Ha Keynes most nálunk megjelenne…

2009. szeptember 24., csütörtök, 19:39 • Utolsó frissítés: 2009. szeptember 25., péntek, 19:04

Címkék: Magyar Közgazdasági Társaság; közgazdász vándorgyűlés; Erdős Tibor; Keynes;

Sajátos „négyigenes” előadást tartott Zalakaroson a Magyar Közgazdasági Társaság 47. vándorgyűlésén Erdős Tibor akadémikus, aki láthatóan mindent előre megfontolva óvakodott attól, hogy közvetlen aktuálpolitikai megjegyzésekre ragadtassa magát. Nem is tette. No de áttételesen…

A nyugalmazott egyetemi tanár négy kérdésre kereste s adta meg – a kormányzati és jegybanki politikával amúgy több-kevésbé egybevágó – választ.

1. A magyar válságkezelés szembemegy-e Európával?

A keynes-i recept szerint recesszióban nem kell törekedni a költségvetési egyensúlyra, az államháztartás az elmaradó bevételek vagy a gazdaságösztönző közkiadások miatt nyugodtan deficites lehet – kezdte előadását Erdős. Ám ezt a gyakorlatot elsősorban a nagyobb, zárt gazdaságok követhetik, például USA vagy Kína, a kisebb, nyitottabb gazdaságokban ezzel csínján kell bánni. Utóbbiakban a stimulusnak csak akkor vannak előnyei, ha létezik szabad kapacitás és a terméket felvevő exportpiac. A nyitott gazdaságokban legfeljebb a célzott, azaz nem átfogó gazdaságösztönzésnek van értelme, például, ha ezzel az infrastrukturális beruházásokat fűtik fel, ha az oktatást vagy a kutatás-fejlesztést segítik növekvő summákkal. Ám ezt csak akkor lehet megtenni, ha van rá pénz. Magyarországon azonban nincs, mert az elmúlt 7-8 évben minden tartalékunkat feléltük. Ezért sok teteje az adócsökkentésnek sem volna, mert a Magyarországon ténykedő multik az üzleti döntéseiket nem a belső piac állapota alapján, hanem a globális kereslethez igazítva hozzák meg.

Summa summarum, az amerikai, brit vagy német típusú gazdaságösztönzésre sem pénz, sem lehetőség nincs, „ha Keynes nálunk megjelenne, és alaposan tanulmányozná a magyar gazdaságot, aligha pártolná az általános kereslet ösztönzését” – mondta Erdős.

2. A reform lehet-e a válságkezelés eszköze?

Erdős Tibor. A nagyobb bajt
kell elkerülni

Sok vonatkozásban elképzelhető, mert a reformok nem ártanak, hosszú távon valamelyest segíthetik is a növekedés felpörgését, de csodát nem szabad tőlük várni – ráadásul a reform hallatlanul népszerűtlen lett. Erdős szerint a honi reformok összekapcsolódtak a kiadáscsökkentéssel, és a reformerek abból az alaptételből indulnak ki, hogy a magyar állami újraelosztás a GDP-hez viszonyítva túl nagy. Valóban az, de csak a többi rendszerváltó országhoz, az USÁ-hoz és Japánhoz képest, a nyugat-európai átlag nem sokkal rosszabb (értsd: az újraelosztás nem sokkal nagyobb) a magyarországinál. A reform alapfeltevése, hogy az állam kevesebb bevételhez jut, így több pénz marad a privát szférában, a magánszemélyek költekeznek, a vállalkozók beruháznak, ergo, nő a gazdaság. Jó konjunktúra idején ez így is van, de recesszióban egyáltalán nem biztos, hogy ez történik, sőt… „az adócsökkentésre a gazdaság nem reagál piacbővítéssel”.

„A reform nem sorolandó be a válságkezelés teendői közé”, mondta az akadémikus, hozzátéve, hogy amikor nyakunkon volt a csődveszély (tavaly ősszel), akkor előbb a bajt kellett elhárítani, nem reformokkal előjönni. Bár az apróbb reformértékű döntéseknek azért most is lehet helye – fűzte hozzá.

A második két kérdés és válasz »

Kinyomtatom • Elküldöm