szerző:

Jó fejség, egyszerű vevőcsalogatás, vagy a nagyon tudatos adatbázis-építés mozgatja az áruházláncok lassan már követhetetlen hűségkártya-, pontgyűjtő és matricás áruvásárlási programjait? Vagy egyszerre mindegyik? A fogyasztók nagyon megosztottak a kérdésben, ennek ellenére kedvelik és használják is a plasztikokat. De persze vannak olyanok is, akik szerint a kedvezmény csak álkedvezmény, így ők nem kérnek belőle.

“Pontgyűjtő kártya van?” – hallatszik egyre több üzlet kasszájánál, a benzinkutaknál , a hiper- és szupermarketláncokban pedig alapértelmezés a hűségkártya és újabban a matricás füzetecske is. Vásárlás jószerivel el sem képzelhető már valamilyen addiktív szertartás nélkül.

Mint egyik olvasónk fogalmazott:

Tőlem is minden alkalommal megkérdezik, hogy vonunk vagy töltünk. Idén inkább töltök, de év végén jobban megérte a vonás, mert tán elveszik a pont. Na, mindegy. Ott a helyszínen mindig megkérdezem. De az jól esett, amikor 10 ezer forint helyett 8 ezret fizettem csak. Ez spórolás.

De valóban buknak-e erre a lehetőségre a vásárlók, vagy torkig vannak a matricaragasztgatással, a legalább féltucat-tucat színes plasztik tárolásával, meg azzal, hogy folyamatosan átvágva érzik magukat?

Valaki azt írta:

Igazi népkábító maszlag!!!

Mások viszont elmerülnek az önfeledt vásárlásban és pontgyűjtésben, már-már sportot űznek belőle.

A kártyáimat mindig levásárolom vagy levonatom. Az egyik küld kuponokat. Az is megéri. A másikban vettem 1 táskát, háti laptoptartót. De a gurulós bőröndöt nem vettem meg, mert drágának találtam.

Egy másik, "mániákus" pontgyűjtő vallomása:

“Nagyon is jó az, főleg a kispénzűeknek”.

Nagyon megosztottak tehát a magyar vásárlók a pontgyűjtő, vagy hűségkártyák, illetve a matricagyűjtős akciók kérdésében – legalábbis ez derül ki olvasóink leveleiből.

Tízből hét magyar benne van a játékban

Mindenesetre Magyarországon a fogyasztók 46 százaléka vásárol olyan üzletben, amely hűségprogramot kínál lojális vevőinek. Sőt, tízből hét honfitárs szívesebben vásárol ott, ahol hűségprogrammal díjazzák ragaszkodását – derül ki a Nielsen adataiból. És nincs ez másképpen máshol sem: huszonkilenc vizsgált európai országban a megkérdezettek átlag 61 százaléka vásárol olyan üzletben, amely hűségprogramot kínál lojális vevőinek. 

©

A hűségesen vásárló magyarok 83 százaléka az árengedményt vagy az ajándékba kapható terméket kínáló programokat szeretik a legjobban, exkluzív terméket vagy eseményen való részvételi lehetőséget pedig 15 százalék díjaz. Úgy fest, dominálnak a “minden fillér számít” és “kapjunk valamit ingyen” attitűdök.

"Kaját mindenképpen kell venni, hát akkor miért ne ott, ahol végül Star Wars-os bögrét kapok a gyereknek?"

Egy másik vásárló egyszerűen így van ezzel:

"Amit adnak, el kell fogadni."

Nem a vásárló "hülyének" nézése ez?

A vásárlók egy része ugyanakkor gyanakvó is. “Ott állunk a polc előtt, és azon gondolkozunk, hogy átvágnak-e minket, ha ezen az áron berakjuk a kosárba az öblítőt, mert lenne valami kupon, vagy kedvezményes kártya, amivel esetleg 5 forinttal olcsóbb lenne.”

Egy átverés az egész. Gyűjtsd a pontokat, amit aztán vásárlásnál megfeleznek. Hát sokra mész vele.

Mások nem tartják arányosnak, hogy egy elköltött forintért mennyi pontot kapnak, és azt mekkora összegben számítják be. Van például olyan, aki kiszámolta, az egyik helyen 200 forintért adnak egy pontot, az pedig 0,5 százalék kedvezmény.

Akad olyan is, aki úgy érzik, egyes helyeken nagyon rossz feltételekkel "működő", használhatatlannak tartott plasztikokkal bombázzák a vásárlókat. "Van egy törzsvásárlói kártyám, amit 10 éve minden vásárlás alkalmával lehúznak, de a ritkán adódó 10 százalékos kedvezményen kívül semmire sem jó, csak a helyet foglalja a rajta összegyűjtött több ezer haszontalan ponttal."

Hűségkártya hűségkártya hátán

A többmárkás, multibrand pontgyűjtő kártya több kereskedelmi lánc szolgáltatásaihoz kapcsolódó plasztiklapocska (ilyen például a SuperShop vagy a Smart kártya is). Az ezek mögött álló “számlára” az elfogadó partnereknél vásárlással lehet gyűjteni a pontokat (“partnerenként meghatározott átváltással”). A pontokkal aztán vagy későbbi vásárlásoknál a végösszegét lehet csökkenteni (valamilyen "árfolyamon"), vagy kedvezményre jogosító kupont lehet vásárolni. Olyan többmárkás kártya is forgalomban van, amellyel az összegyűjtött pontokat ajándéktárgyakra is be lehet váltani.

A céges törzsvásárlói kártyák jellemzően egy brandhez tartoznak, azaz egyfajta kereskedelmi lánc boltjaiban lehet pontokat gyűjteni – 1 pont általában 100-1000 elköltött forintot ér, vagy a számla százalékában jutalmaznak. Az összegyűjtött pontokat későbbi vásárlások végösszegébe lehet beszámítani brandenként eltérő feltételekkel. Egy pont általában ezek estében is kevesebbet ér, mint amennyiért meg lehet szerezni, és általában csak a számla egy részét lehet ezekkelkiegyenlíteni. E kártyák egyike-másika extrákat is tartalmaz: kedvezményre jogosító kupont lehet venni a pontokért, vagy kiválasztott termékekre jelentős kedvezményt, ajándékcsomagot, könyvet, utazást lehet velük vásárolni.

Egyes esetekben extra pontokat is lehet szerezni: bizonyos mennyiségű pont összeszedése után további pontokat írnak jóvá, vagy egy nagyobb összeget “engednek el” a végösszegből, esetleg további ajándékokat lehet felmarkolni.

Mindkét típusú kártyára jellemző, hogy a regisztrációval élből kap a delikvens egy csinosabb adag pontot.

A kártyák egy csoportjához kedvezményfüzetecske is tartozik, amelyben felsorolják, hogy a kibocsátó ki mindenkivel kötött kedvezményre jogosító megállapodást. A füzetben szereplő szolgáltatóknál meghatározott, általában 5-15 százalékos kedvezményt vehet igénybe a kártya birtokosa.

A különböző hűségkártyák további részleteiről a szolgáltatók honlapjai mellett itt és itt is tájékozódhat.

Azon túl, hogy minden fillér számít, jégkaparónak is beválik

Mindezek ellenére úgy fest, hogy a vásárlók nagy részének valóban minden fillér számít, hiszen a törzsvásárlói, pontgyűjtő, akciós és még ki tudja, milyen kártyák rendkívül népszerűek.

Van olyan plasztik is – igaz, arra több bolt- és benzinkúthálózatban is lehet gyűjtögetni a pontokat –, amiből két és félmilliónál is többet adtak már ki. Mondjuk az, aki nagyjából mindig ugyanott vásárol vagy tankol, azaz nem a kártya miatt fogyaszt itt vagy ott, s így tulajdonképpen ingyen kap pontokat, “pozitív érdektelenséggel” konstatálhatja, hogy egyszer-egyszer 5-10 forintért olcsóbban kaphat benzint, vagy az áruházi számla végösszegéből leszámít a pénztáros 2-3 ezer forintot.

De vannak olyanok is, akik a szó legszorosabb értelmében gyakorlatias szempontból nézik a hűségkártyákat, s ki is derül, hogy azok csomó hasznos dologra alkalmasak. “Szerintem nagyon jók ezek a kártyák! Csavarhúzásra is alkalmasak, kezdő kártyavárépítőknek pedig ideális gyakorló eszközök.” “Tök jól lehet velük a jeget kaparni az autó szélvédőjéről meg az ablakokról.”

“Nekem beváltak, pengetőt szoktam kivágni belőlük.”

Miként találtunk olyat is, aki szintén gyakorlatias megfontolásból, de nem szereti a kártyáit. Az ok: kezelhetetlenné tud válni a sok plasztik. "Tele a tárcám haszontalan kártyákkal" – mondja egy olvasónk. "A franc fog 5-6 plusz kártyát cipelni, így is elég a jogsi, személyi, taj, adó, bankkártya, szépkártya, lakcímkártya hurcolászása. Aztán vedd ki a tárcából, add oda, lehúzzák, tedd vissza. Nekem ez az egész macera nem éri meg azt a pár ezer forintot, én nyugodt akarok lenni, és nem bosszankodni azon, hogy

fuh, otthon hagytam a kártyákat, most elbuktam 25 forintot".

Miért jó ez a cégeknek?

“Ugye senki nem gondolta azt, hogy a kártyákat kibocsátó, cégek pusztán "jófejségből" tolják az ilyen kártyákat az arcunkba?” - sok olvasó véli úgy, hogy a hűségkártyák kibocsátói a jelenség igazi nyertesei, mert

"dróton lehet rángatni az átlagvásárlót, minimális költséggel”.

“Ezek a kártyák a kibocsátónak válnak be, de nekik nagyon. Növelik az átlagos kosárértéket, növelik a vevői hűséget és elégedettséget, és mindez fillérekből megoldható.”

Nem cáfolja ezt Berényi Konrád marketingszakértő, a Pontolo Kft. ügyvezetője sem. Szerinte több területen is segíthet egy pontgyűjtő rendszer. Egyrészt hűségesebbé teheti a vevőket, hiszen ha már van kártya, sokan szívesebben térnek vissza az azt kibocsátó üzletbe.

Másrészt terelni is lehet a vevőket: például bizonyos termékekért több pont jár, vagy bizonyos időben lehet csak pontot kapni. Ezekhez azonban kell a nagyon erős reklámtámogatás, önmagában egy hűségrendszer nem vonz be tömegeket.

Végül segít statisztikát gyűjteni a vásárlásokról, ami akár 30 százalékos bevételnövekedést is hozhat, ha egy cég okosan használ hűségrendszert.

Az átlag kártyatulajdonos egyébként többet vásárol, mivel úgy érzi, a bolt honorálja ezt. Vásárlási szokásai alapján pedig sokszor olyan, személyre szabott ajánlatokat kaphat, ami amúgy fillérekbe kerül a cégnek (például hat palack saját márkás ásványvizet 40 forint kedvezménnyel), de "ez is valami" alapon, mégis az adott boltba megy legközelebb is.

©

Sőt, sokaknak kifejezetten tetszik a szokásaik nyomon követése.  “Feltűnt, hogy a Tesco monitorozza a vásárlási szokásainkat, mert az utalvány mellé mindig kapok kedvezményre jogosító kupont, és mind pontosan olyan termékre ad jelentős kedvezményt, amit gyakran vásárolok. Ezért még örülök is, hogy ‘figyelnek’.”

Márkás teflonserpenyőt a valódi(?) ár harmadáért, negyedéért

Azt már persze a fogyasztó nem vizsgálja, hogy a matricagyűjtéssel “nagyon megéri” áron termékek a pontgyűjtő akción kívül is kaphatóak-e, és főleg, mennyiért. De tény, a matricás termékek nem mindegyike kapható a normál kiskereskedelemben. Berényi szerint mindig az adott cég döntése, hogy mi az, ami számukra előnyös. Jellemzően máshol is beszerezhető termékeket a kisebb hálózatok használnak, de a nagyoknak jobban megéri az egyedi kínálat, ezzel is növelve az exkluzivitás érzetét. 

A vásárlók számára így legalábbis kérdéses, hogyan, hol győződhetnek meg arról, hogy az „eredeti” ár, ami helyett matricákkal sokkal kevesebb forintért hozzá lehet jutni a termékekhez, valóban eredeti ár-e, vagy egyszerűen higgyék el a cégnek. A Spar erről azt a tájékoztatást adta, hogy a “vevőszolgálat mindig készséggel áll a vásárlóink rendelkezésére a kérdések megválaszolásában".

Értékesítik az adatainkat?

Vannak, akik félnek, és arra gyanakszanak, az adatokat egyszerűen eladják az üzletek marketingcélokra. Az áruházláncok ezt persze cáfolják, például a Spar szerint sem a SuperShop, sem a partnerek nem értékesítik a kártyabirtokosok által megadott személyes adatokat. Ezeket az információkat az igények felmérésére, az áru- és szolgáltatáskínálat javítására, valamint az akciók, promóciók szervezésére használják partnereik.

Azért sokan mégis kicselezik az adatgyűjtést. Olvasónk szerint "olyan címet ír be az ember, amilyet akar. Szerintem a legtöbb kártya fiktív." "Elég egy új levelezési címet megadni, mondván, azóta elköltöztem! Ennyi az egész. Ezekkel a kártyákkal simán lehet bohóckodni." - véliegy másik.

Leginkább egyébként a hasonló termékek árával érdemes összehasonlítani a kedvezményesen kínált termékeket, de természetesen ez önmagában nem mindig elég, hiszen ezek a termékek sokszor nagyobb márkákhoz köthetőek, amelyek eleve drágábbak – véli Berényi Konrád. A szakértő szerint, ha használati cikkről (például kés, edénykészlet) van szó, akkor ez jó megközelítés, de más esetben (matrica- vagy figuragyűjtés) inkább az élvezeti érték az, ami meghatározó. Na és persze a célcsoport (mint a gyerekek) igénye.

Megkérdeztük a versenyhivatalt is, felvetheti-e a fogyasztók megtévesztését, ha a matricagyűjtéssel járó hűségprogram kommunikációjában jelzett árakat nem lehet összehasonlítani, illetve nem ellenőrizhető az ár, amiatt, hogy gyakran a termékek limitált szériásak, kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. A versenyhatóság álláspontja szerint elméletileg felvetheti a fogyasztó megtévesztését a nem megfelelően feltüntetett kedvezmény mértéke, a GVH-nak azonban olyan ügye, amiben ezzel kapcsolatban indult volna eljárás, és be is bizonyosodott volna a jogsértés, nem volt az elmúlt két évben.

Miként pontgyűjtő kártyákkal kapcsolatos eljárás sem nagyon volt ebben az időszakban a hivatal praxisában.