Visszás elvárásra derült fény a nagy magyar kamionosképzésnél: nem maradhat jelenlegi munkaadójánál az a fuvarozó, aki kamionsofőrré akarja átképeztetni magát. De ki vállalja, hogy hónapokkal korábban jelzi, elhagyja a munkahelyét, csak azt nem tudja, mikor tud egy másik céghez menni? Az is világossá vált, a képző szerv elvárná, fordítva üljünk a lovon. Kamionsofőr-képzési cikksorozatunk második része.

Gondoltuk, a saját bőrünkön akarjuk érezni, hogyan megy a nagy, állami támogatással dúsított kamionsofőr-képzés, amiért a fuvarozócégek oly nagyon sírnak. Beléptünk a programba. Az első részből kiderült, hogy:

  • az állami program nyögvenyelősen indult el,
  • már az első komolytalan megmérettetésen hazament a jelentkezők fele,
  • a szimulátoros vezetésen elcsaptam minden szarvast, és összetörtem egy kamiont,
  • és miután beszélgettem egy pszichológussal is, alkalmasnak találtak a képzésre, és mehettem állásinterjúra,
  • amikor ezen a ponton gyors mérleget vontunk, úgy saccoltuk, a 23 ezer jelentkezőből legfeljebb 9 ezren maradhattak benn a rendszerben, úgy, hogy 6 ezer kamionos állás várja, hogy azonnal betöltsék. És hol volt még az előszűrés és a képzés vége!

Be akarnak terelni valahova?

Automatikusan ahhoz a céghez szerveztek nekem interjút, amelyik azon a csoportos tájékoztatón is képviselte magát, ahol a jelentkezők fele élből kihullott.

Itt viszont egy elég fontos logikai bukfenc keletkezett. Magyarországon ugyanis elvileg több száz fuvarozó várná tárt karokkal a sofőröket, ezért nekem az lenne az érdekem, hogy kiderítsem, melyik adja számomra a legjobb feltételeket és fizetést. Az álláshirdetések alapján úgy tűnt, annyian vannak, hogy érdemes lenne legalább 10-15 helyről beszerezni az információkat, mielőtt aláírok 1-3 évet. Ez a lehetőség azonban gyakorlatilag nincs benne a programban, sőt, a szervezők azt várják el, hogy az ember fordítva üljön a lovon: előbb találja ki, melyik céghez akar aláírni, és csak utána ismertetik vele a jövendőbeli munkavállalásának konkrét feltételeit.

©

Így fordulhatott elő, hogy amikor eljutottam oda, hogy egy konkrét céghez kellett mennem, még az az alapvető információ sem volt a birtokomban, hogy összesen hány fuvarozótársaság vesz részt ebben a gigantikus állami toborzásban, és melyek ezek. Miből lehet itt választani?

Ezért kértem az OFA-t (a program állami szervezőjét), hogy küldjön egy listát a cégekről, és jeleztem, hogy én több helyre is szeretnék elmenni, mielőtt bármit aláírok. Ám ekkor olyan meglepetés ért, hogy leesett az állam: mindössze 11 társaság nevét kaptam meg, ráadásul ebből kettő ugyanaz volt: a Waberer’s. Ha ez a Budapest környéki kínálat, akkor hogyan lesz ebből 6 ezer új kamionos? Hol vannak a munkaadók a programból, akik felszívják ezt a rengeteg embert?

Havi 400 ezer nettó... helyett

De nemcsak a kínálat látszott problémásnak, hanem ekkor már a kereslet is. Az a kisebb cég, amelyhez végül elmentem tájékozódni, összesen csak 10 sofőrt tervezett felvenni, de láthatóan neki sem volt választási lehetősége, hiszen mind a tízen ott ültünk a személyes tájékoztatón. Épphogy megvolt a létszám, mert már csak ennyien maradtunk a kiválasztásnak erre a szakaszára.

Lehet, hogy az első állásinterjúig egyáltalán eljutó jövőbeli kamionsofőrből nem 9, hanem már csak 6 ezer van – és 6 ezer üres állás? A nagy állami mentorálású képzésről már az első komolyabb akadály előtt kiderül, hogy alig tud valamin segíteni? Ezeken morfondíroztam.

Itt mindenesetre már kiderültek részletek, és nem lepődtem meg azon, hogy idővel itt is erősen a várható fizetések körül kezdtünk forogni, az egyéb részletek rajtam kívül másnak nem tűntek nagyon fontosnak. Ez a fuvarozótársaság mindenkinek legalább nettó 220 ezres havi jövedelmet „kvázi garantált”, az idézőjel azért indokolt, mert természetesen ennek elérését vagy túlszárnyalását a teljesítményhez és a munkához való hozzáálláshoz kötötte. Ez a társaság érezhetően díjazni akarja a számára jó munkaerőt, legfontosabb ösztönzője a havi jövedelemnek az adható (tehát alapból nem feltétlenül járó, vagy másképp: megvonható) része, ezért nagyon korrekten nem is ígért előre gigantikus juttatásokat.

Aki például vállalja, hogy hosszabb időre visz nemzetközi fuvarokat, az könnyen 300 ezer forint fölé is mehet, de a havi 400 ezres nettó kereset sem elérhetetlen. A tanulmányi szerződés itt egy évre szólt volna, de ha ennek letelte előtt kilép a sofőr, akkor 100 ezer forintos bánatpénzt, illetve annak időarányos részét, és azoknak a kiegészítő tanfolyamoknak az árát kérik vissza, amelyek a munkához még kellenek. A betanulási idő viszont két hónap, és addig csak kisebb fizetést adnak.

Aki nem munkanélküli, az hogyan oldja meg?

A konkrétabb feltételek ismeretében még egy problémás részre derült fény. Aki ugyanis belép a programba, annak még a KRESZ és gyakorlati kamionosképzés előtt alá kell írnia a jövőbeni munkaadójával a tanulmányi szerződését, amely kötelezi arra, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése esetén elhelyezkedik nála. Az OFA azt várja el, hogy a képzésen a tanuló megjelenjen (hiányozni nem lehet) és a vizsgákat letegye. Azt viszont nem lehet előre tudni, hogy a képzés mikor indul el, és meddig tart, mert csak akkor vág bele a képzőcég, ha lasszóval összefogdosta a kurzushoz elegendő minimumlétszámot.

©

Vagyis azt senki sem tudja, hogy a jelenlegi munkahelyét mikor kellene majd elhagynia. Többekkel találkoztam, akik jelenleg is teherautósofőrként (de nem kamionon) dolgoznak, ám nekik elég nehéz a helyzetük, mert a jelenlegi cégüknél nem lehetnek majd kamionsofőrök. Hogy ennek a kitételnek pontosan mi az értelme, nehéz belátni, de a program nem ad lehetőséget arra, hogy egy fuvarozó a saját teherautósofőrjét állami pénzen átképezze kamionossá. Nekik tehát most közölniük kellene a munkáltatójukkal, hogy belépnek a képzésbe, és majd valamikor, pár hónap múlva felmondanak, hogy elmenjenek dolgozni a konkurenciához. Nem csodálkoznék, ha ezek a sofőrök pokoli nehéz hónapok elé néznének, és a munkaadójuk megakadályozná, hogy elkószáljanak a képzésre. Ha viszont eltitkolják, hogy benne vannak a programban, akkor ugyanott vannak: biztosan nem tudnak járni a képzésekre és a vizsgákra.

2016. január, megint kiválasztottak, de már alig vagyunk

Mindenesetre megkaptam az értesítést arról, hogy az egyik cég engem is kiválasztott a potenciális alkalmazottai közé (ami a szűkös kínálat fényében már nem volt meglepetés), tehát elkezdhetném a tanfolyamot. Azt azonban nem tudták megmondani, hogy ténylegesen mikor indul a képzés, „mert ahhoz még minden résztvevőnek át kell mennie a PÁV vizsgálaton”.

Ennek díja 8350 forint, amit az állam ugyan kifizet nekem, de van vele egy kis technikai apróság: „Másképp nem lehetett megoldani” – mondták –, csak úgy, ha leszek szíves letétbe helyezni az összeget a képzőintézménynél, és majd a vizsgálat után visszakapom a pénzemet.

Ezért elzarándokoltam a képzőcéghez (ez minden régióban más, és az OFA választja ki) és leperkáltam a díjat.

Várhatóan mikor indulhat a tanfolyam?

– kérdeztem az ügyintézőtől.

Nem tudom, meg kell várni, amíg lesz elég jelentkező. Nagyon kevesen vannak, 50 regisztrált közül legfeljebb 2-3 ember jut el odáig, ahol most ön van

– mondták szomorúan.

Tehát hogy is lesz a 23 ezer regisztrációból 6 ezer új kamionos? Ha igaz, amit az ügyintéző mond, és máshol is ilyen arányok vannak, akkor 1000-1300-an maradtunk csak.

Cikkünknek még nincs vége, hamarosan folytatódik!

A következő részben kiderül:

  • hogy mit kínál pontosan Magyarország legnagyobb fuvarozója, a Waberer's az új sofőröknek,
  • hogy kinek érheti meg ez az állami segítség, és kinek felesleges,
  • és hogy vissza tudja-e tartani a program a krónikus külföldre vándorlást.

Ha a cikket érdekesnek találta, kövesse a gazdasági rovat Facebook-oldalát!

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék