szerző:
Torontáli Zoltán

Az angol statisztikák megerősítik, amit eddig is sejtettünk: elég nyomorúságos a kint dolgozó magyarok helyzete. A kelet-európaiak – köztük a magyarok – az Egyesült Királyságban többet dolgoznak, de jóval kevesebb pénzért, mint a helyiek, és többnyire olyan munkákat végeznek el, amelyekért az ottani fiatalok nem akarnak vagy nem tudnak lehajolni. Eközben kevesebb szociális juttatást vesznek igénybe, mint a született britek, ráadásul a külföldről érkező munkavállalók magasabban kvalifikáltabbak, mint az adott munkakörben dolgozó britek.

Egy még 2014-ben készült, 5200 fős kutatás szerint az Angliában élő magyarok dolgozni költöznek ki a szigetországba, a magasabb életszínvonal reményében vándorolnak el, a rossz gazdasági helyzet elől menekülnek, és rendelkeznek legalább középfokú iskolai végzettséggel. De vajon ők elveszik a fiatal britek elől a munkát, vagy inkább az a helyzet, amit sok kint dolgozó magyartól is hallani, hogy az angol fiatalok nem nagyon hajlandóak egy szalmaszálat is keresztbe tenni azokért az állásokért, amelyeket keletről jött dolgozókkal töltenek fel?

Erre a kérdésre is árnyalhatja a választ egy nemrég megjelent angol tudományos publikáció, amelyet az Oxfordi Egyetem két kutatója készített. Ők a brit munkaügyi hivatalok adatait elemezték, és arra a kérdésre keresték a választ, hogy az országban dolgozó, de nem ott született külföldiek hogyan tudnak integrálódni a szigetország rendszerébe.

Munkára, és nem szociális juttatásokra hajtanak a magyarok

A kutatás a 20-34 év közötti korosztályt vizsgálja (mert a statisztikák szerint a külföldről érkezők 60 százaléka ide tartozik), és több alcsoportra osztja annak tagjait. A magyarok a Közép-Kelet-Európa elnevezésű csoportba kerültek, ami döntően a mi fogalmaink szerinti uniós keleti blokkot fedi le, a bolgárokat és a románokat kivéve, mert őket külön tárgyalja a tanulmány.

Az első fontos megállapítás, hogy az Angliában élő kelet-európai fiatalok körében 83 százalékos a foglalkoztatottság, míg a briteknél ez csak 74 százalékos. A keletieknek csak 12 százaléka inaktív (azaz nem tud, vagy nem akar munkát keresni), míg a britek körében 18 százalékos ez a mutató (a többiek munka nélkül vannak, de állást keresnek).

A február végi uniós csúcson született megállapodás szerint a tagállamok (brit nyomásra) megkapják a jogot, hogy más uniós államok polgárainak ne kelljen ugyanazokat a szociális juttatásokat automatikusan megadniuk, mint a sajátjaiknak. Még azokat a juttatásokat is megvonhatják (négy évre teljes mértékben, plusz hét évre fokozatos feloldással), amelyeket az álláskeresés segítésére találtak ki. A statisztika viszont arra utal, hogy mindez jórészt csak belpolitikai porhintés, hiszen 2010 és 2014 között a külföldi munkavállalóknak mindössze 20 százaléka kapott bármiféle álláskeresési juttatást, miközben a fiatal „őslakosok” 38 százalékban vették igénybe ezeket.

És a magyar bevándorlók nem veszik el a befogadó nemzet munkáját

A Kelet-Európából érkezők 26 százaléka feldolgozóipari üzemekben dolgozik, míg a brit fiataloknak csak 9 százaléka talál ebben a szektorban munkát, ami a kutatók szerint egyértelműen jelzi: a bevándorlók jótékonyan enyhítik a brit gazdaság gyenge pontjait. Ezek szerint nincs arról érdemben szó, hogy a bevándorlók kiszorítanák az állásokból a helyben születetteket. Magyarországon nagy visszhangot kapott például az a London melletti szendvicsgyár, amely innen toborzott munkásokat, és amelyben a szalag mellett állva két másodpercenként kell egy szendvicsen elvégezni valamilyen részfeladatot, például ketté kell vágni a kenyeret, vagy bele kell tenni a salátát. A magyarok rohantak is az állásokért, de egy évvel a toborzás után kiderült, hogy ők is inkább csak ugródeszkának tekintették a lehetőséget.

A másik olyan ágazat, ahova nagyon kell a munkás, az építőipar, ám az angol fiatalok ott sem tülekednek, hogy enyhítsék a hiányt, mindössze 7,6 százalékuk dolgozik ebben a szektorban. Ezt a területet egyértelműen a bolgárok és a románok viszik, hiszen 21 százalékuk építkezésen dolgozik, ők tehát itt töltik ki az angolok által hagyott lyukakat.

©

A magyaroknak egyébként csak elenyésző része megy Angliába céget alapítani és saját bizniszt fenntartani, pedig adott esetben ez is megérheti, ennek a vonalnak a kiszolgálására is szakosodtak már hazai vállalkozások.

Gürizünk Nagy-Britanniában

Míg a helyben születettek átlagosan 40 órát dolgoznak egy héten, a keletről érkezők heti egy órával többet güriznek, és közülük minden tizediknek nem határozatlan időre szól a munkaszerződése, vagyis bizonytalanabb a jövője.

A kérdés most már csak az, hogy a keleti munkavállalók azért képviselnek nagyobb tömeget a feldolgozóiparban és az építőiparban, mert hajlandóak rosszabb feltételekkel dolgozni, mint a helyben születettek, vagy azért, mert a britek a jelenlegi szociális juttatások mellett nem mozdulnak meg a rosszabb feltételekkel kínált állásokért, és így hagynak teret a külföldieknek.

Az adatokból világosan látszik az is, hogy a kelet-európaiak elég gyakran magasabb képzettséggel rendelkeznek, mint ami az adott munkakörben átlagosnak számít. Ennek ellenére a bruttó bérük átlagosan csak 60 százaléka az ugyanabban a munkakörben dolgozó (és adott esetben alacsonyabb képzettséget felmutatni képes) britekének. Hogy mennyire a származási ország határozza meg a béreket, azt mutatja, hogy a románok és a bolgárok is a brit átlag 63 százalékért dolgoznak, a dél-európai uniós államokból érkezők viszont 91 százalékon vannak, a legfejlettebb uniós országok (például Ausztria, Finnország, Dánia, Németország) fiataljai pedig 122 százalékon, vagyis ők még jobban keresnek, mint a kinti átlag.

Az angol tanulmány nyitva hagyja a kérdést, hogy a keletről érkezők alacsony fizetését a diszkrimináció okozza, vagy egyszerűen az, hogy ők nem tudnak olyan szinten teljesíteni, mint a szintén külföldi, de nyugatról érkezett munkavállalók – a szerzők ennek megválaszolására nem vállalkoznak.

Cikk megosztása
Címkék