szerző:

A munkavállalónak sok beleszólása a munkaidő beosztásába nincs. Vajon igazuk van-e azoknak, akik ezt állítják? Hogyan léphet ki a taposómalomból a munkavállaló? Mit lehet tenni a túlhajszoltság ellen? Milyen eszközei vannak? Mire ügyeljen, hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés? Mit tehet, mit tegyen, mielőtt utcára menne vagy sztrájkolna? Az Adózóna megmondja.

Mi van, ha a munkaidő reggel 8,30-kor kezdődik, ám ez az egyetlen biztos pont ezzel kapcsolatban, a gyakorlatban ugyanis nincsen vége. Mi van, ha a munkavállalónak van egy kisgyermeke, akit gyakorlatilag napközben nem lát. A felesége egyedül van a házimunkával, vele is elégedetlen, ő pedig kifejezetten fáradt. Végezze szépen a munkáját tovább (legalább van neki) és/vagy keressen egy munkavállaló-barátabb munkáltatót? Itthon sem ismeretlen a túlhajszoltság fogalma. Nézzük, kinek mire van joga Magyarországon.

A munkaidő-beosztás privilégiuma a munkáltatóé. A munkajog alaptétele, hogy a munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg a munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.). Ezt ugyan kivételesen átengedheti a munkavállaló részére (kötetlen munkarend), de nem ez a jellemző. A munkaidő-beosztáshoz tehát a munkavállaló beleegyezése a közhiedelemmel szemben nem szükséges – írja az Adózóna. Minden munkavállalónak joga van bizonyos mennyiségű munkaközi szünetre, napi pihenőidőre, heti pihenőnapokra, s a rendkívüli munkavégzésre is mennyiségi keretek vonatkoznak.

Ettől függetlenül a munkáltató széles döntési kompetenciával rendelkezik. Maga dönt arról, hogy általános munkarendet alkalmaz vagy munkaidőkeretet, de arról is, hogy igényt tart-e rendkívüli munkavégzésre. Ezért fogalmaz úgy az Mt., hogy a munkáltató a munkavállaló munkaidejét munkaidőkeretben is meghatározhatja, mivel ő dönt arról egyoldalúan, hogy hétfőtől péntekig foglalkoztat 9-től 5-ig, vagy ehelyett a hét minden napján összevissza szórja szét a munkaidőt. S habár az egyenlőtlenül beosztott munkaidő éppen ugyanannyi, mint az egyenletesen hétfőtől péntekig beosztott munka, de valljuk be, sokkal megterhelőbb. Nem csupán a munkaidő osztható be ugyanakkor egyenlőtlenül, hanem a pihenőidő is. Előfordulhat tehát az, hogy a heti 2 pihenőnapot a munkavállaló csoportosítva, blokkban kapja meg. Hozzájut tehát a pihenőnapokhoz, de nem feltétlenül akkor, amikor arra szüksége van.

Természetesen vannak szabályok, amelyeket a munkáltató is köteles figyelembe venni. Ilyen az, hogy a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére tekintettel kell beosztani, valamint, hogy a munka jellegére is figyelemmel kell lenni.

Tekintettel arra, hogy biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés körülményeit, így adott esetben védenie kell a munkavállalókat a zaj, fény, hőhatásokkal szemben, csúszásmentes és biztonságos munkavégzési helyet kell fenntartania, egyéni vagy akár kollektív védőeszközöket is be kell szereznie, valamint alkalmassági vizsgálatoknak is helye lehet. Amennyiben egy kockázat másképpen nem csökkenthető, abban az esetben akár a munkaidőt is csökkenteni kell, hiszen másként a kitettség nem redukálható.