Kivesézett napi utazásaink: hová, mivel, mennyiért és mennyivel megy a magyar?

A lakossági közlekedésnek óriási a súlya a nemzetgazdaságban és a társadalmi életben, amit a 10 milliós lakosság évi 3,6 milliárd napi utazása, az erre fordított évi 1,2 milliárd óra, a megtett 41 milliárd kilométer és az elköltött 624 milliárd forint jól jelez. A KSH frissen publikált tanulmánya részletesen bemutatja közlekedési szokásainkat.

A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a közösségi közlekedés szerepe valószínűleg lényegesen kisebb annál, mint ami egy társadalomban egészséges lehet. A napi utazások 40 százaléka, az utazásra fordított idő 41 százaléka, a ráfordítások 32 százaléka olyan arányok, amelyek akár arra is utalhatnak, hogy pazarlóan bánunk erőforrásainkkal. A motorizáció jelenlegi fejlettsége, a több mint 3 milliós személygépkocsi-állomány már-már telítettségre utal, az idézett adatok pedig arra, hogy kényszerű okokból, kényelmi megfontolásokból, vagy éppen a közösségi közlekedési szolgáltatások színvonala következtében szívesebben ülünk a személykocsiba, s ezen a szokásunkon nehezen változtatunk.

Átlagos napokon a lakosság közel fele közlekedik, s az utazások 60 százalékában az egyéni (személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár stb.) és 40 százalékban a közösségi (vonat, autóbusz, villamos, metró stb.) közlekedést választja. A napi közlekedési szokások településméret, társadalmi, gazdasági, demográfiai jellemzők szerint, évszakonként, a hét különböző napjain, az egyes napszakokban és az utazás céljai (motivációi), vagy éppen a választott közlekedési eszköz tekintetében jelentősen különböznek.

Fotó: KSH

A lakótelepülés mérete talán a legjelentősebb tényező a közlekedési szokások alakulásában. Budapest külön kategóriát jelent, az itt élők az országos átlagnál lényegesen kisebb arányban használják a személygépkocsit és gyakrabban a tömegközlekedést. Általánosságban megállapítható, hogy minél kisebb lélekszámú településen él valaki, annál hosszabb utazásokat kell tennie, de ez nincs feltétlenül arányban az utazás időigényével. A nagyobb településen lakók általában nem hagyják el a település határát, így csak lassabban tudnak haladni, mint a helyközi utazók, a fővárosban kirívóan lassú az előrejutás.

A napi utazások 40 százaléka a munkába járás miatt történik. A közlekedő személyeket tekintve a munkahely a lakóhelytől átlagosan 13 kilométerre van, elérése 26 percet vesz igénybe. A fővárosiaknak, bár földrajzilag közelebb laknak a munkahelyükhöz (11 km), ennek megtétele azonban átlagosan félóránál tovább tart.

A leggyakrabban közlekedő korosztály a középkorúaké, a 25–44 évesek 59 százaléka volt érintett. A 15–24 évesek egy napon történő közlekedésben való részvétele – részben a hosszú nyári szünidő, valamint az oktatási/nevelési intézmények közelsége miatt – éves szinten 50 százalék volt. A 64 évesnél idősebbeknek mindössze a 30 százaléka közlekedik az átlagos napokon. A gazdasági aktivitás is  jelentős hatással van a közlekedésben való részvételre, a keresőtevékenységet folytatók kétharmada, a nyugdíjasoknak azonban csak egyharmada érintett.