Farkas Zoltán
Farkas Zoltán

Európa élére tör a magyar kormány, olyan alacsonyra viszi le a társasági adó kulcsát. A fő cél a külföldi beruházások és a forró pénzek idecsábítása – akár a nemzetközi adózási normák megsértése árán is.

Újabb leggel egészül ki az amúgy is több rekordot tartó magyar adórendszer, ha a profit jövőre 9 százalékos kulccsal fog adózni a mai 10, illetve 19 százalék helyett. (Az előbbi 500 millió forintos adóalapig, az utóbbi e fölött van érvényben.) Bár az egységesítésnek és az adócsökkentésnek is van értelme, a kormányzati javaslat felettébb ellentmondásos. Nem önmagában, hanem a teljes adópolitikához, a nemzetközi környezethez, no és a gazdaságpolitikai célokhoz viszonyítva. A szokásos rögtönzések, az alkalmi kozmetikázás helyett legfőbb ideje lenne egy alapos adóreformnak.

A magyar adórendszer ugyanis példátlanul zavaros, tele van túlzásokkal. Az egyik rekordot az általános forgalmi adó tartja Európa legmagasabb, 27 százalékos kulcsával. Ezt 25 százalékról emelte fel az Orbán-kormány, több pénzt elvéve sok szegény és nyugdíjasháztartástól, mint amennyit rezsicsökkentés címen náluk hagyott. A másik kontinentális rekord az egyes ágazatokat terhelő különadókhoz fűződik, amelyekből alapesetben több pénz folyik be a költségvetésbe, mint a normatív, azaz minden vállalkozásra érvényes társasági adóból. A tavalyi esztendő kivétel volt, mert a 2015 őszén, visszamenőleges hatállyal elfogadott növekedési adóhitel meglódította a társaságiadó-bevételeket, de ez időlegesnek tekinthető.

Majdnem rekord a munkajövedelmek megsarcolása is: az OECD legutóbbi jelentése szerint – Belgiumot leszámítva – egyetlen országban sem terhelik olyan súlyú adók és járulékok a foglalkoztatást, mint Magyarországon. Ha jövőre a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulási adó 5 százalékponttal csökken, akkor Magyarország hátrébb sorolódik, Németország és Ausztria mögé. Mindkét országban 45 százalék körül van az adóék, Magyarországé pedig 44 százalékra csökken.

Ez sem változtat azon az egyenlőtlenségen, amit az egykulcsos adó bevezetése okozott. Korábban a magyar adóék a legmagasabb jövedelmű csoportokban verte az európai mezőnyt, ott volt a legnagyobb az elvonás, azóta az alacsony jövedelműek járnak a legrosszabbul. Az utóbbiak veszteségét kompenzálhatja a minimális bérek és a garantált bérminimum jövő évre beígért 15, illetve 25 százalékos emelése, ezzel talán az ő keresetük vásárlóereje is meghaladja majd a válság előtti szintet. Mindeközben a vagyont alig adóztatják, holott – amint azt a Tárki megállapítja – Magyarországon a vagyoni egyenlőtlenség nagyobb, mint a jövedelmi. Ám ez az adórendszer a tehetőseket segíti, a szegényebbek iránt nem mutat könyörületet.

Alku után

Néhány napos huzavona után a szociális partnerek kiegyeztek abban, hogy a minimálbér 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal nő jövőre, a szociális hozzájárulási adó pedig 5 százalékponttal csökken. Utóbbihoz a munkaadók szervezetei ragaszkodtak. 2018-ban a minimálbér újabb 8, a bérminimum 12 százalékkal emelkedik, a járulékok pedig 2 százalékponttal mérséklődnek majd. Talán ennél nagyobb mértékben is; Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugyanis megígérte, hogy amennyiben a bérnövekedés 2017 első kilenc hónapjában meghaladja a 11 százalékot, akkor a szocho 2018-ban további 0,5 százalékponttal csökkenhet.

      Felzúdulásra okot adó különbség keletkezett ezzel a bérek tervezett növelése és a költségvetési törvényben megállapított 0,9 százalékos nyugdíjemelés között. Nem csoda, hogy a miniszterelnök máris megpendítette, hogy a nyugdíjak jövőre is az ideivel megegyező mértékben, 1,6 százalékkal nőhetnek. Ez is elmaradhat azonban a fogyasztói árak átlagos emelkedésétől, már amennyiben bejön a Magyar Nemzeti Bank prognózisa, és jövőre valóban 2,3 százalék lesz az infláció.

      Az Orbán-kormány csupán arra tett ígéretet, hogy a nyugdíjak vásárlóereje nem csökken, arra nem, hogy a bérekével is lépést tart. Ezt az ígéretét 2010 óta kissé túlteljesítette, amiben közrejátszott, hogy 2013 óta gyakorlatilag eltűnt az infláció. Azóta rendszeresen túlbecsülte a kormány a drágulás lehetséges mértékét, és ahhoz igazította a nyugdíjak év eleji korrekcióját. A markáns tervezési melléfogások mellékhatásaként eddig nőtt a nyugdíjak vásárlóereje. A bérrobbanással ez most veszélybe kerül. Mivel középtávon a kormányfő a reálbérek 40 százalékos emelését is elfogadhatónak tartja, a nyugdíjasszervezetek elvárnák, hogy állítsa vissza a régi szabályt, a svájci indexálást. Ez úgy szól, hogy a nyugdíjemelés mértékét felerészben az infláció, felerészben a nettó keresetek alakulása határozza meg. Ha a bérek valóban megugranak – mint például az idei évben –, ellenben nincs infláció, akkor a nyugdíjasok okkal érezhetik magukat vesztesnek. Az elmúlt évek szolid nyeresége aligha kárpótolja őket.

Csúcsbeállítás lesz Európában a társasági adó 9 százalékra csökkentése is, eddig a mértékig csak Montenegró kormánya merészkedett. Összehasonlításképpen: az EU-átlag 22 százalék, a világátlag valamelyest 24 százalék alatt van, és még az alacsony adójával a leggazdagabbak közé felzárkózó Írországban is 12,5 százalékot kell fizetni a profit után. „Ez a döntés szembemegy az OECD-nek a káros adóversenyről 1998-ban kiadott ajánlásaival, illetve az Európai Tanács által elfogadott magatartási kódexszel, amely a 10 százaléknál alacsonyabb kulcsot afféle adóparadicsomi határnak tartja” – veti föl Pitti Zoltán közgazdász, az adóhivatal korábbi elnöke. Vagyis a magyar kormány egy újabb területen ásta ki a csatabárdot, ezúttal az átmenetileg szabad forrást birtokló gazdasági társaságoknak kíván valamennyi uniós tagállamnál – és az illendőnél – nagyobb mértékű adóelőnyt adni.

Van oka rá, hogy ezt tegye, hiszen a közelmúltban több megrázkódtatás is érte. Egyrészt a Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján csúszott lejjebb, mint eddig bármikor, majd a harmadik negyedéves GDP-adat volt kiábrándítóan gyenge. Utóbbi megmutatta, mennyire hiányoznak az uniós források, hogy a gazdaságot felpörgessék, márpedig azok lehívása akadozik. Harmadrészt ráérzett a kormány, hogy milyen lehetőség rejlik abban, ha nem magukat a vállalkozásokat, hanem az adózandó pénzügyi eredményt csábítja be. Tavaly a General Electric utaztatta Magyarországra a cégcsoport nyereségének egy részét, bődületes összegre, csaknem 3700 milliárd forintra emelve adózás előtti eredményét, amit bő 540 milliárd forint adókötelezettség terhel – viszont a növekedési adóhitel lehetővé teszi, hogy ezt részletekben fizesse meg.

©

Ez a megoldás extra ingyenpénzt jelent az államnak, nem is keveset. Tavaly a költségvetés társaságiadó-bevétele 207 milliárd forinttal meghaladta a tervezettet, és ebből a pluszból 107 milliárd „rendkívüli befizetésekhez kapcsolódik” – összegezte decemberben az adóforrás megjelölése nélkül a nemzetgazdasági tárca. Az idei előirányzat 690 milliárd, a tavalyit 140 milliárd forinttal újfent meghaladja, amelynek teljesítése a GE újabb részlete, netán más hasonló „rendkívüli befizetések” nélkül reménytelen volna. „A növekedési adóhitel nem ismeretlen a nemzetközi adózásban, a visszamenőleges elfogadás azonban hungarikum. A 2015. évi mérlegek alapján több mint 50 vállalkozás felelt meg a »növekedési« kritériumoknak, ennyien tudnak élni a halasztott adófizetés lehetőségével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fennmaradó cirka 400 milliárd forint adókülönbözetet a jövő év végéig kell befizetniük a költségvetésbe, negyedévenkénti egyenlő részletekben” – kalkulál Pitti.

A rendkívüli pénzekből tehát vastagon összejön a társaságiadó-csökkentés fedezete, legalábbis időlegesen. A későbbiekben pedig újabb világcégeket kísérthet meg, hogy a magyar adóoptimalizálási lehetőséget igénybe vegyék. Ám kérdés, meddig adatik meg egy uniós tagállamnak, hogy a társainak alávágjon. Az Európai Bizottság ugyanis gőzerővel dolgozik a társasági adó átfogó reformján. Ennek célja egyebek mellett az, hogy a vállalkozások ott adózzanak, ahol a jövedelmük keletkezik, és hogy visszaszorítsák az adózási célú nyereségátcsoportosítás lehetőségét. Vagyis épp azt, amire most a magyar kormány számít.

Mindemellett a 9 százalékos kulcs gyors bevezetésének megelőző jellege is van. Ha a megválasztott elnök, Donald Trump netán adócsökkentéssel bátorítaná az amerikai cégeket a hazatelepülésre, az általa felvillantott 15 százalékos kulccsal szemben a 9 százalékos magyarországi maradásra bírhatja azokat, amelyek évek óta eredményesen dolgoznak itt. Ez abban az esetben is jól jöhet, ha a Brexit után Nagy-Britanniából távozni szándékozó vállalkozások új telephelyet keresnek. Főleg úgy, hogy Theresa May brit kormányfő is utalt rá: az új pénzügyi évben – amely jövő áprilisban kezdődik – csökkenteni kívánja a társasági adó kulcsát.

©

Ami a versenyképességi vereséget illeti, abból a kormány két következtetést vont le. Egyrészt azt, hogy az elvándorlás és a munkaerőhiány tompítása végett a fizetéseket vonzóbbá kell tenni, ezért erőlteti a legkisebb bérek két számjegyű emelését. Másrészt a bérversenyképesség megőrzése érdekében ennek terheit nem akarja teljes egészében az üzleti szektor nyakába varrni. Cserébe – több lépésben – csökkentené a szociális hozzájárulási adót, és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter érvelése szerint a társasági adó levitele után a vállalkozásoknál maradó 145 milliárd forintból is béremelés, beruházás lehet. Mindkettő ráfér a gazdaságra. A képet azonban árnyalja, hogy a társasági adó megnyesésével az eleve tőkehiányos kis- és középvállalati szektor csupán 20-25 milliárd forint többlethez jut, az adónyereség több mint négyötöde a legnagyobbakat erősíti. Márpedig ezeknél a cégeknél a bérköltség viszonylag alacsony, és nem jellemző, hogy minimálbéren foglalkoztatnák a dolgozóikat. Vagyis számukra nem okozhat különösebb megrázkódtatást a központilag diktált béremelés. A kis- és közepes vállalkozások vezetőit, tulajdonosait Varga az ATV-nek adott interjúban azzal kecsegtette, hogy négyezermilliárd forint uniós pénzre pályázhatnak.

A mostani adópolitikai változtatások azonban nem orvosolják az egész rendszer alapvető bajait: a normativitás hiányát, a kivételek és kivételezettek széles körét, a belső aránytalanságokat, a piactorzító elemeket, a versenyszabályok törvénybe foglalt megsértését. A Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérése szerint sem az adókulcsok rontják igazán a magyarországi üzleti klímát, hanem a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a korrupció. Bár tény, hogy mögöttük – jócskán leszakadva, harmadik gátló tényezőként – megjelenik az adószabályozás is. Ez különösképpen kaotikus: nyáron már elfogadta a jövő évi adótörvényeket az Országgyűlés, ehhez a napokban újabb méretes csomagot varrt hozzá, és még ezt is ki kell majd egészíteni a legújabb ötletekkel. Ahhoz pedig, hogy január 1-jén életbe lépjenek, az egész csomagot rohamtempóban el is kellene fogadni.