Jegybanki alapkamat: vágni kéne, de nem lehet

Lassan ki kéne kászálódnunk abból a sárgödörből, amelyet az elhibázott gazdaságpolitikával, és túlzott szociális igényeinkkel magunk kezdtünk el kicsákányozni, s amelyet a nemzetközi pénzügyi válság exkavátora úgy elmélyített, hogy kis híján belefulladtunk. A kilábaláshoz sok más mellett alacsonyabb alapkamatra volna szükségünk. De lesz-e?

A Magyar Nemzeti Bank épülete. Kivárnak Fotó: hvg.hu

 Az MNB ebben a hangulatban csak még óvatosabban nyúlhat az alapkamathoz, s egyre valószínűbb, hogy a monetáris tanács a következő időszakban a kivárás mellett teszi majd le a garast. Annál is inkább, mert az csak a választások után válik tisztává, hogy az új kormány hogyan kíván együttműködni a jegybankkal. A Népszabadságban a minap Surányi György, aki korábban maga is vezette az MNB-t, hosszú elemző cikkben fejtette ki, hogy a hibás monetáris politika is hozzájárult a gazdasági válság magyarországi elmélyüléséhez. Azaz a jegybanki szakértők körében korántsem egységes a jelenlegi MNB-vezetés teljesítményének, illetve irányvonalának megítélése. De, hogy ennek lehetnek-e politikai következményei a választások után, az teljesen homályos. Az pedig különösen nehezen prognosztizálható, hogy a kamatpolitikára az MNB körüli csatározások (ha lesznek) milyen hatással lehetnek.

Végül érdemes felidézni a monetáris tanács helyzetértékelését, amelyet az utolsó kamatcsökkentés után bocsátott ki. A testület szerint az inflációs cél 2009-ben ugyan nem teljesült, de a tavalyi inflációs folyamatok markáns változást hoztak a korábbi időszakhoz képest, mert megtört az előző évekre jellemző „inflációs tehetetlenség”, elérhető közelségbe került az inflációs cél. Ráadásul a mély gazdasági visszaesés következtében mérséklődő kereslet jelentős dezinflációs hatást fejt ki, egyúttal csökkenti a magas infláció beragadásának kockázatát is.

A monetáris tanács úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet alakulását övező bizonytalanságok a korábbiaknál kisebb mértékű kamatcsökkentést tesznek lehetővé. Az inflációs és reálgazdasági kilátások alapján indokolt további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha azt az ország kockázati megítélése lehetővé teszi.

Simor András jegybankelnök szerint jelenleg ellentétes irányú hatások alakítják a hazai gazdaságot, a külföldi kereslet élénkülése mellett a belföldi fogyasztás továbbra sem bővül. A tartósan gyenge belföldi kereslet pedig idővel oda vezethet, hogy a magyar gazdaság a régiós átlagnál jóval lassabban tud majd kilábalni a válságból. Az elnök ezek fényében pontosan fogalmazta meg a döntéshozók előtt álló dilemmát. Szerinte alapvetően az ország kockázati megítélésétől függenek a további kamatcsökkentések. Magyarországnak az eddiginél jóval alacsonyabb kamatszintvonalra lenne szüksége, a nemzetközi tőkepiacok hangulata azonban továbbra sem kedvez az erőteljesebb lazításnak.

MZ