szerző:
hvg.hu

Lehet-e úgy működtetni egy színházat, mint egy nyugat-európai profi fociklubot? Vagy mint egy profitorientált gazdasági társaságot, közpénzek nélkül? Egyelőre úgy fest, hogy nem, mert bár az Új Színház vezetésére meglepően sok, 12 pályázat érkezett, azt éppen kizárták, amelyik az eddigiektől gyökeresen eltérő, itthon eddig nem nagyon látott művészeti és finanszírozási megoldásokat kínál.

Művészeti-gazdasági reformkísérletünk végeredménye néhány éven belül piaci, bulvárkompromisszumokra nem kényszerülő, mégis önfenntartó művészszínház működési modellje lehet.

Ezt ígéri az Új Színház vezetésére kiírt tenderre beadott pályázatok egyike. Ilyet már sokat hallottunk, önfenntartó színház meg piaci alapokon való működés és társaik. Ehhez képest hány önerőből működő színházat vagy más kulturális intézményt tudunk felsorolni? Nem sokat, nagyjából pont nullát.

Olyan színház, kulturális hely persze van, nem is egy, amelyik napközben is nyitva van, be lehet ugrani egy kávéra, sörre, olvasgatni, találkozgatni. Ettől azonban még nem lesz önfenntartó, for profit alapokon stabilan működő egység, legfeljebb a büfét bérlő vállalkozónak megy jobban egy kicsit.

Can Togay János és Joachim Gauck, aki ekkor még nem volt német köztársasági elnök
©

Egészen másról lenne azonban szó a színház vezetésére – 11 további önjelölt mellett – ugyancsak aspiráló Can Togay János-Suba János kettős pályázatában. "Hagyományos-klasszikus művészeti struktúra helyett interdiszciplináris-crossover előadásokat és kulturális projekteket hoznánk létre az épület szerteágazó 'színpad'-ként használható terein és felületein" – mondja Can Togay János, az egyébként a pályázatból kábé a formai hiányosságokkal egyenértékű okok miatt kizárt koncepció jegyzője.

Miért is zárták ki a pályázatot?

A kizárás oka az volt hogy Can Togay Jánosnak a Berlini Magyar Kultúrintézet (Collegium Hungaricum Berlin – CHB) élén eltöltött 7 évét a pályázat kiírója nem fogadta el megfelelő vezetői gyakorlatnak, mert az erről igazolást adó formálisan tényleges munkaadó, a Balassi Intézet nem minősül előadóművészeti intézménynek, amit a kiírás megkövetel – igaz, ez alól többen is kaptak már miniszteri felmentést.

A művészi, tartalmi rész mottója

minden, ami színpad, mindenkinek, aki közönség.

E jelmondathoz igazodó eklektikus művészi koncepciót dolgoztak ki a pályázók, amivel párhuzamosan új gazdasági-finanszírozási megoldás(oka)t, voltaképpen színházmenedzselési reformot indítanának. Így jönne létre az a finanszírozási modell, amely képes a színház gazdasági hátterét hosszú távon biztosítani, sőt a működést néhány éven belül önfenntartóvá tenni.

Szinte pavlovi reflexként ugrik be a for profit működési koncepció hallatán a jegyárak egekbe emelése. Nem is véletlen ez, hiszen korábban ebben a kontextusban semmilyen más elképzelésről nem nagyon lehetett hallani.

Egy színház, amely a hagyományos színházi formák mellett nyitva áll az új formátumok előtt, amely nem riad vissza a műfaji keveredésektől, amely az új technológiákat és új formákat állítja a színpad örök kihívása szolgálatába: élőnek lenni a közösség számára, történetekké tenni a konfliktusokat és megjeleníteni a gondolatokat, kérdéseket, izgalmassá, szellemi kalanddá tenni a néző színházi estjét.
©

A Can Togay-Suba kettős pályázatában ezzel szemben pont erről nincs szó, szó van viszont minden másról. Egy csomó olyan megoldásról, amilyenek a színházi finanszírozásban eddig nem nagyon bukkantak fel.

A fél szakma ráugrott az Új Színházra

Budapest Főváros Közgyűlése június végén írta ki a pályázatokat a Madách, a Thália és az Új Színház vezetésére. Az Új Színház Nonprofit Kft. vezetésével járó feladat az intézmény művészeti programjának kidolgozása, a klasszikus és a kortárs magyar drámairodalom bemutatása a műfaji sokszínűség jegyében, lehetőség biztosítása kísérletező jellegű előadások számára, valamint a közönségkapcsolati rendszer bővítése a gyermek- és ifjúsági korosztályt megszólító előadásokkal, programokkal. Míg a Madách vezetésére 1, a Tháliáéra 2, az Új Színház ügyvezetői posztjára 12 pályámű érkezett. Az előadó-művészeti szakmai bizottság a Nol.hu információi szerint végül négy pályázatot ajánlott a közgyűlés csütörtöki ülése elé, ahol a tervek szerint döntés várható arról, hogy jövő február elsejétól ki(k) vezeti(k) az Új Színházat.

A pályázók olyan, eddig fel nem ismert pénztermelő potenciált látnak bele a színház működésébe, amely a magyarországi gyakorlatban jószerivel ismeretlen, és a kulturához csak áttételesen kapcsolódó ágazatokban bukkan fel.

A színházak működésének világszerte két alapformájával – a társulati, illetve a befogadó színházzal – szemben

behozták a  „projektszínházat” mint költséghatékony működési/gazdasági stratégiát.

Ez a modell egyesíti a két említett forma előnyeit (a társulati színház alkotóközössége, művészi arculata és a befogadó színház gazdaságossága), ugyanakkor elhagyja a két említett modell hátrányait, (a pazarlást, a rugalmatlanságot, a rideg merkantil szemléletet, az állandó közönség hiányát).

Az intézmény körül – állandó művészgárda helyett – kialakul a színházi emberek, (akár alternatív) társulatok, színházi „szabadcsapatok”, színházi személyiségek és a köréjük csoportosuló színészek és más művészek köre, akik projekt alapon a befogadó intézmény kvázi "állandó vendégművészi" körét alkotják.

A CHB Berlin egyik legelismertebb kultúrhelyévé vált Can Togay János igazgatósága alatt
©

A színház működésében részt vevő szakmai műhelyeket külső bevétel szerzésére, azaz profitteremtő működésre teszik alkalmassá. A színházhoz kapcsolódó, bevétel(profit-)termelő, a közönség számára “megvásárolható” szolgáltatásokra – a színház tulajdonában lévő vagy részlegesen privatizált – vállalkozásokat alapítanának.

A klasszikus finanszírozást e vállalkozások/profitcentrumok eredményével egészítenék ki, majd a későbbiekben teljesen kiváltanák a színház központi támogatását. Olyan vállalkozások alakulnának, mint például

  • színészügynökség
  • szinkronstúdió
  • színész-, táncos-, zenészképző iskola
  • jelmez, díszlettervező iskola
  • divattervezés, divatkereskedelem
  • reklámfilm- és játékfilmgyártó produceri iroda
  • tévéműsorgyártó iroda
  • könyvkiadás, CD-DVD kiadás
  • reklám- és egyéb kommunikációs ügynökségi tevékenység
  • kiadói és nyomdai tevékenység
  • rendezvényszervezés
  • koncert- és fesztiválszervezés
  • vendéglátás
  • fodrászat, kozmetika, smink
  • online tartalomszolgáltatás
  • online kereskedelem
  • fotó- és videostúdió
Így nézne ki a finanszírozási metamorfózis

Az első 5 évben a központi támogatás mértéke, módja és elszámolása változatlan, a jelenlegi szabályozásnak megfelelő. A színház saját szokásos bevételei mellett elsősorban a központi támogatásból működik. Ezen ötéves időszakban indítanák saját, illetve vegyes tulajdonú „kultúraközeli” vállalkozásaikat. A második öt évben a központi finanszírozás mértéke csökkenhet. A színház tulajdonában lévő vállalkozások bevétele a működési költség jó részét  már fedezik.

A harmadik öt évben kell a színház köré épülő vállalkozási holdudvar bevételeinek olyan szintet elérni, hogy a központi támogatást teljes egészében kiválthassa.

A színház tehát nem egyszerűen egy ház lenne, ahol színielőadások láthatóak, hanem fizikai értelemben is kultúracentrum. Nagyjából pont úgy működne, mint az újraértelmezett európai pályaudvarok, mint például az egyik nemrég felújított bécsi, az igazi botanikus kertként működő madridi vagy a zürichi, ahol extrém sok ember – potenciális fogyasztó és befogadó – fordul meg nap mint nap.

A színház épp úgy koncentrálja a fogyasztó/vásárló embereket, mint egy pláza, csak éppen a fogyasztható javak mellett a legkülönbözőbb kulturális “árukat” is kínálja egy helyen.

A régiek mellett új mediális formák és tartalmak műfajok, formátumok jöttek és jönnek folyamatosan létre. Az új media és az előadóműmészet találkozása a CHB-ban
©

Az európai csúcsfoci csúcsklubjaihoz – a Barcelonához, a Bayernhez, a Realhoz vagy a Manchester Unitedhez – hasonló rendszerű "bérletes" pénzköltő holdudvart is felépítene a reformkettős. A művészeti tevékenység köré egy olyan, akár több tízezres közönségbázist építenének, amelynek tagjai az Új Színháznak nevezett kulturális centrum "előfizetőiként" – focis analógiában bérleteseiként – a pénzüket nemcsak az esti nagyszínpadi előadások jegyáraira költik, hanem a színház körüli vállalkozásoknak termelnek bevételt.

Can Togay és Suba színházi jövőképe

"Olyan Új Színházat képzelek el, amelyben tudományos előadásoktól népszerű nagyközönségi konferenciákon át intellektuális varieték, műfajok közötti előadások és közönségigényelt művészeti produkciók váltják egymást klasszikus formátumú színházi előadásokkal" – mondja az ügyvezetésre pályázó Can Togay János.

"Hiszek egy olyan fokozatosan önfenntartóvá tett és így működni képes művészszínházban, amely köré állandó, laza színházi közösséget – műhelyt szervezve törzsközönséget kovácsolunk, és mindennapos teltházakat vonzunk. Hiszem, hogy a megfelelő finanszírozási-privatizációs modell kialakításával az intézmény gazdaságilag működőképes, hogy megfelelő kommunikációval megcélzott, megszerzett, s minőségi produkciókkal és profi közönségmenedzseléssel megtartott nagy létszámú törzsközönség az intézményt fenntartja." Ez meg a menedzserjelölt Suba jövőképe.

A csütörtökre várható döntésről beszámolunk, és a többi pályázó véleményét is kíváncsian várjuk.