Fuggerek: mérhetetlen kapzsiságuk szülte a modern világot

A reneszánsztól fogva a bankárok mindinkább meghatározó szereplői lettek a társadalom életének, s ebben egy pénzügyi újításaival elképesztő vagyonra és hatalomra szert tévő augsburgi családnak kitüntetett szerepe volt. A Fuggerek története arra is rávilágít, hogy kik vagyunk ma: miért vezetünk többszörös könyvelést, miért használunk hírszolgáltatásokat, miért vannak szociális rendszereink, miért vegyítjük a pénzügyi és politikai befolyást, vagy miért hívjuk fukarnak a fösvényeket.

Key Account Sales Specialist Álláshirdetés

Fugger Jakobot igen hevesen kritizálta a német humanista és reformer Ulrich von Hutten, nem különben Luther Márton. Elsősorban a rájuk bízott adóbehajtási feladatok kíméletlensége, a kölcsönzési gyakorlatuk és a búcsúcédula árusításért ostorozták őket. Különösen azzal váltottak ki felháborodást, hogy Albert mainzi érsek a tőlük származó kölcsön törlesztésére, illetve a római Szent Péter bazilika újjáépítéséhez szükséges források gyűjtésére rendelte el német területen (méghozzá pápai jóváhagyással) a búcsúcédulák árusítását. Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én emiatt szegezte ki híressé vált 95 tiltakozó tézisét. Ekképpen a Fuggereknek jelentős szerepük volt a reformáció megerősödésében, közvetve pedig a vallásháborúk kibontakozásában. Mivel pedig tézisei miatt Luthert a pápát képviselő Kajetán bíboros elé idézik, a látszatra semmit sem adva, augsburgi Fugger-házakat jelölnek ki az esemény színhelyéül. Nem csoda, hogy Luther prédikációiban gyakran jut pár keresetlen szó a lelketlen kereskedőket megtestesítő Fuggereknek.

A mohácsi csata Than Mór festményén. A Fuggerek közvetve ebben is benne voltak © Wikipedia

Végül a felháborodást látva a birodalmi pénzügyi és kormányzati hatóságok Nürnbergben döntéseket hoztak a Fuggerek és más nagyhatalmú kereskedők ellen ezek monopolisztikus törekvéseinek meggátlására. A Fuggerekre további bajokat hozott, hogy a bányáikban uralkodó rettenetes munkakörülmények, s a bányászok rossz szociális helyzete felháborodást váltott ki mind Tirolban, mind Magyarországon. Augsburgban pedig a helyi iparosok lázadtak fel a brutális kizsákmányolásuk miatt. Fugger Jakab azonban kérlelhetetlenül szilárd maradt e vitákban. Magyarországra más bajokat is hoztak. A Thurzó-családdal kötött megállapodás révén ugyanis – ahogy erről szó volt – a felvidéki rézbányászat jövedelme is az augsburgiakat gazdagította. Amikor II. Lajos megpróbálta a bányákat saját kezelésébe venni, 1525-26-ban pénzügyi blokád volt a válasz. Ezzel katasztrofális helyzetbe sodorták a török közvetlen fenyegetettségének árnyékában amúgy is komoly nehézségekkel küszködő országot. Mi sem jellemzi jobban tevékenységük itteni megítélését, hogy a magyar nyelv „fukar” szava egyenesen a család nevéből ered.

Amikor „Gazdag” Jakab 1525-ben meghalt, az unokaöccse Antal vette át a családi üzleti ügyek irányítását, s a hatalmas (az 1517-es leletár szerint 2 032 652 aranyat kitevő) vagyon kezelését. Ebben az időben a legtöbbet abból profitált a család, hogy hatalmas kölcsönöket nyújtott V. Károly és I. Ferdinánd császároknak, illetve II. Fülöp spanyol királynak. Mivel a protestánsok ellen ez időben több jelentős hadjáratra is sor került, nem csoda, hogy a Fuggerek alapbölcselete ekkor már így hangzik: Pecunia Nervus Bellorum, azaz „A pénz a háború mozgatórugója” – hirdették.

A tevékenységükkel szembeni jelentős tiroli és magyar nemzeti ellenállás miatt Anton Fugger felhagyott az ottani bányák, köztük a legnagyobb értéket képviselő Besztercebányai rézlelőhelyek művelésével. Inkább Peruban, Chilében, illetve Svédországban és Norvégiában nyitott új bányákat, továbbá beszállt az Afrikából Amerikába irányuló rabszolga-kereskedelembe. A legnagyobb haszonra azonban a fűszerimportból és a magyar lábasjószág nyugat-európai eladásából tett szert. Miután 1542-ben az állam nyomására a spanyol ezüstbányákat is kénytelen volt odahagyni, át kellett szervezni a céget. Ekkor a könyvekben 5 100 000 arany értékű tőke szerepelt, ami a cég történetében a legnagyobb érték.

Ettől fogva a család üzleti tevékenységének intenzitása csökkenni kezdett, s a megszerzett vagyont igyekeztek olyan javakba menteni, amelyek nem értéktelenednek el. Például egyre több földbirtokot vásároltak, ekkor került hozzájuk például Babenhausen. Fugger Antal 1560-as halála után az üzleti mérleg már nem mutatott olyan fényesen, mint korában. Az 5 600 000 aranyról szóló követelésekkel szemben a kintlévőségük 5 400 000 arany volt.

Az 1563 és 1641 közötti időszakban a cég nyugodtabb időket élt meg, kevésbé állt a reflektorfényben. Bár az üzlet még jól ment, hiszen az 1618-ban kezdődő a 30 éves háború után készített becslés szerint a jövedelme csak az Almadénben működő higanybányából 50 millió dukát volt. Végül a családi cég 1658-ban befejezi tevékenységét, s a Fuggerek immár birtokaik jövedelméből élnek. A családnak végül három, a 16. századból eredő ága élte túl az évszázadok viharait. A Fugger-Kirchberg von Oberkirchberg grófok, a Fugger-Glött von Kirchheim hercegek, és a Fugger von Babenhausen hercegek.