szerző:
hvg.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A politikusoknak köszönhetjük, hogy hazánk - ellentétben versenytársainkkal - máig nem nyerte vissza a rendszerváltás óta elvesztett egymillió munkahelyet. A magyar döntéshozó ugyanis évtizedek óta kedveli a szakmai tudással ellentétes, rövid távú politikai haszonnal kecsegtető megoldásokat. Még az sem zavarja, ha a munkanélküliség látványos csökkentésére hozott intézkedések idővel a foglalkoztatást is csökkentik.

Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy több mint két évtizede rendkívül kevesen dolgoznak, melynek legfőbb okozói a mindenkori politikai döntéshozók. Ez a tanulság szűrhető le a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete és a Budapest Intézet közös tanulmánykötetéből a magyar foglalkoztatáspolitika elmúlt két évtizedéről.

Ha el szeretnénk érni az uniós országok foglalkoztatási rátájának átlagát, akkor valóban nagyjából arra az egymillió munkahelyre lenne szükség, amit a közel két éve megalakult Orbán-kormány ígért. Ez körülbelül annyi munkahely, amennyit elveszítettünk a rendszerváltás óta. Ezen minden régiós versenytársunk átesett, egy fontos különbséggel: Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovákiának és Szlovéniának sikerült pótolnia az elveszett munkahelyek jelentős részét, Magyarországon viszont beragadt az alacsony foglalkoztatás.

Ez nem csak a gazdaság felől nézve szomorú eredmény: az alacsony foglalkoztatás következtében nő a betegség és a társadalmi devianciák lehetősége, az emberi tőke leromlik, gettók, stresszövezetek alakulnak ki, és az iskolai, munkahelyi, lakóhelyi szegregáció mellett egyre több magyarországi gyermek nő fel rossz családi környezetben.

Baltával faragnak

A ma is gyenge magyar foglalkoztatási mutatókat nem a rendszerváltás sokkja, vagy a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulása és a belső kereslet hiánya eredményezte. Inkább a laza költségvetési politika, és a folyamatos kiigazítások miatt egyre kevésbé kiszámítható üzleti környezet volt a meghatározó. De még inkább az, ahogyan a jóléti rendszert alakította a mindenkori magyar kormányzat – állapítják meg a tanulmánykötet szerzői.

Egymillió munkahely: a rendszerváltáskor veszett el, sose pótolták

A politika a rendszerváltás idején keletkezett munkaerő-piaci problémákat rendszerint nagy, általános megoldásokkal próbálta megoldani, pedig jobb lett volna kis, célzottabb eszközöket alkalmazni – mondta Scharle Ágota, a Budapest Intézet ügyvezetője. A nagy politikai megoldás a rendszerváltás elején például azt jelentette, hogy a kormányok úgy kezelték a tömeges munkanélküliség problémáját, hogy engedékenyen szabályozták a korai nyugdíjazást és a rokkantnyugdíjazást. Így a munkanélküliek tömege (de még azok is, akiknek volt munkájuk) kiléphetett a munkaerőpiacról, ami erősen hozzájárult ahhoz, hogy alacsony szinten stabilizálódott a foglalkoztatás.

A munkakínálat egyoldalú ösztönzésére hozott ellenkező lépések sem jártak sikerrel: a munkanélküli-ellátások összegének csökkentése, a gyed átmeneti eltörlése (a bölcsődei kapacitások növelése nélkül), a gyes melletti munkavégzés engedélyezése nem növelte a foglalkoztatást, viszont hozzájárult a szegénység növekedéséhez. (A bértámogatások és a munkaadói járulékok csökkentése ezzel szemben növelheti a foglalkoztatást a tanulmánykötet szerzői szerint).

Akkor is erőltetik, ha nem jó

A helyzet ma sem jobb. A Gyurcsány-, a Bajnai-, és az Orbán-kormány elsősorban a közmunkát találta ki ellenszerül a tömeges munkanélküliségre, amivel ugyanakkor az alacsony foglalkoztatottságon nem sikerült túllépni. Ez nem meglepő, hiszen a munkagazdasági szakirodalom a nagy volumenű közmunkát a legkevésbé hatékony eszközök közé sorolja - a közmunka volumene ennek ellenére szökött 2010-re sosem látott magasságokba. Sőt, a jelenlegi tanulmány azt is megállapítja, hogy a kormányok annak ellenére ragaszkodnak a közmunkaprogramokhoz, hogy a hatásvizsgálatok alapján azok nem csökkentik, hanem kis mértékben még növelhetik is a munkanélküliséget.

Ezt a kötet szerzői azzal magyarázzák, hogy a foglalkoztatást alakító döntések a 90-es évek második felétől kezdődően a szakmai apparátustól fokozatosan átkerültek a politikusok kezébe, vagy másképpen mondva: átpolitizálódott a szakmai döntéshozatal. A politikusok így hosszú távú gazdasági célok helyett, egy-egy eszközbe beleszeretve, rövid távú, a szakmai tudással és tapasztalatokkal ellentétes ad-hoc döntéseket kényszeríthettek át az apparátuson (mint például a foglalkoztatás növelése ellen ható jelentős minimálbéremelés az első Orbán-kormány idején, vagy éppen tavaly). Az elmúlt két évtizedben, ha készült is átfogó stratégia, annak következetes végrehajtására már nem került sor.

Mit kellene tenni?

A sikeres foglalkoztatáspolitikához mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy több terület – a bölcsődei férőhelyektől a bérlakásokon át a közösségi közlekedés támogatásáig – összehangoltan támogasson egy, a foglalkoztatás bővítése érdekében kidolgozott, és az egymást váltó kormányok által egyformán elfogadott kormányzati stratégiát.

A tanulmánykötet szerzői szerint a foglalkoztatáspolitika három fő területen tehetne a foglalkoztatás növelése érdekében: ösztönözhetné a munkaerőkereslet és a munkaerőkínálat megfelelését, növelhetné a béralkalmazkodás rugalmasságát, és csökkenthetné a munkahelyek betöltésével, illetve a munkába állással együtt járó költségeket. Mindenekelőtt kiszámítható makrogazdasági környezetet kellene teremteni, valamint csökkenteni kellene a cégek adminisztrációs terheit, illetve bérköltségeiket is.

Közmunka: nagy volumen, alacsony hatékonyság

A bérek alakulásának rugalmassá tétele azt jelentené, hogy ha sokan akarnak dolgozni, akkor a béreket hagyni kellene ennek megfelelően csökkenni, különben nem fog nőni a foglalkoztatás. Az oktatás és a lakáspolitika segíthetné a költözést és az ingázást, emellett célzottabb és jobb minőségű átképzési programokat kellene működtetni (pl. alapvető, hogy legyen olyan adatbázis, amelyben a munkaügy megtalálja, hogy melyik képzőből mikor és milyen bérrel tudtak elhelyezkedni, így könnyen értékelhetővé válik a képzéssel foglalkozó szervezet). Szükség lenne a munkaügyi kirendeltségek fejlesztésére is: a könnyen, olcsón elérhető munkapiaci információk már önmagában csökkentik a munkanélküliséget.

Mindezek megvalósítása elsősorban nem a költségvetési források, hanem a kormányzati apparátus szakmai kapacitásai, illetve a politikai költségek frontján ütközhet akadályokba – állítják. Vagyis, fel kell rúgni jó néhány politikai kompromisszumot, hogy hazánkban hosszú távon helyreálljon a foglalkoztatás.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!