Hét ok, amiért a válság 2010-ben is folytatódik nálunk

Olyasféle hangulat uralkodott az országban az elmúlt év végén, hogy ússzuk meg valahogy 2009-et, s a következő esztendő már jobb lesz. Néhány dolog miatt azonban erre nem lenne értelme nagy tétekben fogadni. Lássuk az okokat, amelyek miatt a válság az idén is folytatódhat.

2. A munkanélküliség növekszik

A válság hatására a vállalatok kénytelenek voltak csökkenteni kapacitásaikat, ami értelemszerűen elbocsátásokkal is járt. Mivel az állam ezzel egy időben kényszerült csökkenteni méretét, a munkanélküliség további utánpótlást kapott. A világ nagy részén alkalmazott anticiklikus gazdaságpolitika miatt az állami beruházások képesek voltak mérsékelni a munkanélküliség gyors növekedését, nálunk azonban a költségvetési hiány csökkentése nem tette lehetővé ezeket az akciókat annak ellenére, hogy a foglalkoztatás növelése kulcskérdés Magyarország boldogulásában. A versenyszektor és az állami szféra versengő leépülése hatványozottan nehézzé tette a munkaerőpiac stabilizálását, ami önmagában is nagy eredmény volna 2010-ben. A foglalkoztatás általános színvonalának növekedése pedig egyenesen heroikus teljesítményt jelentene.

3. Megváltozott a fogyasztók hozzáállása

A jövedelmek csökkenése, illetve a fogyasztók félelme attól, hogy a jövedelmük a tavalyihoz hasonló mértékben csökkenni fog, például azáltal, hogy elveszíthetik az állásukat, rövid idő alatt jelentős változásokat okoztak a fogyasztói szokásokban. Az amúgy is nagyon árérzékeny magyar piacon előbb a megvásárolt termékek mennyiségét fogták vissza a fogyasztók, majd elkezdődött a kevésbé költséges árukra való átállás. Ez pedig összességében a forgalom csökkenését eredményezi.

4. A bizonytalanság megmarad a hitelpiacokon

Nem csak arról van szó, hogy a jelenlegi helyzetben az emberek már nem szívesen vesznek fel hitelt, a bankok pedig csak kemény feltételekkel adnak kölcsön. A hitelválság nyomása a világgazdaságban még egyáltalán nem tűnt el. A válságot generáló okok nem szűntek meg. A kormányok a világ fejlett országaiban megmentették ugyan a financiális szektort, hogy a pénzintézeti bukások ne rántsák magukkal az egész gazdaságot, de a világ durván egy évi GDP-je ment veszendőbe. A banki termékekkel folytatott kereskedelem átláthatatlan rendszere sem változott meg, s a befektetések várható hozamát illetően ezután is jobbára matematikai formulákat pörgető szuperkomputerekre kell hagyatkoznunk, miközben a mérgező papírok sorsáról elég keveset tudhatunk. A bizalmatlanság a transzparencia javulásáig és a keményebb nemzetközi pénzügyi felügyelet kialakításáig kísérteni fog nemcsak bankok és hitelezők, hanem bankok és bankok, valamint kormányok és bankok között is. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy nem fog visszatérni a hitelbőség.