Jegybanki alapkamat: vágni kéne, de nem lehet

Lassan ki kéne kászálódnunk abból a sárgödörből, amelyet az elhibázott gazdaságpolitikával, és túlzott szociális igényeinkkel magunk kezdtünk el kicsákányozni, s amelyet a nemzetközi pénzügyi válság exkavátora úgy elmélyített, hogy kis híján belefulladtunk. A kilábaláshoz sok más mellett alacsonyabb alapkamatra volna szükségünk. De lesz-e?

 A januári kamatvágás után a legfontosabb nemzetközi elemzőközpontok elég nagy szórással adták meg a 2010-re várható minimális alapkamat-szintet. A Moody’s szerint a magyar gazdaság 2010 közepéig recesszióban marad a szigorú költségvetési politika és a maga hitelköltségek miatt. De a magyar adósság iránt érdeklődés meglehetősen erős a tőkepiacokon, így az ország onnan is képes lesz finanszírozni magát. Így a jegybanknak felesleges lenne túlságosan magas alapkamattal magához édesgetni a befektetőket. A Moody’s előrejelzése szerint ezért az alapkamat még az idén további 1 százalékkal 5,0 százalékra fog esni.

A Magyarországgal szemben egy ideje igen pozitív várakozásokat megfogalmazó Bank of AMerica – Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni részlege szerint a magyar alapkamat 2,5-4,5 százalék közötti sávban lenne a legjobb helyen az idén. A merészségük azonban a valószínűségek kézbevétele után 4,5 százaléknál megáll ugyan, de így is a legmerészebb jóslat az övék. Ezt pedig azzal támasztják alá, hogy 2011-ben a magyar gazdaság biztosan gyors növekedésnek indul. A Barclays Capital 5,0 százalékot valószínűsít, a JP Morgan pedig 5,5-öt.

Hogy a kamatvágásokra mikor kerülhet sor, abban nagyobb az egyetértés: a választások után. Ezt a véleményt erősíti, hogy Csáki Csaba, a monetáris tanács tagja egy korábbi Reutersnek adott inerjúban kijelentette: „A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa határozottan lazító üzemmódban maradhat, de a kamatcsökkentés tempója valószínűleg lassabb lesz, valamint az áprilisi választások miatt szünet is lehet a vágásokban.”

Csáki szerint a 25 bázispontos lépések „kézzelfogható alternatívát” jelentenek, de nem zárható ki nagyobb lépések sem. A szakember kifejtette, hogy a lazító ciklus ugyan nem áll le, de addig csak kisebb lépésekről lehet szó, amíg a világban lezajló pozitív változások nem indokolnak még alacsonyabb kamatszintet.

A hazai elemzők közül Suppan Gergely, a Takarékbank makroközgazdásza szerint abban az esetben, ha az új kormány is hiteles fiskális politikát folytat, és előáll egy hiteles euróbevezetési menetrenddel, az alapkamat szembe is mehet a trendekkel, és akár tovább is csökkenhet.”

Az Equilor elemzése szerint az infláció oldaláról valószínűleg még hosszú hónapokig nem lesz indokolt az alapkamat esetleges szinten tartása, vagy emelése, tekintve, hogy az MNB számára meghatározó időtávon (12-18 hónap) az infláció bőven a jegybanki 3 százalékos célkitűzés alatt alakulhat.

Fürjes Szabolcs, a Raiffeisen elemzője a romló nemzetközi hangulatra hívta fel a figyelmet. Szerinte a politikusok a görögök nyakába varrják a borúsabbra fordult piaci helyzetet. Az európai államok ugyanis vonakodnak kisegíteni társukat, mert a saját makrogazdasági helyzetük sem nevezhető kielégítőnek. Az európai politikusok nehezen tudnák megmagyarázni választóiknak, hogy miközben Görögországnak segítséget nyújtanak, otthon emelik az adókat, megvonnak kedvezményeket, csökkentik a nyugdíjakat, stb., azaz igyekeznek kivonni az állami pénzeket a gazdaságokból. Míg korábban a politikusok számára sok lehetőséget kínált a válság a népszerűség növelésére (állami mentőcsomagok, a „bűnös bankok” kisegítése, munkahelyek megmentése állami tőkeinjekciókkal), ma a jelentős mértekben emelkedő államháztartási hiány miatt olyan intézkedéseket kellene) bevezetniük, amelyek a népszerűség csökkenésével járnak. Ezt pedig nem szívesen vállalják.