Síelés Aspenben, saját repülőgép vagy egy szekrény tele Birkin táskával? Nem, nem ezek a legfontosabb státuszszimbólumok a New York-i felső tízezer körében, hanem a sok gyerek. Pedig a szakemberek szerint a divat alapvetően nem egy demográfiai tényező. Magyarországon a 3 gyerek után járó családi adókedvezmény éreztette hatását, a felső-középosztály gyerekvállalási kedve megnőtt.

New York egyik legdrágább lakókörzetét, a Park Aveneu-t ellepték a gyerekek. Míg 30 éve a gazdagok két gyereknél megálltak, addig mára a „három lett az új kettő”, de már öt gyerek nevelése sem ritka. Pár éve fel is figyeltek arra, hogy az amerikai háztartások felső 2 százalékában jelentősen megnőtt a 3 vagy 4 gyereket vállalók aránya. Ma pedig az Upper East Side lakói körében a hat gyerek nem azt jelenti, hogy a szülők vallásosak, hanem egyszerűen csak azt, hogy gazdagok.

A New York-i leggazdagabbak között alighanem a sok gyerek azért vált divattá – legalábbis a Business Insider és a New Yort Post egy-egy cikkének szerzője ezt gyanítja –, mert ez státuszszimbólum. A gyereknevelés ugyanis rengeteg pénzt emészt fel, a tehetős családok így is mutatják, mennyire vagyonosak. Az Egyesült Államokban a legutolsó adatok szerint átlag 245 ezer dollárba (kb. 68 millió forintba) kerül egy gyerek felnevelése 18 éves korig, vagyis az egyetemi oktatás ebben nincs is benne, ami akár meg is duplázhatja a költségeket.

Persze hatalmas különbségek vannak országon belül, a gyereknevelés éppen Manhattanben a legdrágább (540 ezer dollár, azaz 150 millió forint). A gazdagok által kedvelt iskolák Manhattanban évente 40 ezer dollárba is kerülhetnek gyerekenként, így azokban a családokban, ahol hat gyerek van, több millió dollárt költenek a szülők csak az oktatásra.

Séta New Yorkban. Képünk illusztráció
©

Megengedhetjük magunknak egy négy hálószobás lakás fenntartását, és azt is, hogy évente 150 ezer dollárt fizessünk ki iskolai tandíjra

– mondta egy nagycsaládos anyuka.

Egy gyerekkel lefölözhető az érzelmi haszon, kettőt már logisztikázni kell

A különböző országokban egyébként eltérő, hogy a családok hány gyermeket vállalnak. Még Európán belül sem lehet semmilyen egységet kimutatni: Hollandia, Bulgária, Luxemburg és Portugália olyan országok, amelyekre az egygyermekes családok a jellemzőek, márpedig ez a négy ország teljesen különböző családpolitikával, oktatási rendszerrel, egészségügyi ellátással, gazdasági mutatókkal rendelkezik.

„A statisztikusok még abban sem egyeztek meg, hogy a népesedési kérdésekben van-e egyáltalán konvergencia Európán belül” – mondta a hvg.hu-nak Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese. Az egyes adatokat tekintve óriási a szórás például a szülő házból való elkötözés ideje, de a házasságon kívül született gyerekek arányában is. Ezzel azonnal meg is dől „a gyermekvállalást a gazdasági helyzet befolyásolja leginkább” elmélet.

A még gazdasági szempontból hasonló Németország és Franciaország népesedési szokásaiban is óriási különbségek vannak – és ennek semmi köze a migrációhoz, ez régóta így van. Franciaországban a támogatási rendszer például egyértelműen három, de minimum két gyerekre inspirál, éppen ezért a középosztálybelieknél gyakori a háromgyerekes családmodell, annak ellenére, hogy a nők jelentős része három vagy hat hónappal a szülés után visszamegy dolgozni. Vagyis a két-hároméves, államilag dotált gyereknevelés lehetősége sem tud önállóan ösztönző eszköz lenni a gyerekvállalásra.

Az egygyerekes minta azért tud népszerű lenni, mert a gyerekkel járó érzelmi „haszon” – szeretet, gondoskodás, boldogság – lefölözhető, ehhez képest a második gyerek nem jelent komolyabb érzelmi előretörést, viszont anyagilag és logisztikai szempontból duplázódnak a költségek – bár a kinőtt ruhák egy részét a kisebbik testvér még tudja hordani.

Sokgyerekes gazdag üzletemberek és politikusok

Igazán nagycsaládos hírességekről a legtöbbeknek elsőre az Angelina Jolie–Brad Pitt házaspár juthat eszébe, hiszen ők hat gyereket nevelnek, ráadásul ebből három örökbefogadott, amivel szintén trendet teremtettek. A modern kor külföldi politikusai közül a brit és a magyar miniszterelnökök viszik a prímet: Tony Blairnek és David Cameronnak is négy-négy gyermeke született (bár Cameron legidősebb fia meghalt). Míg Orbán Viktornak és Gyurcsány Ferencnek is öt gyerek van, igaz, az utóbbinak két házasságból.

Ha pedig a leggazdagabbakat nézzük, Bill Gatesnek három, az Apple-alapító, már elhunyt Steve Jobsnak négy, Soros Györgynek öt gyermeke született. Ugyanakkor a világ két leggazdagabb nőjének, Christy Waltonnak és Liliane Bettencourtnek csak egy-egy gyermeke van, míg a harmadik legvagyonosabb nőnek, Alice Waltonnak egyáltalán nem született gyereke.

A magyar gazdagok között sem túl gyakori a háromnál több gyerek. Csányi Sándor, Lantos Csaba, Spéder Zoltán tartozik azon leggazdagabbak közé, akik ismerten négynél is több gyereket vállaltak be.

A magyar közéletben sincs túl sok igazi nagycsaládos, a politikusok többsége hozza a magyar átlagot az egy- vagy kétgyerekes családdal. Háromnál több gyereke van – a már említett két kormányfőn kívül – többek között Varga Mihálynak (4), Ujhelyi Istvánnak (4), Balogh Zoltánnak (5). Persze olyan is van, akinek a sok gyerek több házasság vagy kapcsolat útján jött össze, például Szanyi Tibornak négy gyereke van két házasságból, Deutsch Tamásnak pedig öt, három kapcsolatból.

Folyamatosan nagy vita folyik arról, hogy a gazdasági jólét mennyire ösztönzi a gyerekvállalási kedvet, de a kutatások inkább azt erősítik, hogy a készpénzes juttatások – adókedvezmény, családi pótlék, gyed, gyes, stb. – kevésbé ösztönzik a gyerekvállalási kedvet, mint a megfelelő intézményi környezet. A gyerekbarát környezetbe nemcsak az számít bele, hogy van-e elég bölcsőde, hanem az is, hogy mennyire rugalmas a családtámogatási rendszer, van-e lehetőség részmunkára, távmunkára vagy meddig kell kísérgetni a gyereket az oktatási intézmény és a lakás között – vagyis milyen a közbiztonság, illetve mennyire vannak elérhető közelségben az intézmények. Ezek a tényezők leginkább a középosztály gyerekvállalási kedvét befolyásolják.

A gazdagok és szegények is többet szülnek, mint a középosztály

Magyarországon a statisztikákból nemigen lehet kimutatni, hogy az egyes társadalmi osztályok körében hány gyerekes családmodell a jellemző. Az tudható, hogy háromnál több gyereket a nők 6 százaléka vállal. A demográfusok néhány éve próbálkoztak egy nagy felméréssel, amiből annyi derült ki, hogy van, aki vallási indíttatásból vállal sok gyereket, vannak az úgynevezett leszakadt rétegekhez tartozók, vannak a két párkapcsolatból kétszer két gyerekes férfiak és persze vannak köztük jómódú, diplomás felső-középosztálybeliek is. Mivel ez az utóbbi egy amúgy is kis csoport még kisebb alcsoportja, ezért statisztikailag szinte elemezhetetlenek.

©

Míg Nyugat-Európában az az általános, hogy minél alacsonyabb valakinek az iskolázottsága, annál kevesebb gyereket vállal, addig Magyarországon az alsó középosztály – érettségizettek és szakmunkások – között van a legtöbb egygyermekes család, és ehhez képest az iskolázottságot tekintve lefelé és felfelé is emelkedik a gyermekek száma. Az utóbbi években például főleg a diplomás családokban vállalták be leginkább a harmadik gyereket.

Míg 2009-ben 1866 olyan családba született meg a harmadik gyerek, ahol mindkét szülő diplomával rendelkezik, 2012-ben ez a szám 2361-re emelkedett. Az, hogy ez részben a 2011-ben bevezetett családi adókedvezménynek is köszönhető, onnan is látszik, hogy negyedik gyereket már jóval kevesebben vállaltak – a négygyerekes családok száma ezen idő alatt 576-ról 660-ra emelkedett.

Jelenleg az első két gyereknél gyerekenként 10-10 ezer forint havi adó- és járulékkedvezmény jár (januártól 15-15 ezer forintra emelkedik), a harmadik után gyerekenként ez az összeg 33 ezerre ugrik, vagyis a kettő és három gyerek után igénybe vehető kedvezmény között 79 ezer forint a különbség, míg a harmadik és negyedik között csak 33 ezer. 2014-ig minimum 500 ezer forintos bruttó jövedelemnél lehetett csak kimaxolni a három gyermek után járó adókedvezményt, így valószínűsíthető, hogy valóban a felső középosztály volt az, akik nagyobb arányban vállalták be a harmadik gyereket.

Ha vannak is időszakok vagy társadalmi osztályok, amikor és ahol trend lesz egy bizonyos családmodell, a statisztika azt mondja, hogy sokkal jobban befolyásolja az első két gyerek neme azt, hogy lesz-e harmadik, mint az, hogy bizonyos körökben divat lett a sok gyerek. A statisztikák szerint a legnagyobb esélye a harmadik gyereknek akkor van, ha az első kettő lány, és a legkisebb az esély egy harmadikra, ha egy fiú, egy lány a leosztás.