szerző:
hvg.hu

Jogbizonytalanságot teremt-e az ingatlanadót szabályozó törvény? Az Alkotmánybírósághoz forduló szakember szerint igen, míg más vélemények szerint, ha ezt a felvetést elfogadja a taláros testület, akkor a teljes adórendszerünket újra kell gondolni.

Jelen állás szerint 2010 januárjától az ingatlanadót beszedi az adóhatóság, jóllehet  már több találgatás is megjelent, milyen módon lehet kibújni alóla, kiket hoz hátrányos helyzetbe, és mit tenne vele az ellenzék.  

Angyal József okleveles adószakértő viszont néhány hete az Alkotmánybírósághoz fordult (részletes érvelését elolvashatja itt),  azt nehezményezi, hogy a jelenlegi – júniusban elfogadott – vagyonadóról, s ezen belül az ingatlanok adóztatásáról rendelkező jogszabály a forgalmi érték fogalmát nem határozza meg egyértelműen, így jogbizonytalanságot teremt, vagyis alkotmányellenes. „Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor nem felel meg a jogbiztonsági követelményének, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy a jogalkalmazói jogértelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára” – idéz be egy 2002-es AB-határozatot.

Akkor felelne meg az ingatlanadó az alkotmányossági kritériumoknak, - állítja a szakember - ha a forgalmi értéket az adóhatóság állapítaná meg az illeték törvényben leírt összehasonlító (szokásos piaci ár) árak módszere alapján. Ezt az adózó a jogszabály mellékletében hely és ingatlanfajta alapján kikalkulált számított értékkel, kötelező adatszolgáltatás útján segítené. A vagyonadó bevallása pedig nem lenne része a személyi jövedelemadó bevallásnak – olvasható beadványában. 

© Fazekas István


A 2009-es vagyonadóról szóló törvény így fogalmaz a szakértő által problémásnak ítélt forgalmi értékkel kapcsolatban: „az a pénzben kifejezhető érték, amely a vagyontárgy eladása esetén – a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül – árként általában elérhető”. Angyal József  éppen ez utóbbi „árként általában elérhető” kifejezést tartja problémásnak: ha valaki nem akar értékesíteni, nem ismerheti a piaci
Ahány ház

2009 júniusában fogadta el a parlament - s július 7-én - Sólyom László is ellátta kézjegyével - azt a törvényt, amelynek értelmében 2010 januárjától a 30 millió forintnál nagyobb értékű ingatlanok után adózni kell - cégnek és magányszemélynek egyaránt. A vagyonadóról szóló törvény értelmében adómentes lesz a tulajdonos által lakott, 30 millió forintnál nem drágább, és egy második, legfeljebb 15 millió forintot érő lakás. Minden további lakóingatlan után adót kell fizetni. Az ingatlanadó háromkulcsos: 0-30 millió forintig 0,25 százalék, 30-50 millió forint között 0,35 százalék. 50 millió forint felett 0,5 százalék.

Az adót két egyenlő részletben kell megfizetni minden évben, bár más határidőt ír elő a jogszabály a magánszemlyeknek Más-más határidőkhöz kell tartania magát egy magánszemélynek (május 20.) és a vállalatoknak (szeptember 30.). A vagyonadóról nem kell külön bevallást készíteni, az a rendes évi szja-bevallás egyik lapja lesz, illetve a társaságiadó-, evabevallási nyomtatványon is külön lap lesz erre.

viszonyokat sem - állítja. Extrém példaként említi azt a külföldi állampolgárt, aki örökléssel szerzett magyarországi ingatlant. Véleménye szerint az „árként általában elérhető” kifejezés az szja-törvény „szokásos piaci érték” meghatározására utal. Erre viszont azt mondja: ha a forgalmi értéket azonosítanánk a vételárral, akkor a forgalmi érték mindig a felek akaratától függne, azt viszont számos tényező,  például személyes okok is befolyásolhatják, ergo: nem egyértelmű, mi alapján számoljon az ingatlantulajdonos.

Tehát Angyal József azt nehezményezi, hogy a törvény az adófizetés alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározásának kötelezettségét a (magán)személyre ruházza át úgy, hogy annak meghatározásához semmilyen támpontot nem ad, nem áll rendelkezésére semmilyen adatbázis, s azt sem tudhatja, hogy az adóhatóság majd milyen szempontok alapján számolja ki ezt az értéket, s mit kér majd rajta számon egy esetleges ellenőrzés során.  A vagyonadóról szóló törvény ráadásul 10 százalékos tévedést fogad csak el, ami Angyal József szerint „rendkívül alacsony”. Ennél nagyobb eltérés adódik már egy valós ingatlanértékesítés kínálati és tényleges eladási ára között, illetve adódhat ugyanannak az ingatlannak több tulajdonosa által külön-külön bevallott (becsült) forgalmi értéke között is – írja beadványában.

A forgalmi érték mindig bizonytalan
Az Alkotmánybíróság eddigi, adójogi kérdéseket érintő gyakorlatát ismerve kiszámíthatatlan, hogy milyen döntés fog születni – mondja a hvg.hu-nak Vámosi-Nagy Szabolcs. Az Ernst&Young adószakértőjét  arról faggatjuk, egyetért-e az alkotmányellenességet feszegető beadvánnyal. Az APEH egykori elnökhelyettese szerint  a forgalmi érték fogalmát alkalmazó törvény önmagában nem jelent jogbizonytalanságot, így nem megy szembe az Alkotmánnyal. A forgalmi érték mindig bizonytalan, de ezen az alapon a teljes adórendszerünket felül kellene vizsgálni – teszi hozzá a szakember, hangsúlyozva: ha nem fogadjuk el a forgalmi érték fogalmát, akkor az áfáról, a társasági adóról vagy éppen az személyi jövedelemadóról szóló törvényről is kiderülhet, hogy alkalmazhatatlan, mert ezek a jogszabályok is tartalmazzák ezt a fogalmat. Azt mondja: az, amit a forgalmi érték szinonimájaként is használható piaci ár fogalma jelent, nem alkotmányossági kockázat, az adótörvények és a jog eddig is alkalmazta.

„Ha például van egy bt-m és egy kft-m, s ezek kapcsolt vállalkozásként működnek, akkor – bár nekem a törvény szerint piaci értéken kell a két cég közötti szolgáltatásaimat elszámolnom, – megtehetem, hogy valamit, aminek 100 forint az értéke, én csak 10 forintért tüntetek fel a könyvelésemben, hogy optimalizáljam a költségeimet. Egy ellenőrzésnél ez azonban visszaüt, hiszen megállapítható, hogy a tevékenységnek milyen értéke van”- hoz példát a szakember arra, hogy a forgalmi érték fogalmával eddig is, jelen időben is dolgoznak.

Azt is hozzáteszi: a törvény ugyan 10 százalékos tűréshatárt ír elő, de az ilyen mértékű tévedés még nem szankciót, hanem az elmaradt adó befizetését vonzza maga után. Az ennél nagyobb mértékű eltérés esetén is van mérlegelési jogköre az adóhatóságnak: 0-tól 50 százalékig szabhat ki bírságot. „Vélhetően, ha valaki 60 helyett 50 millióra becsülte az ingatlanja forgalmi értékét, akkor nem kell majd bírságra számítani, viszont, ha 150 helyett 50 millió után fizetett adót, akkor már bajban lesz, mert ez minden bizonnyal nem egyszerű tévedés”- magyarázza.

Önkényes jogalkalmazás? (Oldaltörés)

Az ingatlanadó forgalmi érték alapú beszedését Vámosi-Nagy Szabolcs még a törvény elfogadása előtt kezelhetetlennek nevezte, hozzátéve: "egy ingatlannak annyi forgalmi értéke van, ahányan értékelik". A nálunk fejlettebb országok közül nincs egy sem, ahol ne lenne egységes és értékalapú ingatlanadó – mondta akkor. Az Adózónán egyik írásában pedig egy 1974-es, a házadóról és házértékadóról szóló minisztertanácsi rendelet kapcsán utalt arra, hogy amikor a jogszabály már nem is élt, a forgalmi érték meghatározása körüli, évekig húzódó perekkel bajlódott az állam és az adófizetők. Lapunknak azt is elmondta: nem nagyon látja a módot, kapacitást arra, hogy az adóhatóság 4,2 millió ingatlan értékét felmérje. Mindezekkel együtt is úgy véli, a jelenlegi törvény nem alkotmányellenes.

© Stiller Ákos

„A piaci viszonyok által alakított forgalmi érték - amely után az adót önadózással kell megfizetni - a vagyonadótörvény által meghatározott értéktől jelentős módon eltérhet. Valóban felmerül itt a jogbiztonság követelményének sérelme” – ezt már Drinóczi Tímea, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa mondja.  Az alkotmányjoggal foglalkozó szakember figyelmeztet:  előfordulhat, hogy a számított és az adóalapot képező  forgalmi érték eltér egymástól, annak ellenére, hogy az adózó, úgy is mint törvénytisztelő állampolgár,  a törvény mellékletében meghatározott  értéket veszi figyelembe. Az eltérés az adott ingatlan értékének  és így az adókötelezettség mértékének  eltérő értelmezéséhez vezethet, az adóhatóság pedig szankcionálhatja a jóhiszemű adófizetőt. 

Ráadásul aránytalanság jelentkezhet a vagyoni viszonyok és a közteherviselés értéke között. Tehát  a jogalkotó állam nem a vagyoni viszonyoknak megfelelően kéri számon a közterhekhez való hozzájárulást, vagyis alkotmányi rendelkezést sért  Alaptörvényünk szerint ugyanis a jogbiztonság azt is megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos legyen. Alkotmányellenes, ha a szabály a jogalkalmazó – esetünkben a vagyonadó fizetésére kötelezett adózó - számára eltérő értelmezésre ad módot és ezért kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt. A PTE adjunktusa arra hívja fel  a figyelmet, hogy a normaszöveg túl általános megfogalmazása teret engedhet a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. 

KA