szerző:
hvg.hu

Dirck Holscher pályafutása legérdekesebb időszakának tartja a kilencvenes évek első felét, amikor a magyar főváros lakói az üzlet kirakatán keresztül ámulva nézték a fénymásológépek zakatolását, az alkalmazottaknak pedig meg kellett tanítani, hogy mindig az ügyfélnek van igaza.

Dirck Holscher sosem felejti el azt a napot, amikor Budapestre érkezett, 1990-ben, pont akkoriban, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta az országot. Az amerikai üzletember, akinek Washington környékén hat Copy General-üzlete volt, abban gondolkodott, hogy a magyar fővárosban is nyit egy (fény)másolószalont. „Olyan érzés volt, mintha a kapitalisták éppen jönnének befelé, míg a kommunisták mennek kifelé” – emlékszik vissza egy szaklap hasábjain azokra az időkre.

Holschert, aki egyébként ma az üzleti hírlevelekkel foglalkozó Larry Hunt Publications szerkesztője, egy barátja invitálta Budapestre, azzal, hogy a városban gyakorlatilag egyetlen nyilvános másolószalon sincs. „Sok tekintetben olyan volt az egész, mint a Vadnyugat, nem voltak még meg azok a jogi keretek, amelyek az üzlet működtetéséhez kellettek” – mondja Holscher. Nehéz volt megtalálni a megfelelő üzlethelyiséget, mint ahogy nehéz volt beszerezni a kellő felszereléseket is, a cégindítás nehézségei pedig olyan mértékűek voltak, hogy a Holschernek és barátjának segítő tanácsadó még egy cikket is közölt róla a New York Timesban. A következő nehéz feladat pedig az volt, amikor a személyzetet be kellett tanítani a nyugati típusú munkavégzésre. Amikor az Amerikából hozott ügyfélszolgálati vezető azzal nyitott a magyar munkatársak előtt, hogy „az ügyfélnek mindig igaza van”, nagyra kerekedett a szemük.

Az első Copy General-szalon Holscher első látogatása után egy évvel nyílt meg, az üzlet jól ment, annak ellenére is, hogy sokan továbbra is furcsának tartották a létezését, a kirakat ablakán bámulva nézték a gépek működését. Az egyik egyetem közeli épületének pincéjében is működött akkoriban egy fénymásoló, és amikor Holschernek megmutatták, az amerikai üzletember elképedt azon, hogy a gépet rács mögött tartják. „Biztosan attól félnek, hogy ellopják” – mondta Holscher, de nem ez volt a helyzet, az egyetem inkább attól tartott, hogy a diákok használni fogják – ami még a kommunizmus alatti ellenőrizhetetlen nyomtatástól való félelem öröksége volt.

©

A Copy General egy év alatt ráébredt, hogy a nagyobb, szélesebb formátumú nyomtatásban van jó piaci lehetőség, erre helyezték a hangsúlyt, és idővel a bevételek jelentős részét ebből szerezték.

A cég hamarosan hatra növelte a magyarországi egységeinek számát, befektetőket vont be az üzletbe, bizonyos részeket pedig eladott. Ma a Copy Generalnak összesen 25 üzlete van Budapesten, Prágában, Varsóban és Moszkvában, alkalmazottainak száma pedig 500. Holscher ma már nem vesz részt a napi irányításban, és csak kisebbségi részesedése van a cégben, az első évekre azonban ma is szívesen emlékszik vissza. „Az első öt-tíz év volt a legérdekesebb, amikor forró nyomvonalon mentünk, talán ez volt a legérdekesebb idő, amit valaha is az üzleti életben töltöttem” – mondja.

Cikk megosztása
Címkék