Halálos útra tévedt a hazai borgazdaság

A magyar borágazatot alaposan megviseli a pénzügyi világválság. A bor ugyanis abba a kategóriába tartozik, amelyikről fájó szívvel ugyan, de viszonylag könnyen lemondanak a fogyasztók. A visszaesés miatt egyre nehezebben finanszírozhatók a beruházási hitelek. A kieséseket a termelési költségek, elsősorban a szőlő felvásárlási árának mérséklésével igyekeznek csökkenteni a pincészetek, ami viszont kilátástalan helyzetbe hozza a szőlőtermelőket. Az ágazat eddigi lassú, fokozatos leépülése sebességet válthat.

A magyar pincékben a július végi adatok alapján 2,7 millió hektoliter bor vár arra, hogy eladják. Ez félmillió hektóval több, mint az átlagos áthúzódó készlet. Összehasonlításképpen az éves magyar bortermelés 3,5 millió hektoliter. Ebből szintén átlagos években mintegy 750 ezer hektoliternyit exportálunk. Mivel a hazai borfogyasztás 3 millió hektoliter körül van, ez az import mennyiségét is kijelölné elvileg. Csakhogy az utóbbi időben az import jóval magasabb lett, mint pár éve volt. Legalább félmillió hektó. De idén ki tudja, hol áll meg, ugyanis egyre több borászat ébred rá, hogy az alacsonyabb árfekvésű borok esetében olcsóbb és a gyorsan forgó befektetés miatt hasznosabb olasz folyóbort beszerezni, mint idehaza szőlőt felvásárolni és borászkodással bíbelődni. Azok a borgazdaságok is, amelyek még megveszik a magyar szőlőt, igyekeznek lenyomni a felvásárlási árakat, amelyek az idén már a szőlészek ráfordításait sem fedezik. Míg pár éve fajtától függően 80-120 forintért vettek meg egy kiló szőlőt, ma 35-60 forintot kínálnak ugyanazért.

Szőlőtábla a szekszárdi Takler-birtokon. Pénzügyi faktor © hvg.hu

„Nagyon bizonytalan a helyzet, talán a jövő év második felében már számíthatunk némi fellendülésre” – mondta Takler András, a szekszárdi Takler Pince Kft. ügyvezető igazgatója. „Különösen a 4000 forint feletti árkategóriában és az éttermi forgalomban tapasztalható visszaesés, ami összefügg az éttermek sorának bezárásával (különösen vidéken), illetve azzal is, hogy a vendéglátóhelyek egy része a keresletet követve inkább olcsóbb borokat rendel. Az áruházláncok akciókkal próbálják fenntartani az eladásaikat, ami nekünk marketingszempontból egyáltalán nem jó. De hát a versenytörvény kizárja, hogy megpróbáljuk befolyásolni az árakat a kereskedőkkel való megegyezéssel.”

Azoknak a borászatoknak, amelyek az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, persze jelentős részben hitelből, most a megnövekedett banki költségek komoly gondokat okoznak. De a vállalkozások finanszírozását az is nehezíti, hogy vásárlóiktól csak nagyon nehezen, nagy késéssel jutnak a pénzükhöz. „Kénytelenek vagyunk faktoráltatni a számláinkat, s ahelyett, hogy a pénzünkért kamatot kapnánk, legalább 20 százalékot kell fizetni érte. Ez elviselhetetlen terhet jelent, amikor nekünk például, ha üveget akarunk vásárolni, nyolc napos fizetési határidők mellett szállítanak csak” – mutatta be Takler András sanyarú finanszírozási helyzetüket.

Az olyan erős, kialakult piacra dolgozó cégek, mint a Takler Pince azonban még viszonylag jó helyzetben vannak azokhoz a nemrégiben indult borászatokhoz képest, amelyeknek most kellene megkapaszkodniuk. A szőlészetekről pedig jobb nem beszélni, mert azok lassan az éhhalál szélére sodródnak. Taklerék is csak a régi kapcsolatok miatt folytatják a felvásárlásokat, idén igazán erre nem volna szükségük. Sok korábbi nagy szőlőfelvásárló cég viszont nem ennyire szolidáris. Vagy olcsó importbort forgatnak a piacon, vagy a felvásárlási áraikat a borimporthoz igazítják, ami gyászos eredménnyel jár a szőlőtermesztőkre nézve. A piacot ismerő szakemberek egyöntetűen állítják, sokan közülük nem lesznek képesek átvészelni ezt a szezont.