Az uniós irányelvre mutogató kormány csúsztat, mert ha az új környezetvédelmi termékdíjas napelemeket nem „valaki benézte”, akkor keresletszűkítési kísérletről van szó. És majd sopánkodik az állam, ha lesznek, akik a magas áfa és a termékdíj miatt inkább nem akarnak tisztán játszani, szürkeimportból származó napelemekkel szerelik fel a házukat. A kivetett adónál a mértéken túl az elvvel is baj van – állítja Győző Miklós. A Stiebel Eltron marketingvezetője épületgépész, aki 15 éve foglalkozik napenergia-hasznosítással.

hvg.hu: Mivel a napelemrendszerek maguktól nem bomlanak le, kár volna tagadni, hogy valamekkora ökológiai lábnyomot ezek a rendszerek is hagynak maguk után. És bár az elsőre furcsának tűnhet, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium referál a kilónként 114 forintos környezetvédelmi adó kivetéséről, ebben az EU egyik irányelvére hivatkozik. Mit lát a legnagyobb problémának a januártól bevezetett termékdíjjal kapcsolatban?

Győző Miklós: Mivel ez az egész olyan, mintha a biztonsági övre vetnének ki balesetadót, tegyünk tisztába bizonyos dogokat! Az EU irányelve nem a napelemekről szól, hanem általában az elektronikai berendezések hulladékkezelési gyakorlatának hatékonyabbá tételéről és a tagországok által növelendő reciklikálási szintről. Ennek az uniós elvnek az egy rossz értelmezése, hogy a jellemzően a mosógéptől a kézi botmixerig érthető e-készülékek árába beépülő termék-utógondozási díjhoz hasonló módszert a napelempiacra beemelték.

Mi a probléma a minisztériumi magyarázattal?

A Vidékfejlesztési Minisztérium magyarázata szerint a napelemeket azért kell környezetvédelmi adóval sújtani, mert erre vonatkozóan létezik egy EU-irányelv, ami Magyarország számára ezt kötelezővé teszi. A vonatkozó dokumentum – ami "Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól" címet viseli – azonban ezt így nem tartalmazza.

A dokumentum nem csak definiálja, kategorizálja is a berendezéseket, és a kategóriákhoz irányadó listát ad. Ebben a napelempanelek a szórakoztató-elektronikai cikkek kategóriába kerültek a rádió, tévé, kamera, videómagnó és hifi-berendezés mellé. Az irányelv a napelemek újrahasznosításával kapcsolatosan azonban konkrétumokat is ad, de az a szövegrész nem termékdíjról, adóztatásról, veszélyes anyagokról szól, hanem azt rögzíti, hogy a „hosszú életciklusú termékek – mint például a fotovoltaikus panelek – esetében a lehető legjobban ki kell használni a meglévő gyűjtési és hasznosítási rendszereket”. Ami azt jelenti, hogy nem kell erre külön rendszert építeni.

hvg.hu: Az Energiaklub elnöke a napokban egy tévéműsorban azt azért elismerte, hogy a napelemek újrahasznosítása sok energiába kerül, és bár a visszagyűjtésüket Európában jellemzően nonprofit cégek végzik, a feladat, hogy ezek az anyagok végül ne egy szeméttelepen végezzék, mégiscsak adott.

Gy. M.: A napelemek újrahasznosítása mint probléma ipari szinten jelenleg nem aktuális, mivel nem nagyon van még mit újrahasznosítani. A 90-es években felszerelt rendszerek tömeges napelem-kiöregedési hullámig se jutottunk még el. De az összetört, beázott, meghibásodott, esetleg eleve selejtes elemek ökológiai lábnyomának minimalizálása sem probléma.

Azért nem, mert Németországban 2007 óta bevált know-how van arra, hogyan lehet 95 százalékos újrahasznosítást elérni. Azért „csak” ennyit, mert a napelemrendszerek újrahasznosítása során a maradék 5 százalékot azok a műanyagok (jellemzően a védőfóliák, a kábelszigetelések és a csatlakozódobozok) jelentik, melyeket első lépésben leégetnek a visszagyűjtött panelekről. A többi összetevő, mint az alumíniumkeret és konzol, vagy az üveg újrahasznosítása évtizedek óta ipari szinten is ismert és megoldott.

A nagy hatásfok oka az is, hogy a napelem hulladékként is keresett termék. Ma a gyártás során a régi napelemeket is felhasználják, az mintegy harmadával kevesebb energiaráfordítással, 30 százalékkal olcsóbban előállított terméket eredményezhet.

hvg.hu: Hol csúszott félre ez a mostani, a magyar kormányzat által kezdeményezett szabályozás?

Győző Miklós: nem nagyon van még mit újrahasznosítani
©

 Gy.M.: Erre két magyarázat létezik. A jóhiszemű feltételezés az, hogy szimplán benézték, és a napelemet csak véletlenül vették egy kalap alá a többi elektronikai berendezéssel. A kevésbé jóhiszemű pedig az, hogy a valódi szándék a napelemek elterjedésének fékezése. Azt, hogy a lakóházakra telepítendő átlagos rendszerek beruházási költségét az adó átlagosan 40-45 ezer forinttal emelheti meg, lehet úgy olvasni, hogy a törvény ennyivel próbálja szűkíteni a fogyasztói keresletet.

Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a megújuló energiatermelés démonizálása, illetve a paksi atomerőmű beruházása körüli sompolygás között. Ez a kormányzati hozzáállás azonban nem most vált általánossá, legfeljebb korábban az elutasítás nem tűnt ennyire abszurdnak. Közhelynek számít, annyian elmondták már a szakmában, hogy a legnagyobb hiba az, hogy nem készültek valódi háttértanulmányok a napenergia magyarországi hasznosíthatósága ügyében. 

A hazai napelemipar 2007-es villamosenergia-törvényig valójában nem létezett. Ekkor került a jogszabályba az ún. háztartási méretű kiserőmű fogalma, ami lehetővé tette, hogy ha valaki a háztetőre fotovoltaikus rendszert szerel, azt ráköthesse az országos hálózatra. Ez volt az origó, de azért az előfordult, hogy az energetikai ügyekben illetékes akkori kormányzati képviselő nem tett különbséget a napkollektor és napelem között. Ennél ma jobban állunk még akkor is, ha épp a termékdíjat indokló aktuális helyettes államtitkár veszélyes anyagok elleni védekezésről is beszélt.

A hivatkozott anyagok egyébként nem fordulnak elő a magyarországi napelemekben, és a kadmium is csak az ún. CdTe vékonyfilmes napelemekben található, ott is csak jelentéktelen mennyiségben, de ezt az elődleges piacán, az Egyesült Államokban is csak 5-10 évvel ezelőttig gyártották és forgalmazták. A varázsszóként használt nitrogén-trifluoridot (NF3) pedig szintén nem a kristályos szilícium alapú napelemgyárak használják, hanem „vékonyfilmesek” és a síkképernyő-gyártók. De ez a technológia is visszaszorulóban van mindenütt a világon, és az NF3 használatát is egyre szigorúbban korlátozzák. Vagyis: a világ úgy egy évtizede egy más úton halad. Az más kérdés, hogy mi ezen az úton is messze leszakadtunk.

hvg.hu: Az adó mértéke vagy a mögötte lévő ideológia az, ami inkább a romboló? Mennyiben hasonlít ez a a helyzet az internetadóéhoz?

Gy. M.: Elsősorban az ideológiával van baj. Az internetadóval vont párhuzam megáll, mert ott is egy fejlődő technológiát próbáltak meg értelmetlenül kizsákmányolni. Az a logika, hogy beszednek egy bizonyos összeget bizonyos adatmennyiségre hivatkozva, leginkább arról tanúskodott, hogy nem értik az internet lényegét; azt, hogy ott éppen az adatok mennyisége az, ami villámgyorsan inflálódik. Ha tehát mennyiségalapú adót vezetnének be a rendszerbe, az olyan béklyót jelentene a rendszernek, amivel az egész iparág fejlődését visszafogják. A napelemadó csak annyiban más, hogy ilyen rendszereket egyelőre nem telepítenek annyian a háztetőre, mint ahányan internetet használnak.

Nem Magyarországon, valahol nagyon-nagyon messze...
©

Azt is látni kell azonban, hogy a termékdíjkivetés anyagilag sem éri meg az államnak. Az idei prognózisok 15 MWp új teljesítmény beépítésével számoltak az adó bejelentése előtt. Ha ez a kapacitástöbblet teljesülne, 130-150 millió forintnyi pluszbevétele lenne belőle az államnak. Az új adó megjelenésével azonban a piacbővülés legalább 10 százaléka eltolódik, eltolódhat a szürkeimport felé, ami az így kieső áfabevételek miatt nagyobb veszteséget jelent majd a költségvetésnek, mint amennyi a termékdíjból beszedhető.

hvg.hu: A 2015-re kiadott nemzetközi prognózis szerint reális lehet a 25 százalékos globális napenergiateljesítmény-bővülés, valamint az várható, hogy a legnagyobb előrelépést India mellett az Egyesült Államok teszi meg – Kalifornia egyszerűen lelépi az évtizedek óta „bezzeg” kategóriaként hivatkozott Németországot. Kifejezhető-e ehhez képest a mi lemaradásunk?

Gy. M.: Az a különbség, hogy a vibráló színű európai napelem térképen Magyarország csak egy fekete pont, ami a világ napelemes piackutató cégei számára nem létezik. Nincs mit mérniük.

Az Európán belüli lemaradásunkat tényszerűen mutatja meg az egy lakosra jutó napelemsűrűség, az, hogy egy-egy lakóra mennyi névleges napelem-teljesítmény jut. Egy éve Németországban ez a szám 444 (Wp/fő) volt. Szlovéniában 125, Szlovákiában 223, Olaszországban 288, Svájcban 91, Ausztriában 86, Franciaországban pedig 71. Nálunk most lett 3.

hvg.hu: Lehet, hogy a kormány ezt az egészet  egyszerűen feladta?

Gy. M.: Nem hinném, hogy erről lenne szó. Inkább arról, hogy mivel 2012-ben ez a szám 0,3 volt, megijedhettek attól, ami ezután jöhet.

Valódi rezsicsökkentés
©

hvg.hu: Már mért ijedtek volna meg? Az utóbbi évek látványos napelemes projektjei mind EU-s finanszírozásban épültek. Ez a továbbiakban is maradhatna a kormánynak tetsző támogatási elv, pláne, hogy így azt az államkasszából se kell túlzottan támogatni. Ráadásul ezzel kivédhetők az olyan túltámogatási problémák is, ami a szlovák vagy olasz rendszerben az áram árát felfelé tolja – és így társadalmi feszültséget kelt.

Gy. M.: Először is: a probléma Szlovákiában és Olaszországban is a szabályozásban és a befektetésösztönzési politika hibájában keresendő, nem a technológiában.

Másodszor pedig: elvileg az igaz, hogy lehetne akár az eddigi támogatási politikával is folytatni, de azt egyre többen felismerik, hogy az időnként kiírt, de gyorsan kimerülő, állami megújuló energiás pályázatok egyre inkább aggályosak. Azért, mert nem produkálnak a rendszer számára valódi fejlődést. Helyette azt az illúziót keltik, mintha az önerősnél és a piaci konstrukcióknál biztosan lehetne gyorsabban is haladni.

Ha nem hiszi, hogy nálunk nem süt eleget a Nap ...

... de az alábbi kérdések közül bármelyikre még keresi a választ, érdemes lehet e korábbi cikkünkre kattintani.

  • Mennyit süt a Nap, és abból mennyi hasznosítható?
  • Mi van, ha nem süt a Nap?
  • Milyen költségei vannak a napelemes rendszerek hálózatra kapcsolása?
  • Mennyi idő alatt térülnek meg a napkollektoros és a napelemes rendszerek?
  • Milyen márkát érdemes venni? Milyenek a kínai napelemek?
  • A szigetüzemű vagy hálózatra visszatápláló napelemes rendszer jobb?

A "csak ki kell várni, amíg a mi pályázatunk nyer" azért illúzió, mert a támogatásra mindig többen várnak hiába, mint amennyien aztán körön belülre kerültek. A várakozás viszont demoralizó hatású. De ha ez is kormányzati cél, akkor akár maradhat is minden ugyanúgy, mint eddig.

hvg.hu: Logikája szerint mi következik abból, ha marad az ortodox energetikai érdekérvényesítők nagyobb kormányzati nyomatéka?

Gy. M.: Nem azt látom, hogy „ez a vonat már elment”, hanem azt, hogy ha marad a nagyobb központi ellenállás, akkor majd az arcunkba robbanhat az egész regionális napelem-boom.

hvg.hu: Ez mit jelent?

GY.M.: Annak, hogy a régióban a miénk a fekete lyuk kétes dicsősége, az is a velejárója, hogy akik mégis e technológiák mellett tennék le a voksukat, egyre inkább olyan piacon kellene eligazodniuk, ahol a magyarországi gyártók és forgalmazók mellett egyre nagyobb számban azok a szlovák, cseh vagy akár német cégek is megjelennek, akiknek odahaza már nem jut elég hely. A sokkal cizelláltabb piacok egyre kevesebb teret hagynak az olcsóbb, de rosszabb minőségű rendszereknek. Ehhez hozzáadódik, hogy a cseh és a szlovák napelem-támogatási boom után, illetve a kínai gyártók európai térnyerésével a korábban modulokat milliószámra gyártó és értékesítő cégek százai mentek csődbe, amiknek a megmaradt vagyonelemeit, a napelemeket is a csődbiztosok megpróbálják pénzzé tenni. Mivel ez a piac is árérzékeny, a minél olcsóbban beszerzett alapanyag nagy úr, akár áfa és termékdíj nélküli áruval is teleönthetik a magyar piacot.

Több kivitelezőnél is fel-felbukkannak már ezek, az eredetileg áron alul értékesített, szürkeimportból származó napelemek, ami majd minőségbiztosítási és garanciális gondokat okozhat. Innen nézve az, amit a kormány a termékdíj bevezetésével megoldani gondolt, hosszabb távon csak a meglévő feszültséget fogja növeli.