szerző:
hvg.hu

Várakozások szerint Orbán Viktor, Matolcsy György és Fellegi Tamás ma bejelenti, hogy az új Széchenyi-terv milyen főbb elemeket tartalmaz majd, és hogy képzelik a megvalósítását. A „Talpraállás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja" címre hallgató tervezet az első Széchenyi Terv bejelentésének tizedik évfordulóján, 2011. január 15-én léphet a gyakorlati megvalósítás szakaszába.

Bár az első Széchenyi Tervet a jelenlegi kormánypártok sikertörténetként értékelik arra hivatkozva, hogy egy forintnyi támogatás négy forintnyi beruházást indukált, illetve a kis- és középvállalkozói szektor jelentős támogatásához jutott, a program átláthatatlansága, sokak szemében a klientúraépítés eszközeként való megjelenése és a későbbi fejlesztési projektek méretei viszonylagossá teszik ezt a sikert. Ezért, ha a mostani gazdaságélénkítő terv meg akar felelni a bevezetőben idézett, inkább politikai lózungnak, semmint gyakorlati felhívásnak tetsző, ám mindenképpen nagyratörő célokat idéző címnek, elődjénél sokkal jobban kell teljesítenie.

A nagyobb teljesítményre már csak azért is szükség lesz, mert tíz évvel ezelőtt mind az ország gazdasága, mind a minket körülvevő európai- és világgazdasági környezet sokkal kedvezőbb volt a gyors fejlődéshez. Az akkori Széchenyi Terv ugyanúgy Matolcsy György nevéhez kötődik, mint a most bejelentésre váró. Az akkori elképzelések a 2001-2006 közötti időszakot ölelték fel, ám a Fidesz választási veresége nem tette lehetővé a program kiteljesítését és befejezését, hiszen Medgyessy Péter szocialista-szabaddemokrata kormánya az elhíresült kétszer száznapos program során nem a vállalkozások támogatására, hanem a szociális feszültségek csökkentésére költött hatalmas összegeket.

Mire osztott pénzt a Fidesz az első Széchenyi Tervben?

Vállalkozáserősítési program: kis és nagyobb vállalatoknak egyaránt
4000 nyertes pályázó
47,7 milliárd forint támogatás
pályázónkénti átlag kábé 12 millió forint.

Turizmusfejlesztési program: főleg szállodafejlesztésekre
1600 nyertes pályázó
30 milliárd forint támogatás
pályázónkénti átlag kábé 20 millió forint.

Lakásprogram: főleg önkormányzati bérlakások építésére
30 milliárd forint támogatás
8 ezer 60 négyzetméteres bérlakás építése

Regionális gazdaságfejlesztési program: szűk hatókör
3-4 milliárd forint támogatás

Energiatakarékossági program: lakások, épületek energiatahékonyságának támogatása
4450 nyertes pályázó
3,7 milliárd forint támogatás
pályázónként átlag 830 ezer forint támogatás

Aktív foglalkoztatási célok támogatása: szűk hatókör
3-4 milliárd forint támogatást

Gyorsforgalmi utak fejlesztése: költségvetési társfinanszírozás
2000-re 120,9 milliárd forint
2001-re 132,1 milliárd forint

Forrás: Ecostat

A szintén sokat emlegetett kétéves 2001-2002-es költségvetésben 626,7 milliárd forintot különítettek el a Széchenyi Terv hét különböző programjának végrehajtására. E programok megvalósulása jelentette volna – a Fidesz elképzelései szerint – az ország számára a főbb kitörési lehetőségeket. Közéjük tartozott a vállalkozáserősítés, a lakásfejlesztés, a turizmusfejlesztés, a kutatásfejlesztés és innováció, az információs társadalom- és gazdaságfejlesztés, illetve az autópálya-építés, valamint regionális gazdaságépítés.

A kormány megrendelésére az Ecostat által 2002 májusában elkészített gazdaságossági gyorsmérlegből kiderült, hogy a 2001–2002-es időszakra a költségvetésben a programnak meghatározott állami társfinanszírozása volt. Méghozzá 2001-re 295,9 milliárd, 2002-re 330,8 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Közel 14 ezer pályázat érkezett be 2001 végéig, és ebből 11 ezer kapott támogatást elsősorban a vállalkozáserősítő keretből. A hat fő program keretében, a program első évében összesen 120 milliárd forint támogatást ítéltek oda, ami a 2002-es – akkor várható – GDP-nek a 0,7 százaléka volt. Az egyes pályázatok céljainak elemzése alapján 1 forintnyi támogatás 4 forintnyi beruházás indítását segítette elő.

A program folytatásának gondolata akkor jelent meg ismét, amikor a 2006-os választásokra készülő Fidesz kilátásba helyezte az Új Széchenyi Terv bevezetését. Úgy számoltak, hogy ezermilliárd forint vissza nem térítendő támogatással megerősítetik a kkv-szférát, további 500 milliárdot pedig az új – szóhasználatuk szerint – „adózó munkahelyek” megteremtésére fordítottak volna. A finanszírozására az EU-tól befolyó pénzek harmadát kívánták felhasználni. E program nagyságrendjét és lehetőségeit mutatja, hogy évekkel később a Bajnai-kormány a válság hatásainak enyhítésére a munkahelymegőrző vállalkozásfejlesztő programokra ennél valamivel többet csoportosított át.

[[ Oldaltörés (2. oldal: Az új Széchenyi-terv) ]]
A második Széchenyi-terv prioritásai nem változtak jelentősen elődje célkitűzéseihez képest. Közéjük tartozik az egészségipar – a gyógyszeripartól az orvosiműszer-gyártáson, a gyógyturizmuson át a négy nagy orvosi egyetem fejlesztéséig –, a zöldenergia felhasználásának elterjesztése, az energiahatékony lakásfelújítás illetve a lakásépítés is.
Matolcsy György sétál. Kinek jár pénz?

A terv középpontjában a kis- és középvállalatok támogatása, s ezen keresztül a munkahelyteremtés áll. A finanszírozására pályázatok útján uniós és hazai forrásokat terveznek felhasználni. A Matolcsy György szerint tömegesen megjelenő pályázatokat a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezi majd, de a pénz szétosztása a Fellegi Tamás alá tartozó nemzeti fejlesztési tárca feladata lesz.

Mivel a kormánynak a jelenlegi körülmények között meglehetősen szűk a mozgástere, a program megvalósítására bőséges belső források aligha lesznek, s főleg az uniós pénzek átcsoportosításával és az elérésüket nehezítő bürokrácia felszámolásával igyekeznek megtámogatni a vállalkozásokat.

Más nehézségek is támadhatnak a program megvalósítása során. A Magyarországon nyilvántartott 1,650 millió társaság közül valahol 100 és 200 ezer között van azoknak a cégeknek a száma, amelyek valódi vállalkozásként működnek.  Ezért viszonylag korlátozott a támogatható cégek köre.

További nehézséget jelenthet, ha az EU-val jelenleg folyó költségvetési hiányról folyó vitában a túlzottdeficit-eljárásban szankcionálnak bennünket (ahogy ennek esélyéről mostanában elég sokat írt az európai sajtó), s nem jutunk hozzá a betervezett forrásokhoz. De ha az uniós pénzek rendelkezésre is állnak, az átcsoportosítások egy részéhez meg kell szerezni Brüsszel beleegyezését is, ami megnehezítheti a pályázatok kiírását vagy a megítélt pénzek folyósítását.

Végül kérdéses, hogy a lobbiérdekek mennyire befolyásolják a program megvalósítását. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint például évente legalább 600 milliárd forintnyi uniós pénzt kellene a vállalkozásoknak juttatni ahhoz, hogy érdemi gazdaságfejlesztésről lehessen beszélni. Nyilván mások is hamarosan benyújtják az igényeiket.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
MTI Gazdaság

Matolcsy: a bankadó a megszorítócsomag alternatívája

A kormány ragaszkodik a bankadó bevezetéséhez, mert az egy megszorító csomag egyetlen alternatívája – jelentette ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában hétfőn. Mint hangsúlyozta, az elmúlt négy-öt év megszorító politikája, amely jelentős növekedési és versenyképességi áldozattal járt, nem folytatható.

HVG Gazdaság

Matolcsy-interjú: „Jó ideig nincs lehetőség fiskális élénkítésre”

A költségvetés helyett uniós forrásra, a monetáris politikára és az üzleti szektorra lehet alapozni a gazdaság fellendítését – hangsúlyozza Matolcsy György a HVG-nek adott interjújában. A kijelölt nemzetgazdasági minisztert a forint esetleges gyengülése nemigen aggasztja, az adórendszer átalakításával kapcsolatos némely ígéretek betartását pedig a közpénzügyek állapotáról szóló jelentéstől teszi függővé.