Magyar gazdaság 2010 – visszatekintés

Egészen biztosan nem írjuk be a 2010-es évet a magyar gazdaság aranykönyvébe, de annyit biztosan elmondhatunk, hogy elindultunk kifelé a válságból, a gazdaság, ha lassan is, de növekedésnek indult, s képesnek látszunk helyzetünk stabilizálására. Ez az esztendő azonban elsősorban a gazdaságpolitika körüli vitákról lesz emlékezetes. Végigtekintettünk mind a tizenkét hónapon.

JANUÁR

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék korábbi elnöke január elején a következőket mondta lapunknak: „A társadalom mindig érzi a különbséget a progresszió trendbe illeszkedő lépései, az indokolt takarékosság és az erre csak apelláló, de valójában a társadalom összetartozását, szolidaritását rongáló, a jövőt mindig csak a ködös távlatokba helyező ígéretek között. Akkor lehet sikeres a stabilizáció és a felzárkózást előmozdító fejlődés kibontakoztatása, ha ezeket a szabályokat, intézményeket nem külső kényszer, „prezentációs érdek”, hanem belső harmónián nyugvó elhatározás alkotja meg. Olyan gazdaságpolitikát érvényesíteni, amely úgy mérsékli a pénzügyi válság okozta veszteségeket, hogy távlatilag lehetőséget teremt a növekedés számára is. A mértékek és arányok megtalálásáról van tehát szó, s ez ma a kör négyszögesítésével felérő feladat. Azt várom 2010-től, hogy végre eljutunk ide.” Annyit biztosan kijelenthetünk, hogy bár a kísérlet folyik, a kör négyszögesítése egyelőre nem sikerült, sőt év végére valami furcsa, amorf alakzat jött létre, amiben már olyan axiomatikus értékek sem vehetők biztosra, mint az, hogy a kapitalizmusban a magántulajdon szent.

 Bajnai Gordon előző miniszterelnök egy tavaly decemberi, de 2010-re szóló elemzésében kijelentette: „a válság hatására csaknem egy hónapnyi nemzeti jövedelem esik ki, vagyis az országnak ennyivel kevesebből kell megélnie, emiatt ezt az évet bizonyos értelemben hadigazdálkodással kell átvészelni”. A válság fennmaradását hét okkal indokoltuk a vagyonvesztéssel és elszegényedéssel, a munkanélküliség növekedésével, a fogyasztók megváltozott hozzáállásával, a hitelpiaci bizonytalanságokkal, a válságkezelő csomagok bumeránghatásával, a választások ellenére fennmaradó gazdasági kényszerpályával, valamint a gazdaság lassú fehéredésével. Sajnos keveset tévedtünk. 

A Bajnai-kabinet egyensúlyjavító intézkedéseinek a válás árnyai között is meglett az eredménye. A Bank of America-Merrill Lynch már arról értekezett, hogy Magyarország költségvetési világelső. 

Már januárban megkezdődtek a találgatások, hogy leválhatunk-e az IMF-köldökzsinórjáról. Magyarországnak már nincs szüksége a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi támogatására – jelentette ki a Financial Timesban Oszkó Péter pénzügyminiszter. Irina Ivasenko, az IMF budapesti állandó irodájának vezetője ugyanakkor arról beszélt az FT-nek, hogy: „nyilvánosan üzenjük az ellenzéknek, hogy óvatosnak kell lenni a deficit meghatározásával ... de nem fogadható el olyan gazdaságpolitika, amely a hiány megkétszereződéséhez vezet, mivel ez veszélyeztetné a költségvetés fenntarthatóságát”. 

És januárban már előkerült a „nyugdíjkártya” anélkül, hogy tudtuk volna mekkora meglepetések várnak még ránk ebben az ügyben.

FEBRUÁR

Elkezdődött az offshore-ozás, de még nem tudtuk milyen emlékezetessé válik. A Magyar Nemzet cikke szerint több mint tízezer hazai üzletembernek lehet offshore vállalkozása – közli, amely szakemberekre hivatkozva azt állítja, hogy az adóparadicsomokba és offshore cégekbe menekített magyar vagyonok összértéke meghaladja a kétezer milliárd forintot.

Kupa Mihály is megszólalt. Kifejtette, hogy Magyarország három-négy év alatt talpra tud állni a válságból. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor az idén még rendkívül kemény évre számít. Kitért arra is, hogy Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország nagy államháztartási hiányt és adósságot halmozott fel, és ez Magyarországot két szempontból is veszélyezteti: egyrészt elszívja előle a forrásokat, másrészt bizalmatlanságot eredményez az árfolyamoknál, így a forintnál is. 

Kirobbant a vita Surányi György volt jegybankelnök és az MNB ma is hivatalban lévó vezetése között arról, hogy hozzájárult-e a Nemzeti Bank a gazdaság zuhanásához, amelyet csak 20 milliárd eurós nemzetközi hitellel lehetett megállítani. Orbán Viktor is megszólalt az ügyben, szerinte ugyanis elég Surányi (Népszabadságban megjelent) cikkét elolvasni, hogy tudjuk, ki a hunyó. 

 MÁRCIUS

 Márciusban már vihar (pontosabban választás) előtti csend burkolta be a magyar gazdaságot. A régi kormánytól már senki sem várt semmit, az újtól pedig még nem lehetett tudni, hogy mi is várható. A válság korábbi szakaszaira visszatekintve az OTP elnök-vezérigazgatója kitért a bankját célzó régebbi kormányzati segítségnyújtási javaslatokra is egy hétfői fórumon. Csányi Sándor ennek kapcsán azt mondta: "a kormány ölelése majdnem halálos volt, rossz is rágondolni, hogy Gyurcsány mesterséges lélegeztetésbe kezd nálam".  

Addigra az is kiderült, hogy a gazdaságilag aktív lakosság jelentős többsége (69 százalék) nem érzi magát biztonságban a hazai egészségügyi ellátórendszerben, biztonságérzetük még romlott is 12 hónap alatt, s több mint kétharmaduk hajlandó lenne előre kiszámítható többletköltséget is elviselni annak érdekében, hogy időben megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz jusson. 

A Financial Times elgondolkodtató cikke szerint a volt közép- és kelet-európai kommunista országoknak − köztük Magyarországnak – óriási kulturális változásra van szükségük ahhoz, hogy rendbe tegyék költségvetésüket. A magyaroknak például meg kellene szabadulniuk a gondolattól, hogy az államnak kell gondoskodnia róluk. És az adományok helyett a munkát kellene választaniuk.