Csaba László az utálatos kamatról és a jövő önfelemésztő politikájáról

Ami az IMF-et érdekli, rendben van, viszont ami minket kellene, hogy érdekeljen, az nincs - mondta a hvg.hu-nak Csaba László akadémikus a magyar gazdaság helyzetét jellemezve. A Közép-európai Egyetem (CEU) közgazdász professzorát a kamatcsökkentés lehetőségéről, a költségvetési szigor értelméről, az euró mielőbbi bevezetésének esélyeiről, illetve a várható világgazdasági tendenciákról kérdeztük.

hvg.hu: A közelmúltban estünk át a legújabb, negyedévente esedékes IMF-felülvizsgálaton, ami  után a Nemzetközi Valutaalap delegációja alapvetően pozitívan nyilatkozott a magyar gazdasági folyamatokról. Varga Mihály, a Fidesz alelnöke mégis úgy vélte, hogy az IMF túl optimista Magyarország helyzetét illetően. Ön hogy látja ezt?

Csaba László: A Valutaalap feladata, érdeklődési köre korlátozott. Őket csak a makroszámok érdeklik, de a társadalom, a munkavállalók helyzete például nem – nem az a dolga ugyanis. A makroszámok alapján jól látja, mi várható a magyar gazdaságban 2010-re, ebből azonban nem az következik, amit a kormányoldal levon magának következtetésként, hogy ezzel megoldottuk a válságot. Az 52 százalékos foglalkoztatási szinttel, a társadalom szétszakadásával, a regionális problémákkal továbbra is kellene valamit kezdeni. Vagyis: ami az IMF-et érdekli, az rendben van, ami minket kellene, hogy érdekeljen, az nincs rendben.

Csaba László. A magas kamat utálatos, de nincs más © SAP

hvg.hu: Gyakran elhangzó kritika mostanában, hogy az alapkamat túl magas. Ön szerint mennyire megalapozottak a kamatcsökkentést szorgalmazó javaslatok?

Cs.L.: Az a baj, hogy a magyar gazdaság nem kamatérzékeny. A nemzetközi cégek eleve nem innen vesznek fel hitelt, a kicsiknek viszont nem adnak a bankok. A kamatnak voltaképpen két funkciója van: egyrészt az államnak üzen az egyensúlyi helyzetről, másrészt az állam veszteségeit finanszírozó befektetőknek a kockázati szintről. Egy olyan helyzetben, amikor növekszik az inflációs várakozás, a kockázati étvágy kicsi, mert a periférián vagyunk és a finanszírozási hajlandóság korlátozott, a kamatcsökkentést  indokolatlannak tartom. Szegény ember vízzel főz. A magas kamat utálatos, mert az unokáink is fizetni fogják, de nincs más lehetőség.

hvg.hu: Korábban elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint gyorsítani kellene az új EU-tagok belépését az eurózónába. Megoldást jelentett volna ez a válság kezelésében?

Cs.L.: Ezt nagyon támogattam volna én is, de ez a vonat már elment. Tavaly decemberben volt egy válságtanácskozás Brüsszelben, ahol felmerült ez az ötlet – az IMF vetette fel. Véleményem szerint ezzel lehetett volna a legolcsóbban és leginkább előremutató módon kezelni a válságot, amennyiben rászorította volna az új tagállamokat a szabályok betartására. Ezzel viszonylag nagy áldozatok nélkül lehetett volna megoldani számos olyan problémát, amelyet immár az elkövetkezendő öt év fölöslegesen önfelemésztő politikájával lehet csak rendezni.  Ezt akkor nem fogadták el az uniós tagok. Pedig nagy lehetőség lett volna. 

hvg.hu: Most már késő lenne megvalósítani?

Cs.L.: Mostanra már olyan rosszak a mutatók, hogy az sem segítene, ha egyszerűen kiiktatnák a csatlakozási szabályokat. Tökéletes fejetlenség lenne az eredmény, és egy lefelé menő spirált indítana be. Válsághelyzet van: úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, és ragaszkodunk a régi szabályokhoz, mert a dzsungeltörvényeknél még mindig jobb, hogy van valamilyen szabály. 

hvg.hu: A maastrichti kritériumok fenntartásának ezek szerint mégis van értelme?

Cs. L.: Mindenképpen. Mi, mint öregedő társadalom, csak növekvő megtakarítással és növekedést kiegyensúlyozó költségvetéssel tudunk bekerülni az eurózónába. Emiatt a jelenlegi szabályrendszer nagyon jó arra, hogy irányt mutasson és jó irányba terelje a gazdaságot. Ugyanakkor ránk nézve talán túl lazák ezek a szabályok. Nekünk ugyanis 35 százalék körül lenne a fenntartható államadósságunk. Nem gondolom tehát, hogy fel kellene ezeket oldani. Akkor egy alkalommal  lehetett volna imegtenni, a rendkívüli helyzetre hivatkozva.