szerző:
hvg.hu

Ömlik a külföldi tőke az ázsiai országba annak köszönhetően, hogy az ország vezetése (mely bár továbbra is kontroll alatt tartja, de) merészen utat nyitott a meredek napelem-telepítési növekedésnek.

Az, hogy India erőltetett zöldenergia-forradalmának és az oroszok megjelenésének hatására-e vagy pusztán a józan belátó képességnek köszönhetően, végül is már mindegy: Pakisztán 1111 MW kumulatív (értsd: halmozott) napenergia-termelő kapacitás rendszerbe építésébe kezdett. A növekedési szám talán véletlenül jött ki csupa egyesre, és különben is csak a pillanatnyi értéket jelzi, de az, hogy most az országban egyszerre 35 napelemes projekten is dolgoznak, biztosan nem Fortuna műve.

Alig néhány hónapja, hogy a pakisztáni Alternative Energy Development Board (AEDB) vezetője, Syed Aqeel Hussain Jafri bejelentette: Kína kész befektetni mintegy 500 millió dollár értékben az ország megújuló energiás projektjeibe (ami nap- és szélenergiát is jelent), itt egy újabb merész hír.

Ahogyan azt a Clenatechies megírta, a legnagyobb fejlesztés továbbra is a Quaid-e-Azam parkra tevődik: az év végére itt 400 megawattig akarnak eljutni az építők, mely akkor is kifejezetten nagy produktivitást kíván, ha ebből 308 MW már az év elején is megvolt. Az Apollo Solar Pakistan, a Crest Energy Pakistan, és a Green Energy Pakistan is ezt, a 100 megawattos nagyságú előrelépést tűzte maga elé, miközben hat további, de kisebb fejlesztőcég dolgozik azon, hogy az összesített számadatok és a vállalások – ha projektenként nem is ekkora lépésekkel, de még feljebb kússzanak.

A már kiadott szándéknyilatkozatok további 25 projektről szólnak. Ha mindegyikük megépülne, az Pakisztánban további 663 MW napelemes kapacitásbővülést jelentene – 2018-as teljesülési határidővel.

©

És ha ez sem lenne elég, a kormány csak Punjab tartományban újabb 600 MW-ra adtak már ki elvi létesítési lehetőséget, melyből mintegy 300 MW-ra már megtalálták a megfelelő finanszírozási konstrukciót. Ez számos európai és kínai cég érdeklődését felkeltette. Az országban a megújuló energiaforrások piacán befektetett külföldi tőke csak tavaly meghaladta a 3 milliárd dollárt (ami mai árfolyamon számolva több mint 840 milliárd forintnak felel meg).

Eközben Magyarországon

A már átadott Pécsi naperőmű, mely eddig az egyetlen, kormányzati közreműködéssel épült ilyen projekt, négymilliárd forintba került. Ennek túlnyomó részét Brüsszel fizette, és ennek eredményeként évente akár 15 ezer tonnával is csökkenhet az ország szén-dioxid-kibocsátása is. Ezzel együtt is azonban csak egy fekete lyuk vagyunk az európai napenergia térképen, igaz, tavaly, egy év alatt több mozdult meg e területen, mint az elmúlt 10 évben összesen.

A pécsi 10 MW-os erőmű mellett már termelt az RWE által a a Mátrai Erőmű meddőhányóira telepített, 16 megawattos „inotai napelemrét” is, és beüzemeltek néhány ahhoz hasonló törpeerőművet is, mint amilyet Jászágón – ahol az első magánberuházás, 0,5 MW-tal is gyorsan megtérülő befektetésként „ketyeg”.

Ahogyan az Pakisztán példáján is látható, ha az államnak nincs saját tőkéje, képes úgy alakítani a peremfeltételeket, hogy jelentős forgatónyomatékú külföldi tőke mozduljon meg az ügy érdekében. Erről nálunk nem esik szó továbbra sem, holott a magyar villamosenergia-rendszerbe több száz MW szél-, és napenergiapotenciál volna úgy is beilleszthető, hogy az semmiféle kockázatot nem jelentene a rendszerirányító (Mavir) számára.