szerző:

Több kínai vállalkozás újszerű módszerrel segít megmenteni a válságban lévő házasságokat.

„Mindenekelőtt feltérképezzük, mi motiválja a szeretőt az erkölcstelen kapcsolat fenntartásában – pénz, szerelem, netán szex –, s utána részletes tervet készítünk arra, hogyan szabadítsuk meg a csődbe jutott házasságot a harmadik személytől” – így summázza üzleti módszerét Shu Xin, a Weiqing International nevű, magát „házasságkórházként” vagy „érzésklinikaként” aposztrofáló, ma már 59 kínai városban tevékenykedő ügynökség igazgatója.

Az ázsiai országban virágkorát élő üzlet lényege, hogy ha a megcsalt feleség nem sajnálja a pénzt, a Weiqing – és még vagy tucat hasonló cég – specialistái segítenek a szerető biztos eltávolításában. Agresszív közbelépésről szó sincs, kizárólag szép szóval, baráti tettekkel és valószínűleg szép lelépti díjjal avatkoznak be. A szolgáltatást legkevesebb 45 ezer dollárért vállalják – ennyit a jelek szerint sok felszarvazott házastárs szívesen kipenget a családi nyugalom visszaszerzéséért.

Ami a lerázás folyamatát illeti, meglehetősen sokféle eszközt vethet be a magát cseppet sem szerényen tanácsadónak nevező ügynök. Például beköltözik a kiszemelt szerető szomszédságába, elkezd vele azonos edzőterembe járni, netán jelentkezik hozzá bejárónőnek – a lényeg, hogy a bizalmába férkőzzön, aztán megpróbálja befolyásolni a házasságtörő férfihoz fűződő érzelmeit. Az sem kizárt, hogy segít neki új szeretőt találni, netán egy távoli városban megüresedett állásra beszéli rá, avagy anyagi ösztönzést vet be, hogy szakítsa meg a kapcsolatot.

„Véletlenül arra járok, amerre ő közlekedik, szembemegyek vele a parkban, a szupermarketben, vagy ha otthon ülő típus, akkor becsengetek, hogy segítsen, mert én vagyok az új szomszéd, és csöpög a csapom. Mindig megtalálom a módját, hogy a bizalmába férkőzzek” – árul el egy-két kulisszatitkot Shu Xin, akinek egyik munkatársa abban is a meggyőzés erejét látja, hogy ő a legtöbb szeretőnél idősebb, „így szívesen hallgatnak rám”.

Az igényesebb ügynökségek leginkább pszichológus, szociológus vagy jogász végzettségű munkatársakra bízzák a feladatot, a Weiqing ma már háromszáz munkatársra, köztük többségükben nőkre. A munka nem merül ki a szerető „megdolgozásában”: amíg ő ténykedik, az ügynökség a megcsalt feleséget is ellátja tanácsokkal, hogyan próbálja visszaédesgetni magához a férjét. „Meg akarjuk változtatni a konvencionális gondolkozást. A kínai nők úgy vélik, minél jobban bánnak a férjükkel, azok annál jobban szeretik őket. Pedig mi, férfiak sajnos sokszor jobban vonzódunk azokhoz, akik sebeket okoznak nekünk” – osztja meg hitvallását a Reunion Company nevű, hasonló vállalkozás vezetője, Kang Na. Ő a csinos férfi tanácsadókra esküszik, akiket persze arra is alaposan kiképeznek, hogy ne hagyják magukat elcsábítani a kétségbeesett feleségek által.

A különleges szolgáltatásra komoly igény van Kínában, ahol drámaian nő a válások aránya: 2007-ben ezer főre 1,59 felbontott házasság jutott, 2014-ben már 2,67. (A legmagasabb válási rátát egyébként Belgiumban regisztrálják, ott a házasságok 70 százaléka megy szét. A másik két dobogós európai ország Portugália és Luxemburg, de az Egyesült Államokban is magas, 53 százalékos az arány.)

Ázsiában a nőknek nemcsak stigma a válás, de a házasságokban jellemzően a férj nevére íratják a vagyont, így sok kisemmizett feleség hajléktalan lesz. Nem csoda, hogy az effajta házasságmentő vállalkozások népszerűsége látványosan nő, és ma már évente több ezer kapcsolatot mentenek meg Kínában. Kang Na szerint az esetek 90 százalékában sikeresen eleget tesznek a megbízásnak, igaz, olyan feladatokat nem is vállalnak el, ahol esélytelennek látják a békítést. Ez nagy anyagi bukás is lenne az ügynökségnek, amely azt ígéri a kuncsaftoknak: ha az eltérítő hadművelet befuccsol, visszafizeti a teljes összeget – még akkor is, ha közben több ezer dollárnyi summát költött lakásbérlésre, kocsihasználatra és egyéb költségekre.