, hogy ezt a tudását kiahsználta volna bármilyen módon. Ha valaki ilyen dolgokról beszél, akkor az nem kommunista, hanem realista. Tudod a kommunisták azért voltak veszélyesek, mert hittek egy mindenható ideológiában. A világot csak azon a színes üvegen keresztül tudták nézni. Aki mást gondolt azt azonnal megbélyegezték, sőt el is takarították az útból, hiszen a véleménye zavaró volt. Hogy egyszerűbben menjen a dolog rájuk agattak mindenféle jelezőt: fasiszta, náci, reakciós, stb. Ha valaki ugyan ezt a módszert használja, csak legfeljebb az üveg színe más, hát az ugyan az tökben. Legfeljebb nem komcsi a neve. Mit gondolsz? Amit a forint inflációjáról és a történelem feldolgozásáról ez ügyben gondoltam, azt elmondtam. Úgyhogy itt be is fejezem. üdv. historikus

2009. július 7., 07:21

Kiss Botond

Bocs, kimaradt egy mondatrész. A javított mondat: "Ha úgy gondoljátok, hogy annak, hogy Rákosi 45-től miniszterelnök-helyettes, és hogy a kisgazdák önként vállaltak koalíciót a kommunistákkal egy több, mint 56%-os nyert választás után, semmi köze nincs az orosz megszálláshoz, hát gondoljátok ezt." Ja, és még valami: Nem, nem eredeztetem Kun Bélától a korona inflációját. Nem hamisítok történelmet, sőt: tudni akarom az igazságot akkor is, ha egy általam kedvelt történelmi személyről derülnek ki negatívumok. Az igazság számít, nem az, hogy az általunk kedvelt személyeknek/irányzatoknak kedvezzünk, ha egy-egy cselekmény megítéléséről van szó, úgyhogy ne próbáld meg rámhúzni az elvakult jelzőt, légy oly kedves.

2009. július 7., 07:16

Kiss Botond

Kedves Historikus, Miskin! Nyilvánvalóan értelmetlen a vita, hiszen máshonnan tájékozódunk. Ti a kommunista (szak)irodalmat olvassátok, én az emigráns magyar és a jobboldali itthoni irodalmat. Történelemhamisítást én még csak a kommunistáktól láttam, de Ti tudjátok... Ha úgy gondoljátok, hogy annak, hogy Rákosi 45-től miniszterelnök-helyettes, és hogy a kisgazdák önként vállaltak koalíciót a kommunistákkal egy több, mint 56%-os nyert választás után, hát gondoljátok ezt. Nyilván önként adták át a legfontosabb minisztériumokat is (a belügy, ugye a rendészeti- és a titkosszolgálatok 45-től Rákosi irányítása alatt állnak). Historikus, Neked még annyit: mint korában írtam, minden megtakarítást el akartak értékteleníteni (sikerült is), azaz a középosztályt akarták súlytani ezzel is. Ha megerősítik a pengőt, ez nem jön létre. Ha nem hiszed, amit a vak is lát, a Te dolgod. Üdv.: Kiss Botond

További 16 hozzászólás megtekintése »