szerző:

Amerikában is energiaforradalom zajlik: az áramtermelő kapacitást összegző lista éléről letaszították a széntüzelésű erőműveket. Újból meg jórészt csak szeles és napos épül.

Sokat és sokszor citálják Németországot (újabban az Egyesült Királyságot is) annak példájaként, hogy egy állam hogyan lehet képes az adottságait és a jövőképét az energetikai rendszerének átalakítására, illetve a megújuló energia térnyerésének biztosítására fordítani. A németek az Energiafordulatnak köszönhetően, hamarosan megszabadulnak az összes atomerőművüktől, sőt, miután egy évtizedet (és sok-sok pénzt) invesztáltak a szél és a napenergia hasznosításba, újabban az energiatárolás és a még hatékonyabb rendszerirányításra fordultak rá.

A britek addig-addig szenvedtek a kiöregedő nukleáris energiás áramtermelő rendszerüktől és a szénerőműveiktől, hogy többévnyi, fokozatosan felpörgetett beruházási környezetnek is köszönhetően tavaly év vége óta övék a világ legnagyobb szélerőművi kapacitása – ami ráadásul nagy tempóban növekszik tovább. És bár egy atomerőművet azért, biztos ami biztos, megépítenének, a lakosság energiafüggésének saját maga által "orvosolható" megoldásai még Skóciában is rohamosan terjednek.

Tájkép amerikai nagyvárossal
©

Bármilyen meglepően hangzik is elsőre, de erre a listára iratkozott fel most az Egyesült Államok. Az az ország, melyet éveken keresztül azért ostorozott a világ, mert nem írta alá a kiotói szerződést, most láthatóan, igen intenzíven csökkenti a károsanyag-kibocsátását.

Trónfosztási diagramok

A Cleantechnica három ábrát gyúrt egybe, de ezeket külön külön is érdemes alaposabban szemügyre venni.

©

Az első azt mutatja meg, hogy a 2014-ben az USA-ban megtermelt áramnak milyen arányban mi volt a forrása, vagyis: miből állították azt elő. Ebből az látszik, hogy a legtöbb áramot szénerőművekből nyerték. Több mint kétszer annyit, mint az atomerőművekből, és bő harmadával többet a gázerőművieknél is.

©

A második ábrán a 2015-ös, várható számok szerepelnek, amin jelentősen csökkenő szén-arányt, növekvő "natural gas" és szél-szintet, illetve az "alsóbb régiókból" jelentősen beerősítő napenergia-termelést lehet látni. Erre persze lehet azt is mondani, hogy majd nézzük meg jövőre, hogy mi is teljesül mindebből, de ... 

©

... éppen ezért, a harmadik ábra az, ami igazán elgondolkodtató. Ez a 2015 áprilisi eredményeket összegzi, és leginkább azt mutatja meg, hogy a szén trónfosztása megtörtént.
Kicsit tovább bogarászva az ábrákat azonban azt is látni kell, hogy a kőolaj alapú nyersanyagok használata is jelentős mértékben esik, miközben a különböző napenergiás megoldások (Solar PV, Rooftop Solar PV stb.) jelentőset lépett előre a felsorolásban.

Mindez azért is érdekes, mert ahogyan az az amerikai energiahivatal, a FERC (Federal Energy Reulatory Comission) legutóbbi jelentésében olvasható az USA-ban az idén úgy épült 3326 MW új teljesítményblokk az áramtermelésbe, hogy abban se szén, se nukleáris, se olaj betáplálású erőmű nem került. Azonban a palagáz-forradalomnak köszönhetően megjelent hazai gázra is csak alig több mint egyharmada (1158 MW), miközben szélből ennél is több volt: 15 projekt, összesen 1649 MW teljesítménnyel. A kifejezetten ipari termelési célú napenergiás projektek száma 5 hónap alatt 58-ig jutott, összesen 447 MW teljesítményt adva az amerikai rendszerhez. Mindebből az is látható, hogy az USA energiaforradalma továbbra is a megújuló energiák felé nyit.

Eközben Magyarországon

Eközben Magyarországon a kormányzat lényegében "oda se figyel" arra, hogy rendszerszinten hol és hány száz megawattnyi, szélből, napból, megújuló energiából nyerhető energiatermelő beruházás volna installálható a hazai hálózatba és "háztáji" rendszerekbe. A kormányzati tisztviselők továbbra is a "nem süt a nap, nem fúj a szél" ortodoxiáját mantrázzák, környezetvédelmi termékdíjat vetettek ki a napelemekre, és közel 10 éve már, hogy nem adtak ki új szélturbina-telepítési engedélyt. (Ez utóbbi következménye az is, hogy a 329 MW szélerőművi kapacitással hiába termelhető meg több mint 32 ezer háztartás éves áramszükséglete, ezen a potenciálon az utóbbi években a régió szinte minden országa túllépett, és jelenleg az EU-ban is a sereghajtók közé kerültünk.)
Helyette pedig semmi más nincs, mint az olcsó áram ígéretével 60 évre, orosz hitelből finanszírozni egy olyan atomerőmű-építést, amelyről a közelmúltban nem csak az derült ki, az csak porhintés, hogy a Paks II. projekt már sínen van, hanem az is, hogy a beruházás műszakilag és technológiailag is kockázatos lehet, plusz az eddig több mint 4000 milliárd forinttal számolt beruházás költsége ennél akár 5000 milliárd forinttal is többe kerülhet.