Molnár Csaba
Molnár Csaba

Egy mostanra itthon szinte teljesen kihalt iparágban vett repülőrajtot egy tavaly ilyenkor éppen csak megalakult tiszaföldvári manufaktúra. Ráadásul olyan, világcégektől hemzsegő piacon próbálkozik, ahol nem hogy fehér foltok, de még gombostűhegynyi szabad placcok sem nagyon mutatkoznak.

“Már 5-6 éve ismertem Sándort, amikor év elején mutatott egy ismeretlen, de nagyon szép utcai sportcipőt, amelyről kiderült: ő meg a barátjai fejlesztették ki”, idézi fel Tóth Ferenc – aki bár a cég születésénél ott bábáskodott, a mentorkodásnál beljebb végül nem lépett a manufaktúrába –, hogyan is bukkant fel a GT sportcipő nulladik előtti szériás darabja. “Az első előtti mozzanat persze nem ez volt, hanem egy öt évvel ezelőtti balatonfüredi nyaralás, ahol

az apartman erkélyén egy pohár borral a kézben született meg az ötlet,

hogy csináljunk egy minőségi utcai sportcipőt bőrből, kézzel” – mondja Sándor, azaz Gondi Sándor, a 2016 április második felében alapított GT Sportcipő Manufaktúra Kft. alapító társtulajdonosa. A vállalkozásban ő alakítja a technológiát, irányítja a fejlesztést és a gyártást.

Gondi Sándor és Tóth Máté, a cipőkészítő manufaktúra tulajdonosai
©

Pedig ez a piac a telítettnél is telítettebb, jelen van és elérhető tulajdonképpen az összes világcég szinte minden terméke. “Nem is a tömegtermeléssel akarunk versenyezni, hanem exkluzív márkát akarunk felépíteni, amelynek presztízse van.” Ezért később sem terveznek többet gyártani évi 10-12 ezer párnál.

Bár láthatóan határozott elképzelésekkel vágtak bele a – kísérleti – gyártásba, azért ezzel együtt is fejest ugrottak a bizonytalanságba. Úgy fest azonban, érdemes volt belevágni, az utcai sportcipőből az év végére jelentős mennyiséget tudtak értékesíteni úgy, hogy tulajdonképpen csak egy webshop biztosította az eladási lehetőséget.

 A fiatal cég első, nem teljes éve is nyereséggel zárt

– mondja a vállalkozásban a menedzseri, értékesítési és marketing tennivalókat ellátó másik tulajdonos, Tóth Máté, aki nappali tagozatos hallgató, az idei szemeszterben végez műszaki menedzserként a kecskeméti Pallas Athéné Egyetemen.

©

Az indulásnál persze nagyon jól jött, hogy Máté papája akkor már csaknem húsz éve működtette a cipőipari gépek javításával, szervizelésével és építésével, illetve alkatrészgyártással foglalkozó Eurotechnik Kft.-t (Tóth Ferenc szakmája gépész, ezzel foglalkozott a martfűi cipőgyárban).

Így olyan támogatást tudtak nyújtani a GT-nek, hogy jószerivel a megfelelő munkatársak megtalálásával indulhatott is a gyártás. A csapat felépítés pedig nem volt nehéz, tekintve, hogy a környék – Martfű, illetve Tiszaföldvár – az azóta szinte teljesen megszűnt magyar cipőipar egyik legerősebb bázisa volt. Most is dolgozik náluk egy nyugdíjas szabász – ő szabja ki a felsőrészeket – aki régi szaki, még a régi időkből, Sándor édesanyja a felsőrészek összeállítását vezeti, ő közel 40 évet húzott le a martfűi cipőgyárban, mint szalagvezető.

Segítek nektek, kezdjétek nálam gyártani a cipőket mint magyar terméket

– mondta a kezdetekkor Máté édesapja, így a cége bemutatótermében felállított tulajdonképpen komplett gyártósor a rendelkezésükre állt.

A gyártáshoz szükséges gépeket és a helyet tehát az Eurotechniktől bérlik, a szervizháttér adott, a cipők női és férfi alapmodellje szintén adottak, a tanult cipész Sándor vezetésével a múlt nyár közepén meg is indulhatott a cipők készítése.

©

A cipőket sztenderd kaptafára készítik 35-től 47-es méretig. Személyre, azaz lábra szabott cipőket nem készítenek, de félszámos rendelési lehetőség is van, és olyan is, hogy a megvásárolt pár két tagja nem ugyanolyan méretű. Kábé 25 színt, nagyjából 65-féle kombinációban használnak. Ehhez jön még a négyféle színű talp, amelyek közül a vevő a megrendeléskor választhat, így több mint 100-féle színösszeállítást tudnak összerakni.

Szinte mindent az olaszoktól vesznek

A cipők gyártása során nubuk és nappa bőrökkel dolgoznak. A bőr négyzetmétere 28-30 euró a minőségtől függően. Ennyi alapanyagból 3, szűken 4 pár jön ki, a leeső hulladék átlagosan 10 százalék. A bélésbőr is igazi marha vagy sertés, a harántkiemelős talpbélés is kap bőr bevonatot. A felhasznált bőr olasz, a talp is Olaszországból jön, a fűző és a cérna magyar, a talpbélést viszont egy német cég készíti.

A jelenleg gyártott férfi és női modellek mellett újakat is terveznek, és ezeknél már gondolkoznak azon, hogy magyar talpat használnak. Békéscsabán ugyanis (egyetlen magyarországiként) működik egy talpkészítő vállalkozás, amellyel már fel is vették a kapcsolatot. A rendelés innen mindenképpen sokkal gyorsabb és rugalmasabb lenne, mint az olaszoktól, akik általában egy hónap körüli határidővel szállítanak.

Nem készítik persze mindet, de külön rendelésre bármilyet gyártanak, igaz, az extrákhoz kicsit több idő – 5-6 nap – kell. Egy cipő alapértelmezésben 2-3 nap alatt elkészül. Így, ha valaki a neten rendel, de éppen nincs abban a kombinációban vagy méretben, ennyi idő alatt rakják össze.

Egy nap most összesen 20 pár készül, a teljes kapacitás maximum 50 pár, a rést bérmunkával töltik ki. A cipők egyik különlegessége, hogy körbe is van varrva a talp, nem csak ragasztva, ezzel is jelentősen növelve a lábbelik tartósságát.

Az első cipő, amivel Sándor bejelentkezett, kék-fekete összeállítás volt, ma is jól megy. A manufaktúrában készített első sorozat pedig pala-brazil (barna) kombináció volt, ez még mindig az egyik legkedveltebb összeállítás. Általában azonban az egyszínűeket vagy a nem túl elütő összeállításokat kedvelik a vevők, de például a tavalyi foci-EB idején kijöttek a trikolorral, az azóta is hasít. Ugyancsak nagyon megy a karbon és a chili piros is, de a legjobban a barna-fekete árnyalatok fogynak, a lányok a púderfehéret, a kéket is jól viszik.

Vannak szinte gyűjtők is, akik 3-4 párat vesznek egyszerre.

Egyelőre annak ellenére is a netes vásárlás teszi ki az eladások nagyobb részét, mintegy 70 százalékát, hogy már öt viszonteladóval dolgoznak az országban. Elsősorban online értékesítést terveztek, de nagyon sok potenciális vásárló kézbe is akarta venni a cipőt, így fél éve elkezdték a viszonteladói hálózat kiépítését.

A megrendelt cipőket 3-5 munkanap alatt szállítják ki, az összes eladások nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a női és a férfi modellek között.

Egy-egy viszonteladónál 200-350 páros raktárkészlet fekszik, és a tiszaföldvári üzemben is tartanak ugyanennyit, így összesen mintegy 2 ezres készlet áll rendelkezésre pillanatnyilag. Középtávon az a cél, hogy minden megyeszékhelyen legyen legalább egy viszonteladójuk.

Külföldre is adnak el, sokat rendeltek Németországból, Ausztriából, Romániából, de Nagy-Britanniából is. Külföldi értékesítőjük egyelőre nincs – nehéz eladót találni, aki GT márkaként árulná a cipőket –, “az pedig hiú ábránd, hogy Bécsben mi nyitunk egy üzletet”.

©
Bár a piacon elérhető szinte az összes világmárka, és hazai konkurencia is van, paradox módon nem kell különösebben küzdeni.

Bő egyharmados árelőnyt tudnak ugyanis felépíteni a versenytársakhoz képest.

Azt nem árulják el ugyan a tulajdonosok, mennyi pénzzel indult a vállalkozás, az azonban kiderül, hogy egy ilyen cég létrehozásakor – a gépekkel, az épületekkel, a szükséges nyersanyagokkal, a modellek kidolgozásával – hozzávetőleg 50 millió forintban kell gondolkodni, ennyivel el lehet indulni. Meg persze a szakemberek felkutatásának és megfizetésének költségével kell kalkulálni. Egy modell kidolgozása belekerülhet mintegy 1 millió forintba is.

A cégben nincs hitel, önfenntartóan tud működni – sőt, a tulajdonosait is el tudja tartani –, az idei teljes évre összesen 2 500 pár értékesítésével számolnak.