Bár Brüsszel ma jóváhagyta a paksi bővítést, a magyar nép azonban nem. Pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis van mód a népet megkérdezni erről.

A XXI. században az energiafüggőség az egyik legnagyobb veszély, ami az állami szuverenitásra leselkedik. Van hát valami szolid bája annak, hogy ugyanazok a kormánypárti valóságmagyarázók, akik a kvóta-népszavazási kampányban még szuverenitásunk védelmére szólították fel a választópolgárokat, öt hónappal később azzal az érveléssel próbálják kikerülni a népakaratot Paks2 ügyében: Magyarország energiapolitikai szuverenitását legalábbis megosztotta az Orosz Föderációval. Ez természetesen nincsen így.

A Paks2-vel összefüggő népszavazási kezdeményezésekkel kapcsolatos alkotmányjogi aggályok az Alaptörvény 8. cikk (3) bek. d, pontján alapulnak. Ennek értelmében ugyanis valóban nem lehet népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.

Természetesen az sem evidens, hogy az Orbán-Putyin paktumot egyáltalán nemzetközi szerződésként kell kezelnünk, ezzel azonban most nem foglalkoznék. Annak viszont, hogy az egyezmény nem hoz létre közös szabályozási területet a részes államok között, érvelésem szempontjából még lesz jelentősége.

Miután a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés megegyezik a korábbi Alkotmány 28/C szakaszának szövegével, az Alkotmánybíróság, a Kúria és az NVB fenntartotta a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot. A 62/1997.Abh., a 72/2002.Abh. és a 35/2007.Abh. egybehangzóan mondja ki: nem állhat elő olyan helyzet, hogy népszavazás döntése értelmében nemzetközi szerződéseket kellene felmondani, vagy tartalmukat megváltoztatni.

A 72/2002.Abh. azonban más, esetünkben lényeges, elveket is rögzít. Történt, hogy a MIÉP azt kezdeményezte, népszavazással védjük meg a magyar termőföldet a tőke szabad áramlásától. Az OVB úgy foglalt állást, hogy a feltett kérdés a társulási megállapodásban (EM) vállalt jogközelítési kötelezettségre, s így tiltott tárgykörre vonatkozik. Az Alkotmánybíróság azonban ezt másként gondolta: „Ez a kérdésfeltevés nem az EM-ben foglalt jogközelítési kötelezettség teljesítésére vonatkozik, hiszen a „lehetséges mértékű jogközelítésre” vállalt kötelezettséget a Magyar Köztársaság. Az EM 67. cikke nem ad további útmutatást a „lehetséges mértékre” nézve, annak tartalmát (jelentését) több tényező is befolyásolhatja. Így akár egy népszavazás eredménye is megadhatja a jogközelítés „lehetséges mértékének” határát. Vagyis önmagában véve a jogközelítésről, mint kötelezettségről történő népszavazás volna csak az EM 67. cikkében vállalt kötelezettségről történő népszavazás. Egy olyan tartalmú kérdés azonban, mely a jogközelítés „lehetséges mértékét” befolyásolja csupán a kérdés által érintett jogterületen -és nem a jogközelítés egészére van kihatással-, nem érinti a jogközelítés általában vállalt kötelezettségét.” A határozat ezt követően megerősíti a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot, mely szerint a tiltott tárgykörök értelmezése során az egyes tiltott tárgykörök „zárt, szoros értelmezése áll összhangban” az Alkotmánnyal, továbbá önmagában az, hogy a népszavazásra szánt kérdés távoli, közvetett összefüggésben áll valamely tiltott népszavazási tárgykörrel, nem eredményezi a kérdés tiltott tárgykörűvé válását. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nemzetközi kötelezettségvállalást érintő kérdések esetében is ezen alapelvre tekintettel kell eljárni. Ennek megfelelően távoli, közvetett összefüggést kell megállapítani akkor, amikor valamely nemzetközi kötelezettség teljesítésére nem vonatkozik közvetlenül a népszavazásra bocsátandó kérdés, és a nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítését nem zárja ki, illetve nem eredményezi Magyarország részéről a nemzetközi szerződés felmondását. Ilyen esetben nem állapítható meg, hogy a kérdés az Alkotmány 28/C. §(5) bekezdése b) pontjában található tiltott népszavazási tárgykörbe tartozik.”

A 2014. évi. II. törvénnyel kihirdetett Orbán-Putyin paktum 1. cikke rendelkezik a szerződés tárgyáról. A szerződés jóval többre vonatkozik (így például az élettartam-hosszabbításra, egyéb nukleáris technológiai együttműködésre), mint az - és ez az 1. cikk 3. pontjának szóhasználata -  „esetleg szükségessé váló további blokkok” megépítése. Az „esetleg szükségessé válást” éppúgy befolyásolhatja akár egy népszavazás eredménye is, ahogyan ezt anno a jogközelítés „lehetséges mértékéről” már kimondta az Alkotmánybíróság. A szerződés tárgyának meghatározása említést sem tesz a két ország szabályozásának összehangolásáról, vagy az energiapolitikai kompetenciák megosztásáról. Sőt, a paktum 11. cikk 1. pontja kifejezetten a belső jognak felelteti meg a felek együttműködését. Ha viszont nincsen közös energiapolitikai szabályozási terület, egy konkrét projektben való együttműködés ígéretéből aligha olvasható ki az energiapolitikai szuverenitás korlátozása. Főleg, hogy közben az 5-6. blokkok megépítésére sincsen feltétlen kötelezettség. Ha és amennyiben tehát Magyarország úgy dönt, hogy köszöni szépen, de hosszabb távon nem kér a nukleáris energiából (s egy ilyen döntésre ráadásul az Alaptörvény bőven szolgáltat alapot), abból még közvetlenül biztosan nem következik az Orbán-Putyin paktum felmondása. Ha pedig egy új energiastratégia választása nem eredményezi közvetlenül a paktum felmondását, úgy arról akár a nép is dönthet.

Mi akkor a tiltott népszavazási tárgykör az Orbán-Putyin paktum kapcsán? Nyilvánvalóan nem lehet alkotmányosan népszavazást rendezni az egész paktum felmondásáról. Ha és amennyiben hosszú távon is a nukleáris energia marad a magyar energiapolitika tartópillére, úgy a paksi bővítés, az abban való orosz közreműködés és annak kondíciói valóban nem képezhetik népszavazás tárgyát. Arról viszont, ami az alapkérdés, hogy tudniillik maradjon-e hosszú távon a nukleáris energia a magyar energiapolitika tartópillére, lehet referendumot tartani.

Magyarország ugyanis - legalábbis papíron, s itt most ez számít - ezidáig megőrizte energiapolitikai szuverenitását. Szuverén országként szabadon dönthet a jövő nemzedékek életfeltételeit és a természeti erőforrásokat megőrző energiapolitika mellett. Szabadon dönthet olyan energiapolitika mellett, amely csökkenti az ország külső függőségét, s növelheti a helyi közösségek önrendelkezését. Szabadon dönthet a nép!