Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A nyugati államok sokmilliárdos mentőcsomagokkal siettek bankjaik megmentésére a pénzügyi válságban. Közép-Kelet-Európában viszont kisebb volt a kormányok pánikreakciója, s viszonylag keveset költöttek a pénzintézetek konszolidációjára. Talán azért, mert a bankszektor nagy részét a régióban külföldi befektetők ellenőrzik, s tőlük várták a segítséget. Vajon jól tették? – kérdezi a Scale Consulting elemzése.
|
|
|
|
„A közép-európai országok kormányai nem kivételeztek saját bankjaikkal, pedig a válság miatt számos korábban elfogadottnak tekintett magatartási szabály alól ki lehetett bújni. Legalábbis ezt jelzi, hogy Belgiumban, Hollandiában, Németországban vagy éppen Nagy-Britanniában rendre előfordultak jelentős állami beavatkozással járó bankmentő akciók. Csakis a jövő döntheti majd el, hogy a nem-beavatkozással a közép-európai országok egyedülálló alkalmat mulasztottak-e el és ezzel felelőtlenek voltak, vagy éppen így védték megfelelő módon az adófizetők érdekeit” – fejtette ki Bernáth Tamás, a Scale Consulting ügyvezető partnere annak a tanulmánynak a megállapításai alapján, melyben a tanácsadó cég a pénzügyi és banki válság kezelésének régiós gyakorlatát elemzi.
A londoni City bankházai. Ide sok mentőpénz folyt © lonpics.com |
A közelmúlt pénzügyi válsága idején különösen élesen vetődött fe, hogy vajon mit tesznek, mit tehetnek az egyes államok hazai bankjaik érdekében? Egyfelől, az Európai Unió szigorúan szabályozza a piactorzító állami beavatkozások lehetőségét és árgus szemmel figyeli az esetleges jogsértéseket. Másfelől, rendkívüli időkben rendkívüli intézkedések születhetnek: Nyugat-Európában így került sor például a belga Fortis állami megsegítésére, a német WestLB feltőkésítésére vagy a brit Royal Bank of Scotland „államosítására”.
Kinyomtatom
Elküldöm
-2.51%
+0.76%