Keleti ballaszt: a német egység gazdasági árnyoldalai

Bár a politika szereplői kedden, az aláírás 20. évfordulóján fennhangon dicsérték a német állami egység helyreállítását megalapozó egyesülési szerződést, az elkövetett hibák nyomán továbbra is mély szakadék tátong a keleti és a nyugati országrész között.

A Handelsblatt szerdai beszámolója szerint ez elsősorban gazdasági téren érzékelhető: a termelékenység a volt NDK területén ma is jóval alacsonyabb, mint a nyugati tartományokban. A keleti régió még hosszú ideig rászorul a nyugattól kapott több milliárd eurós támogatásra – írta a gazdasági napilap.

A szembeötlő különbségek egyike a munkanélküliség. Ez a keleti tartományokban átlagosan kétszer olyan magas, mint a nyugatiakban. Keleten található az összes állástalan (friss adatok szerint 3,19 millió) 30 százaléka, miközben a lakosságnak csupán 16 százaléka él ebben az országrészben. Ennek okát az elhibázott bérpolitikában látja egy hallei közgazdász.

Udo Ludwig a Handelsblattnak nyilatkozva kifejtette: a politika illetékesei 1990-ben célul tűzték ki, hogy a keleti béreknek négy év leforgása alatt el kell érniük a nyugati színvonalat. Ennek meghatározásakor azonban nem vették figyelembe a termelékenység alakulását. „Ez fatális hibának bizonyult, hiszen a vállalatok többsége ilyen rövid idő alatt nem tudta megkeresni a béremeléshez szükséges pénzt. Ennek a következménye pedig tömeges elbocsátás és fizetésképtelenség lett” – mutatott rá Ludwig.

A nyugati szintnél 30 százalékkal alacsonyabb termelékenységért a közgazdász nem a keletnémetek gyengébb képességeit vagy hiányzó szorgalmát okolja, hanem objektív tényezőket. Például az iparszerkezetet. Míg nyugaton a gépgyártás, az autóipar és az elektrotechnikai ágazat dominál, addig keleten elsősorban élelmiszeripari cégek működnek.

A gazdasági szerkezet gyengeségét ellensúlyozandó az öt keleti tartomány és Berlin (a német főváros is önálló tartománynak számít) az úgynevezett II. szolidaritási egyezmény keretében 2005 és 2019 között több mint 100 milliárd eurót kap a szövetségi kasszából. Idén 8,7 milliárd a támogatás összege, amely azonban évente fokozatosan csökken. 2019-ben már csak 2,1 milliárd euró lesz.

Ezen felül a tartományok pénzügyi helyzetét kiegyenlíteni hivatott alapból (Länderfinanzausgleich) is komoly pénz áramlik keletre. Az öt leggazdagabb tartomány (Bajorország, Baden-Württemberg, Hessen, Észak-Rajna-Vesztfália, Hamburg) tavaly csaknem 7 milliárd euróval támogatta a 11 szegényebbet – s ennek az összegnek a nagyobb részét is a keletiek kapták.

Az ok a keleti térség pénzügyi gyöngesége. Jóllehet a német lakosságnak 16 százaléka él a volt NDK területén, az szja-bevételeknek mindössze 5,2, a társasági adónak pedig 2,4 százaléka származik ebből az országrészből.