szerző:
hvg.hu

Lehet, hogy a világ napeles kapacitásnövekedését tavaly már Kína diktálta, de számunkra a meglepetést nem ők (és még csak nem is a rakkolni kezdő indiaiak) jelentik, hanem a sokáig az igazak álmát alvó Chile. A dél-amerikai ország pont a magyar tespedtségből való kitörés remek példáját produkálja.

A Napelemes Piaci Szövetség (PV Market Alliance – PVMA ) jelentése szerint 2015-ben a világ átlépte az 51 GW-os növekedési szintet a hálózatokba épített fotovoltaikus rendszerekkel. 2014-ben ez a plusz 40 GW volt. (A méretek jobban érthetősége érdekében viszonyításként ideírunk a b–ruttó magyaroszági villamos-erőművi kapacitást: 8,93 GW – illetve a Paksi Atomerőmű nettó teljesítményét: 2040 MW.)

Az 51 GW-os növekedési szint a PVMA állítása szerint összhangban áll a szövetésg tavalyi előrejelzésével., amikor a 40 gigawattos határ átlépéséről szólt a jelentés. A legjelentősebb növekedést Kína produkálta: akár 15 GW kapacitásnövekedést is elérhettek tavaly, amivel egy év alatt 37 százalékos növekedést is elérhettek. Az abszolút értékű növekedés drasztikus szintre jutott Japánban is – ahol mintegy 10 gigawattos ugrást regisztráltak – átlépve ezzel az Egyesült Államokon (9,8 GW) és Európán (8,5 GW) is. Utóbbi adatok nem, az viszont érdekes, hogy az európai bővülésnek már nem a németek (1,4 GW), hanem a brit piac adta az igazi erejét (4 GW).

Kína a növekedésben abszolút világelső
©

A világban jelentős szereplővé lépett még elő az egyre ambiciózusabb India (2 GW) is, melyről nemrég a hvg.hu írta meg, hogy az összes beépített napelem áramtermelő kapacitása átlépte az 5 GW-ot, és Delhi a 30 gigás szintet meghaladó álmokat dédelgetve az orosz befektetők piacra engedésétől sem ódzkodik.

2 év: +850 százalék

A globális adatok azonban azt nem mutatják meg, hogy az egyik legmeglepőbb ugrásra nem Ázsiában, Ausztráliában vagy Észak-Amerikában, hanem a dél-amerikai Chilében került sor. Amint arra a Cleantechnica rámutatott: az ország két év alatt közel a 85-szörösére (!) nőt a beépített napelemkapacitás. Az ország megújulóenergiás kutatóintézete (Centro para la Innovación y Fomento de las Energías Sustentables CIFES) jelentésében az áll, hogy 2015-ben a beépített napelemes kapacitás összesen 848 MW volt, és ebből 98 megwattot decemberben illesztettek a rendszerbe. E számok onnan nézve igazán lenyűgözőek, hogy Chilében 2014 elején kevesebb, mint 10 MW-nyi telepített napenergia-termelő egység működött.

A Sunedison 100 megawattos naperőmű az Atacama sivatagban, Chilében
©

Egy évvel később már 402 MW volt a szumma, most pedig 848 MW. És hogy mindez nem holmi egyszeri nekirugaszkodást takar, az bizonyítja, hogy már most további 2195 MW szerepel az ország rövid és középtávú, de már jóváhagyott fejlesztési projekjeiben, és a benyújtott, de még el nem bírált volumen pedig 3944 MW potenciált takar. Nem csoda, hogy a kormány a következő évtizedre elérendő célt 10 GW fölött határozta meg.

Eközben Magyarországon

Nem ismerünk olyat, aki ne hallotta volna L. Simon László elhíresült gondolatát arról, hogy a hazai napelemhasználatot a kormánypárti politikus azért nem támogatja, mert este is szükségünk van áramra, és akkor ugyebár nem süt a nap. A magyar kormányzati hozzáállást ma is tükröző tézis a legfőbb oka annak is, hogy – mint néhány napja megírtuk: – Algéria is lelépte Magyarországot. Nos, a fentiekből láthatóan megtette ezt Chile is – sokszorosan is.

Mert bár történt némi elmozdulás azóta, hogy tavaly nyáron leírtuk: Magyarország csak egy fekete lyuk a világ napenergia-térképén, de attól nagyon-nagyon távol vagyunk, hogy Algéria vagy pláne: Chile produkciójával egy súlycsoportba helyezhetők legyünk.
Jászágón beüzemelték az első magánberuházásból épített naperőművet (0,5 MW kapacitással, amit azóta több hasonló bejelentés is követett), az RWE a Mártai Erőmű meddőhányóira összesen 16 MW napelemkapacitást telepít, és ezek után jelentette be az év végén az állam, hogy Pécs mellett nem is 7, hanem 10 MW-os naperőművet épít majd – de az biztos, hogy csak és kizárólag uniós pénzből. Azt is levezettük, hogy mindezekkel együtt a pécsi látványberuházás is csak arra lesz elegendő, hogy visszaelőzzük vele Ruandát. Feltéve, hogy az afrikai országban nem épül addig túl sok napelemfarm a nemrég átadott 8,5 MW-os mellé.

Mindezekhez csupán annyit tennénk hozzá, hogy ahogyan az a chilei hírből is kiolvasható: a lényeg ma már nem az, hogy egy ország építsen mutatóba egy naperőművet, hanem, hogy évről évre legyenek zöldenergiás "mutatványok". Erről szól most Európában nem csak "bezzeg Németország" és Dánia jelenkori története, de Franciaországtól Skóciáig és Hollandiáig minden kormányé, melyek önként vagy kényszerből, de sok-sok megújuló energetikai nagyprojekt mögé beállt. És erről szól az Egyesült Államok hajrázása is, valamint a Kínával és Indiával megindult legújabb rivalizálása is.

Chile is "csak" a globális mintát követi – azzal a pluszmutatvánnyal, hogy lám, látványos felfutást lehet akár két év alatt is produkálni.

Cikk megosztása
Címkék