szerző:
hvg.hu

Nem csak Angliába, Németországba vagy Ausztriába indulnak el szerencsét próbálni a jobb megélhetést kereső magyar fiatalok. A 26 éves győri Kránitz Ádám például katonaként, pénzszállítóként, postásként is dolgozott itthon, de sehol sem keresett annyit, amennyiből kijött volna. Hosszabb-rövidebb külföldi munkák után részben tudatosan választotta azt, hogy nem Nyugat-Európába indult, inkább bolgár, ukrán és orosz állásportálokra töltötte fel az önéletrajzát. Így került Szófiába, és azt mondja, most nem hiszi, hogy megérné hazajönni. Magyarul és angolul válaszol magyaroknak egy bulgáriai call centerben dolgozva.

Lassan nyolc hónapja már, hogy Kránitz Ádám megérkezett a bolgár fővárosba, és elkezdett dolgozni egy helyi call centerben. Magyarországi ügyfelek kérdéseire válaszol e-mailben és telefonon, angolul vagy magyarul, havi nettó 190-200 ezer forintnak megfelelő leváért.

Ez aránylag jó kezdő fizetésnek számít és várhatóan növekedni is fog az összeg, viszont már így is félre tudok tenni akár 20-30 ezret is havonta, részben miután kifizettem az összesen 75-80 ezer forintnak megfelelő lakbért és rezsit a kétszobás új építésű albérletért.

Bár bolgárul még csak néhány szót beszél, és a helyiek többsége nem ért angolul, mégis meg tudja értetni magát, új barátai között is vannak bolgárok, így lépésről lépésre kezd beilleszkedni. Már azt fontolgatja, hogy egyetemre megy, és oroszul is megtanul – nagyon szereti az orosz kultúrát, Moszkvába is szeretne eljutni, de az orosszal a bolgároknál is könnyebben boldogulna.

Nem Nyugatra készült

©

Ádám egyike azoknak a magyaroknak, akik jobb megélhetést keresve nem Nyugat-Európába indultak, hanem Keletnek. Azt mondja, valamennyire tudatos döntés volt, hogy nem angol, német vagy osztrák munkákra jelentkezett, mint nagyon sok honfitársa, hanem inkább bolgár, ukrán és orosz állásportálokon regisztrált.

Hallott arról, hogy a britek esetleg korlátozhatják a külföldiek ottani munkavállalását, juttatásait, ez is befolyásolta a döntést. Igaz, volt némi bolgár kötődése, korábbi barátnője odavalósi volt, járt is nála Bulgáriában, de miután szakítottak, Ádám elfelejtette törölni a regisztrációját az állásportálokon.

Ez volt a szerencsém, mert egyszer csak kaptam egy hívást, hogy lenne állás magyar és angol nyelvvel. Az állást három nap múlva megkaptam, és két hét múlva már utaztam is

– emlékszik vissza. A bolgár fővárosba egyébként tavaly nyáron egyetlen bőrönddel és egy-két hónapra elég pénzzel érkezett meg egy 16 órás maratoni buszút után.

Szófiában többet lehet keresni

Bulgária nem korlátozza az uniós állampolgárok, így a magyarok munkavállalási célú beutazását sem. Munkavállaláskor be kell jelentkezni a bolgár társadalombiztosítóhoz, illetve ha a dolgozó három hónapnál tovább tartózkodik az országban, akkor regisztrálnia kell a területileg illetékes rendőrségen, itt állítják ki neki a legfeljebb öt évig érvényes EU-s tartózkodási kártyát. Ádámnak segített a munkaadója a papírmunkával, bár a tartózkodási engedélyt neki kellett beszereznie. A magyar konzuli szolgálat szerint az állandó letelepedett státuszt is kérelmezheti az, aki már több mint öt éve az országban él. Bár a bolgár statisztikai hivatal adatai szerint a 7,2 millió lakosú államban az utóbbi két évben folyamatosan növekedtek a bérek, a bruttó átlagfizetés tavaly decemberben csupán 937 levára, azaz nagyjából 150 ezer forintra rúgott – összehasonlításképpen itthon tavaly a bruttó havi átlagfizetés 248 ezer forint volt. Szófiában viszont az országos átlagnál sokkal magasabbak a bérek, ráadásul a külföldiek gyakran többet keresnek a helyieknél, és fontos megemlíteni azt is, hogy az EU-ban itt a legalacsonyabb a személyi jövedelemadó, mindössze 10 százalékos, szemben például az magyar 15 százalékkal. A kint élő magyarok itthoniakkal való kapcsolattartását egyelőre megnehezíti, hogy nincs közvetlen légi járat Szófia és Budapest között – Ádám se látogatott még haza az elmúlt nyolc hónapban –, bár a helyzet változni fog, a Wizz Air novembertől ugyanis heti három járatot is indít majd a két város között.

©

Katona, pénzszállító, postás is volt

Ádámnak nem vezetett egyenes út Szófiába: korábban itthon és külföldön is szerencsét próbált, nem sok sikerrel. Középiskola után katonának állt, a honvédségnél több képzésben is részt vett, két alakulatnál is megfordult. Ejtőernyősként és lövészként is szolgált, harctéri életmentő tanfolyamot végzett, Boszniában is eltöltött hat hónapot. Összesen három év után döntött úgy, hogy otthagyja a szolgálatot, mert

az akkori 65-75 ezer forintos fizetésből nem tudtam megélni.

©

Ezután egy pénzszállító cégnél kapott munkát, de emellett nem tudott tanulni, ezért nyolc hónappal később ismét váltott: Angliában és Mozambikban dolgozott önkéntesként, iskolák felújításában, ételek és tanszerek szállításában, szétosztásában vett részt majdnem másfél évig. Fizetést nem kapott, de megtanult angolul és alapszinten portugálul, és együtt dolgozott a bolgár lánnyal, aki a barátnője lett.

Ahogy véget ért az önkéntessége, és elfogyott a pénze, Ádám hazajött. Támogatták a családtagjai, de munka után kellett néznie. Elvégzett egy pincéreket és bárosokat képző kurzust, és Skóciában sikerült munkát találnia. Barátnőjével szorosabbra akarták fűzni a kapcsolatukat, ezért két hónap elteltével Bulgáriába utazott. „Időközben persze a dolgok változtak és szétmentünk. Hát nem volt más lehetőségem, irány ismét haza” – idézte fel a történteket.

Itthon négy hónap álláskeresés után végül a Magyar Postánál kapott munkát levélkihordóként, 80-100 ezer forint közötti nettó összegért. „Ami megint nem a legmagasabb, ha az ember szeretne rendes körülmények között élni, illetve még félretenni a jövőre” – mondja Ádám, akinek egyébként magával a munkával nem volt különösebb gondja, „ha esett az eső, vagy szakadt a hó akkor is ki kellett vinni a levelet és nyugdíjat”.

Nem várja itthon semmi

Haza is lehet jönni
Nemrégen írtunk egy magyar vállalkozóról és egy kétgyermekes családról is, akik hosszabb külföldi munka után tértek haza. Ha Ön kiment hosszabb időre külföldre, aztán hazajött, vagy egyik ismerőse járta be ezt az utat, kérjük, írjon nekünk, az el lehet menni sorozat után könnyen lehet, hogy a haza is lehet jönni sorozatot is meg lehet tölteni sok tanulságos esettel. Levelét az [email protected] címre várjuk. Köszönjük!

És hogy miben különbözik Bulgária Magyarországtól vagy Skóciától? Ádám szerint nincs sok különbség a helyieket, munkatársakat tekintve, viszont a briteknél sokkal drágább minden, Szófiában szerinte sokkal olcsóbb az élet, legyen szó élelmiszerről, vagy sok másról. Egyébként több olyan magyart is ismer Bulgáriában, akik nem családi vagy más egyedi kapcsolatok miatt költözött az országba, hanem kifejezetten azért, mert ott keresett és kapott állást.

Otthon nem hiszem, hogy találtam volna jól fizető állást. Az önéletrajzomat elküldtem mindenhová, olyan pozíciókra, cégeknek, melyekkel tapasztalatom van. Még személyesen is jártam Győrt, és éttermekben, hotelekben adtam le az önéletrajzomat. A mai napig nem kaptam visszahívást sehonnan.

Ádám egyetért azzal, hogy a kormány megpróbálja hazacsalogatni a külföldön dolgozó fiatalokat, de szerinte nem elég, amit tesznek, és nem csak a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket kellene megcélozni egy-egy kormányzati akcióval. De most nem is hiszi úgy, hogy megérné hazajönni.

Sajnos úgy veszem észre, hogy semmi nem várja otthon az embert. Az alacsony fizetés mellett nem lehetséges egy család fenntartása, még a gyerekvállalást sem érzem lehetségesnek.

Hozzáteszi, honvágya sincs,

annak ellenére, hogy szeretem az országomat és büszkén mesélek az embereknek róla, hogy honnan jöttem.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék