szerző:
Kelemen Zoltán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hiába a labdajátékoknak nyújtott adókedvezmény, a riói olimpián alig lesz magyar csapat. Egyre-másra születnek a reformelképzelések, a sportvezetők a hazai játékosokat próbálják előnyben részesíteni, eközben azonban az eredmények elmaradnak. Pedig nagy üzlet ez.

Nem jött be a fiatalítás az 1992-ben még szovjet színekben olimpiai bajnok, majd egy év múlva világbajnok, később spanyol válogatott kézilabdásnak, Talant Dujsebajevnek. Bár a kirgiz származású egykori extraklasszis irányító edzőként is a világelithez tartozik, a magyar válogatott szövetségi kapitányaként gyakorlatilag megbukott. Miután a riói olimpiai részvétel szempontjából kulcsfontosságú januári Európa-bajnokságra időzítette az utóbbi években sikeres, a londoni olimpián negyedik helyen végzett csapat néhány kulcsjátékosának lecserélését, csupán a 12. helyen végeztek. Az elszállt olimpiai álmok után nem okozott különösebb meglepetést, hogy a józsefvárosi polgármester és fideszes frakcióvezető-helyettes Kocsis Máté által vezetett sportági szövetség elköszönt Dujsebajevtől, aki pedig az előző szezonban a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe vitte a lengyel Kielcét.

Mivel a nemrég még a világ élvonalába sorolt nőknek sem sikerült a riói kvalifikáció, többen felidézték, hogy Kocsis Máté 2013-ban a hollandoktól elszenvedett 8:1-es futballvereség után lemondásra szólította fel Csányi Sándor MLSZ-elnököt, és hozzátették: most talán példát mutathatna. Kocsis erre úgy reagált, hogy – tekintettel 2015. áprilisi megválasztására – „örökölte a helyzetet”. Sokat azonban nem tétlenkedett, azonnal hatpontos programot vezetett elő a sportági bajok orvoslására. Ezek jelei már korábban is látszottak, de – ahogy azt Novák András, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára a HVG-nek mondta – a sikertelen világversenyek felerősítették a változtatások igényét.

A Nemzeti Kézilabda Akadémia az FTC-vel játszik
©

A hat pontból rögtön az első, hogy a mindenkori magyar szövetségi kapitánynak életvitelszerűen Magyarországon kell tartózkodnia. A főtitkár ezt azzal magyarázza, hogy a kapitánynak nemcsak az összetartásokon kell látnia a játékosokat; ha itt él, pontosabb információi lesznek róluk, és „reálisabb lesz a keret kijelölése”. Szabályozni fogja a szövetség a magyar és a külföldi játékosok arányát is. A nőknél ma 12 csapatban 39, míg a férfiaknál 14 csapatban 74 külföldi játékos szerepel, és a szövetség felvetése szerint a kevés kiemelkedő hazai játékos is oka lehet a kudarcnak. Látható, hogy a férfiaknál nagyobb a baj, ami Novák szerint azért érthető, mert a 2005-ös junior világbajnokságon bronzérmet nyert 1984–1985-ös korosztály után – amelyhez az 1986-os születésű Nagy Kornél is tartozott – űr keletkezett. Mivel nem jöttek ki jó képességű játékosok, a kluboknak légiósokkal kellett őket pótolniuk.

Az még nem dőlt el, hogyan hozzák helyzetbe a magyar játékosokat, de az mindenképpen megfontolandó, hogy a két-két topklub – a férfiaknál az MKB-Veszprém és a Mol-Pick Szeged, a nőknél pedig a Győri Audi KC és az FTC-Rail Cargo Hungaria – más elbírálás alá essen majd. A főtitkár szerint ugyanis e kluboknak a Bajnokok Ligájában is hozniuk kell az eredményeket, ami pedig csak légiósokkal lehet reális cél. A többiek számára egységes rendszert alakítanak ki. Így megmaradna a bajnokság színvonala, de közben a magyar fiatalok felnőnének a külföldiek játéktudásához – ha nem is egyik pillanatról a másikra. A főtitkár szerint erre négy év alatt lehet esély.

A futballban ilyen ösztönzőt éppen ebben a bajnokságban vetett be az MLSZ, egyelőre nem nagy hatással. Ott az a szövetség ajánlata, hogy az U20-as korosztályba tartozó vagy annál fiatalabb játékosok pályán töltött percei után többletpénzt juttat a kluboknak. Az eredmény kétséges: a teljes szezonban lejátszott 180 perccel a 21. lehetett a rangsorban egy paksi játékos, és jellemző, hogy a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia – egyébként kieső helyen álló – csapata egyetlen játékost adott a listára. Igaz, Sallai Roland a maga 1293 percével a második legtöbbet játszó U20-as focista. Az ősszel a szintén a kiesés elől menekülő Vasas adta a legtöbb lehetőséget a fiataloknak. Nagy változásra tavasszal sem lehet számítani, már csak azért sem, mert például a felcsúti „akadémista” csapat a téli szünetben öt külföldi játékost is leigazolt.

A kézilabdás reformprogram gazdasági alapjára utal, hogy a magyar klubok ma jobb helyzetben vannak, mint évekkel ezelőtt, hiszen a társasági nyereségadóból (tao) felajánlható támogatás 2011-es bevezetése óta az egyesületek közel 51 milliárd, míg a szövetség 5,66 milliárd forint támogatást hívott le. Ezért azt is elvárják a kluboktól, hogy több pénzt fordítsanak utánpótlásuk nevelésére. A tao hatása annyiban már látszik, hogy az igazolt kézilabdázók 2011-ben 24 ezerre becsült száma mára megduplázódott. Azok viszont, akik a tao hatására kezdtek el kézilabdázni, még nem mutathattak fel eredményeket, de Novák szerint a 2018-as, Magyarországon megrendezendő női U20-as világbajnokságon talán már érződik az állami támogatás hatása.

©

A kosárlabdában annyiban más a helyzet, hogy olimpiai kvalifikáció gyakorlatilag szóba sem jön. Az 1980-as moszkvai olimpia óta – amikor a nők jutottak ki – magyar válogatott nem vett részt ötkarikás játékokon. A férfiak legutóbbi Eb-szereplése 1999-ben volt, amikor szerencsésen összejött egy jó generáció. Most hasonlóban bíznak a sportági szakemberek, hiszen a mai 21–23 éveseket a korábbi korosztályoknál erősebbnek tartják. A közvetlenül utánuk következő is ígéretes, hiszen az U20-as válogatott tavaly nyáron feljutott az Európa-bajnoki A divízióba. Persze kosárlabdás körökben is akadnak aggályoskodók. Egyik forrásunk szerint a „magyar kosárlabda a volt jugoszláv, illetve a szovjet utódállamok korábban itt játszó kosarasainak kezében van, akik elavult iskolát képviselnek”. Érdemesebb lenne Európa felé nyitni, de erre egyelőre nem sok esély van; Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány is az egykori exjugoszláv légiósok közül került ki.

A magyar bajnokságot a Szolnoki Olaj uralja, amelynek Simicska Lajos üzlettársa, Nyerges Zsolt az elnöke, és amely – a legutóbbi meccseikről készült fotók alapján – már Közgép-logó nélkül a mezén játssza a meccseit. A csapat 5-6 éve indul nemzetközi bajnokságokban, ebben a szezonban a második legerősebb európai sorozatban, az Európa Kupában. Ennek megfelelően a szolnokiak kerete a legerősebb, az első csapathoz tartozó 14 játékos közül hat külföldi, köztük három amerikai. Ez nem kuriózum, hiszen rengeteg amerikai jön Európába, de ők nem a krémet jelentik. A magyar bajnokságban jobbak a fizetések, mint a hasonló színvonalú környékbeli ligákban, de meglepő módon egy-egy légiós kevesebbet keres, mint hazai válogatott-társai. Igaz, a válogatott keret csak 12–14 kosarast jelent, közülük hatan Szolnokon játszanak.

A légiósok szerepeltetése akkor is színvonal-emelkedést hoz, ha egy-egy nálunk sztár amerikai otthon csak a futottak még kategóriába tartozik. A sportági szövetség tavaly nyáron vezette be, hogy egy meccsre öt légióst lehet nevezni, ami könnyítés a korábbiakhoz képest – viszont nehezebbé vált a honosítás. A magyar fiatalok felhozását a kosárlabdában is a taopénzektől várják. A támogatás megjelenése óta stabilabban gazdálkodnak a klubok, javult a létesítményhelyzet, illetve – ahogy egyik szakmabeli megjegyezte – „a gyerekek legalább úgy néznek ki, mint egy kosárlabdacsapat, megvan a felszerelésük, és egyre többet mennek külföldre”.

A sportágat ismerők szerint akadnak motivált, fiatal edzők az utánpótlásban, akiket most már meg lehet fizetni, de kérdés, hogy ez mire lesz elég. A tömegbázis mindenesetre szélesedett: Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének elnöke, Szolnok fideszes polgármestere szerint 2015 nyarára négy év alatt 29 ezerről 48 ezerre nőtt az igazolt kosarasok száma. Ez szépen hangzik, de sportági berkekben azért megjegyzik: ha két-három éven belül nem jönnek az eredmények, az azt is jelenti, hogy a támogatásokat nem jól költötték el.

Felcsút Eszéken

„Reménykedünk benne, hogy az új tulajdonossal nemcsak stabilizálódik a klub anyagi helyzete, hanem a tabellán is előrébb léphetünk, és talán valamelyik európai kupasorozatban is elindulhatunk a közeli jövőben” – mondta a HVG-nek Ivan Polih, a csődközelben lévő eszéki focicsapat szurkolói klubjának vezetője. Szerinte már évek óta napirenden volt, hogy befektetőt kell hozni a horvát első osztály utolsó előtti, kilencedik helyén telelő NK Osijekhez, de legutóbbi próbálkozásuk kudarcba fulladt. Egy német üzletembert győzködtek, hogy érdemes beszállni a Dráva-parti kék-fehér együttesbe, ám az üzlet nem jött össze. Nem úgy, mint Mészáros Lőrinccel, Felcsút polgármesterével, a gázszerelőből lett milliárdossal, aki 100 ezer kunát, vagyis körülbelül 4 millió forintot adott az eszéki önkormányzat 46,6 százalékos részvénypakettjéért. Igaz, ezzel a csapat hatalmas adósságát is megkaparintotta. Eszéken úgy kalkulálnak, hogy a 90 százalékos tulajdoni hányad megszerzése a tartozásokkal együtt nagyjából egymilliárd forintjába kerülhet Mészárosnak.

Többszörös háttéralku sejlik fel a felcsúti polgármester belépője mögött. Az nem igazán meglepő, hogy a stadionépítés rögvest szóba került. Ahogy azt a Magyar Narancs január végén megírta, Eszék polgármesterének, Ivan Vrkicnek Mészáros rögvest eldicsekedett, hogy az ő cége volt az Orbán Viktor háza melletti stadion kivitelezője, és készen áll tapasztalatai hasznosítására. Az építkezéssel azonban még várnia kell, mivel a magyarországihoz hasonló stadionépítési programot – amelyet Davor Suker, a Real Madrid egykori csillaga vezetése alatt indított el a horvát labdarúgó-szövetség – egyelőre jegelik. Addig is a horvát ligában szerepelhetnek a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia játékosai, s ha sikeresek, megugrik az eladási áruk. Ebben a Felcsúti Labdarúgás Neveléséért Alapítvány elnöki tisztét is betöltő Mészárosnak Ivan Mestrovic segíthet, aki az eszéki polgármesteri hivatalban a vásárlással kapcsolatos ügyeket egyengette.

Eszéken a csapat belső ügyeit jól ismerő informátorok úgy vélik, hogy Mestrovic cserébe a magyarországi ingatlanpiacból szeretne magának egy szeletet: Mészáros segítségével meglovagolná a családi otthonteremtési kedvezmény által teremtett lehetőséget. A kapcsolatrendszere mindenesetre megvan hozzá, hiszen a postai liberalizáció során a kis küldemények piacára nemrég beszállt City Mail Hungary Szolgáltató Kft.-ben egyik üzlettársa az erdélyi kötődésű ingatlanfejlesztő, Oscar Pfeffermann. Az eszéki stadion azonban még mindig a város tulajdonában van, nem tartozik bele a Mészárossal kötött szerződésbe. Polih a klub vezetőségével folytatott beszélgetésekből azt szűrte le, hogy működtetését átvenné a klub, de a tulajdonjog az önkormányzatnál maradna. Vagyis Mészárosnak a stadion felújítása ügyében a várossal is meg kell egyeznie.

Rácz Tibor