szerző:
Torontáli Zoltán

Takács Szabolcs 12 év munka után megvalósította sokak álmát: a befektetéseinek hozamából él, és csak akkor dolgozik, ha van kedve. Megkérdeztük tőle a receptet.

(Az alábbi interjút nagyon sok olvasónk kommentelte, ezeket a reakciókat, azok tanulságait ebben a cikkünkben foglaltuk össze.)

hvg.hu: Ön 34 éves korában, azaz másfél évvel ezelőtt „nyugdíjazta magát”, a szó hétköznapi értelmében már nem dolgozik, és előreláthatólag nem is fog. Blogjában ezt emberkísérletnek nevezi. Hogyan kell érteni ezt a nyugdíjas létet?

Takács Szabolcs: A nyugdíj számomra azt jelenti, hogy szabadabban, nyugodtabban élek, mint előtte, és amikkel foglalkozom, azok szerteágazóbb és izgalmasabb tevékenységek. Részletesebben négy pontba szoktam ezt összefoglalni. Egyrészt össze tudtam rakni egy akkora megtakarítást, amelynek a hozamai már eltartanak, és nagy valószínűséggel el fognak tartani életem végéig. Sőt, az is lehet, hogy örökül tudok hagyni majd belőle egy szép összeget. Ennek köszönhetően nem vagyok bevételi kényszerben, vagyis nem kell dolgoznom. Ettől függetlenül elvállalok projekteket, amelyekből pénzt keresek. Alapvetően a pénzügyekhez és az internethez értek, és elég sokan kérnek tőlem tanácsokat, de szoktam jógát oktatni, vagy például kamiont vezetni is. Kizárólag olyan fizetett feladatokat vállalok, amelyeket ingyen is elvégeznék, ez a mérce a döntéseimnél. Harmadrészt nem kötelező sehova bejárnom. Van egy cégem, amely a fizetős alkalmi munkákat kiszámlázza, és amelyen keresztül fizetem az adókat és járulékokat, de nincs klasszikus értelemben vett munkahelyem, ahova be kellene mennem. A negyedik pont, hogy a fizetett feladataimmal jóval kevesebbet foglalkozom, mint napi nyolc óra. Átlagosan csak napi 2-3 órát dolgozom. Ezért nevezem magam nyugdíjasnak, de persze formálisan nem vagyok nyugdíjban, hiszen nem értem még el a korhatárt, és nincs meg a szolgálati időm sem.

hvg.hu: Hogyan néz ki egy napja, ha csak ennyit kell dolgoznia?

T. Sz.: Nagyon aktív életet élek, nem lógatom a lábamat. Rendszer szerint élem az életem, szinte minden nap hatkor kelek, jógázom, sokat olvasok. Szerintem a boldog nyugdíjas élet titka a folyamatos elfoglaltság. Kell lennie valaminek, amiért az ember felkel reggel. Sokan úgy gondolják, hogy egész életükben azért dolgoznak, arra várnak, hogy amikor nyugdíjba mennek, végre semmit ne csináljanak. Félek, ők hamar besavanyodnak, leépülnek. A boldog nyugdíjasok szerintem találnak maguknak célt, kézműveskednek, kertészkednek, bridzseznek, szabadon élnek, de nem csinálnak olyan dolgot, ami muszáj. Messziről ilyennek tűnik például Bálint gazda. Nekem ez a követendő minta.

Takács Szabolcs
©

hvg.hu: Mennyi pénz kell ahhoz, hogy valaki korán nyugdíjazza magát?

T. Sz.: Szerintem az éves megélhetési költség legalább 25-szöröse. Én 30-szoros pénzzel mentem nyugdíjba, a 35-40-szeres összeg pedig már igen nagy biztonsággal elég lehet egy életre.

hvg.hu: Miben van a pénze?

T. Sz.: A portfóliómnak kb. 60 százaléka van részvényben, 20 százaléka ingatlanban és 20 százaléka készpénzben. Leginkább osztalékfizető részvényeim vannak. Az ingatlant befektetési céllal vettem. Az osztalékok, a bérleti díj és a fizetett alkalmi munkák folyamatosan duzzasztják a készpénzállományomat, egyrészt ebből élek, másrészt újra befektetem. A részvények nagy részét már rég vásároltam össze, kapóra jött a 2008-as válság, amikor nagyon jó papírokhoz tudtam hozzájutni alacsony áron. Az Állami Nyomda részvényeit például anno 400 forint környékén vettem, és idén 86 forint osztalékot fizetett. Ez önmagában több mint 20 százalékos hozam.

hvg.hu: A havi kiadásait akkor is szigorúan egy bizonyos szinten tartja, ha felduzzad a készpénzállomány, vagy elkölti a pluszpénzt?

T. Sz.: Tetszés szerint játszom ezzel. Egy idén nyári projekt például jól hozott, és úgy döntöttem, hogy két hónapig megemelem az életszínvonalamat, egy hónapra el is mentem utazni. De elég erősen tartom egyébként azt a költségszintet, amit elbírnak a befektetéseim. Ritkán lépem ezt át, inkább az a jellemző, hogy ha több pénz áll a házhoz, akkor a befektetéseimet növelem, ami hosszabb távon majd természetesen a bevételeket fogja emelni.

hvg.hu: Volt már olyan eset, hogy a havi bevételek nem fedezték a költségszintet?

T. Sz.: Ilyen még nem fordult elő.

hvg.hu: Ha beüt egy tőzsdekrach, akkor mi lesz?

T. Sz.: A pénz jelentős részben olyan cégek részvényeiben van, amelyek emberemlékezet óta emelik vagy legalább szinten tartják az osztalékaikat. A részvényárfolyamok ingadozása így nem nagyon érint, én akkor kerülhetek bajba, ha a gazdasági válság olyan szintet ér el, ahol az osztalék összegét csökkentik a cégek. Ennek a modellnek pont az a szépsége, hogy az ingatlanom értéke változhat, a részvényeim értéke változhat, de a befolyó bérleti díj és az osztalék – túlzással élve – állandó marad. Engem nem zavar, ha a portfólióm értéke egy tőzsdekrach miatt hirtelen mondjuk 30 százalékot esik. De persze nem zárhatom ki, hogy valamikor olyan recesszió jön, amelyben már a bevételeim is csökkennek. Nem véletlenül hívom emberkísérletnek azt, amit csinálok, benne van a pakliban, hogy nem jön be.

©

hvg.hu: Másfél év alatt összességében növekedett a vagyona? Most már az éves kiadásainak több mint 30-szoros fedezete van?

T. Sz.: Igen, nőtt a vagyonom értéke, mert növeltem a befektetések értékét, de a fedezettség ettől független. Azt ugyanis a nyugdíjba vonulás időpontjában kell eldönteni, hogy mekkora a fedezet, a költségszintet utána már nem ahhoz kell igazítani, hanem „csak” az infláció mértékével kell megemelni.

hvg.hu: És mennyit emelt? Úgy is kérdezhetném, ön szerint mekkora most az infláció Magyarországon?

T. Sz.: Öt százalékot korrigáltam, nyilván nem a hivatalos inflációs adatból kiindulva, hanem ráérzésre.

hvg.hu: Hogyan lehet összeszedni 12 év alatt annyi pénzt, amennyi elég a nyugdíjazáshoz? Ha abból indulunk ki, hogy valaki a jelenlegi fizetését szeretné megkapni befektetési hozamként, és tegyük fel, hogy el tudja rakni a fizetésének 10 százalékát, akkor is több száz hónapra van szükség.

T. Sz.: Sokan eldobják a láncot, amikor ezt elkezdik kiszámolni. Ugyanakkor azt kell látni, hogy a számolásra a költségszint mértéke van a legnagyobb hatással. Ha valaki képes leadni az igényeiből, és csökkenti a költségeit, akkor erősen lerövidül a megtakarításhoz szükséges idő. Ha egy hordó ezer helyen lyukas, akkor hiába töltik bele a vizet. Másrészt, ha valaki elkezd megtakarítani, akkor idővel eljut arra a szintre, amikor már be tudja fektetni a megtakarításait. És ha ennek a hozamát nem szórja el, ha nem növeli meg a költségszintjét, és visszaforgatja a pénzt, akkor a nyugdíjazásáig szükséges idő le tud rövidülni. Mint mondtam, nekem kb. 12 évre volt szükségem a saját éves költségem 30-szorosának összegyűjtésére, de ez egyénileg nagyon változó, természetesen függ a jövedelem nagyságától és a költségszinttől, illetve a befektetések sikerétől. Nagy önvizsgálat kell ahhoz, hogy a szükséges költségszintet meghatározza az ember.

hvg.hu: Természetes viselkedésnek tűnik, hogy amikor valaki elvégzi az iskoláit, és elkezd dolgozni, vagyis először lesz saját jövedelme, akkor élvezni akarja a költést, fogyasztani akar, le akarja aratni a munkája gyümölcsét. Mire észbe kap, már a harmincas éveiben jár, amikor – az ön példája szerint – akár már abba is hagyhatná a munkát. Elvárható egy fiataltól ekkora tudatosság és „önsanyargatás”?

T. Sz.: Én szerencsés vagyok, mert a szüleimtől nagyon sok segítséget kaptam. Utolsó éves főiskolásként a suli mellett elkezdtem dolgozni, és azt mondtam nekik: köszönöm, most már eltartom magamat. Erre ők azt mondták, hogy a diplomaosztóig még ők viselik anyagi értelemben a gondomat, ha megígérem, hogy nem szórom el a fizetésemet. Kollégiumban laktam, vagyis alacsony volt a lakhatási költségem, így tudtam egy év alatt összeszedni azt a kis kezdőtőkét, amellyel elindítottam a megtakarításaimat. Ezen kívül is kaptam családi segítséget: a diploma megszerzése után a szüleim vettek egy zuglói panelt, amibe a testvéremmel beköltözhettünk. Vagyis a főiskola után sem kellett saját lakásra gyűjtenem, maradhattam az alacsonyabb költségszinten. Ettől függetlenül azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a fiatalon el nem költött filléres összegek óriási mértékben segítik a későbbi anyagi biztonságot. A kamatos kamat áldásos hatásait szinte senki sem képes elképzelni. Magam is meglepődtem, hogy a fiatalon félrerakott kis pénzem a harmincas éveimre milyen nagyra duzzadt.

©

hvg.hu: Vegyük azt a példát, hogy egy élelmiszerlánc pénztárosa havi nettó 160 ezer forintot keres, szeretne ekkora nyugdíjat mihamarabb, és képes a fizetésének 10 százalékát félretenni. Mikor mehet ő nyugdíjba?

T. Sz.: Fejből nem tudom, de valószínű, hogy ezekkel a paraméterekkel nem jön ki a dolog, mert ő előbb lesz rendes nyugdíjas. Pláne, ha nem 18 éves, hanem mondjuk 40. Nem tagadom, hogy csak ennél nagyobb fizetésekkel lehet elérni azt, amit én. Sosem mondtam, hogy mindenki úgy tudja megcsinálni, ahogy nekem sikerült. Az Excel-tábla kegyetlenül kidobja a negatív végeredményt. De ilyen érdeklődőknek azt szoktam mondani, hogy ettől még kezdjen el spórolni mihamarabb. Ha másért nem, azért, hogy a gyermekeinek már jobbak legyenek az esélyei. Nagyon fontos azt a kérdést feltenni mindenkinek, hogy mi az, amit valójában szeretne. Ebből kell venni a 2-3 legfontosabbat és ezután megnézni, hogy mire van szükség ezek eléréséhez. Közel se biztos, hogy ez neki a korai nyugdíjazás.

hvg.hu: Önnek még nincs gyermeke, de ha lesz, fenntartható marad a modell?

T. Sz.: Úgy számolom, hogy igen, de persze ebben sem lehetek biztos. Van egy házaspár, ahol a férj és a feleség 10 évig egy óceánjárón dolgozott, alacsonyan tartotta a költségeit, és annyi pénzzel tért haza Magyarországra, hogy tudott venni egy lakást, és annyi befektetést tett, hogy a hozamból a teljes család megél. Náluk két gyerek van, és azt mondják, 300 ezer forinton tartható a havi családi kiadás, természetesen lakásra nekik nem kell spórolniuk, és nincs hitelük.

hvg.hu: A hitelfelvétel mennyire szentségtörés, ha valaki nyugdíjazná magát?

T. Sz.: Szerintem fogyasztási hitelt felvennie nem szabad annak, aki ebben a modellben gondolkodik. Elviekben is komoly probléma van vele, maximum végszükség esetén veszünk meg olyan fogyasztási cikket, amire nincs meg a saját pénzünk. Ezen kívül túl nagy a költsége is. Autót tartani sem feltétlenül javasolt, hitelre autót venni pedig kisebbfajta katasztrófa. Ahogy mondtam, a költségek szintje a legfontosabb a modellben, a fogyasztást normális mederben kell tartani, különben nem működik.

hvg.hu: Egy kisgyereknek elég nehéz lehet elmagyarázni, hogy ne fogyasszon, amikor bármerre néz, a környezetében szinte mindenki ezt teszi.

T. Sz.: Nincs még gyerekem, nem tudom megmondani a tutit, de az a reményem, hogy ezzel az életvitellel sokkal több minőségi időt tudok majd eltölteni a gyerekeimmel, mint azok a szülők, akik napi 8 órát vagy többet dolgoznak. Olyan bizalmi kapcsolatot szeretnék építeni, amellyel a hasonló problémák enyhíthetőek. Másrészt a szülői minta sokat számíthat, és bízom benne, hogy ha a szülők visszafogottan fogyasztanak, akkor a gyerek is jobban hajlandó ezt követni.

hvg.hu: Az emberkísérletének egyik lényeges eleme, hogy az alkalmi munkákból befolyó pénzt nem költi el, hanem befekteti. De hogyan vállaljon alkalmi munkát például a fent említett pénztáros? Ő nem dönthet minden reggel tetszés szerint arról, hogy aznap van-e kedve bemenni dolgozni.

T. Sz.: Újra mondom, a modell nem mindenkinek működik ugyanúgy. De az jutott például eszembe, hogy a megtakarítási szakaszban van akár 15-20 éve is arra, hogy felkészüljön. Találja ki, hogy mivel foglalatoskodna szívesen, ha megtehetné, és próbálja meg képezni magát a feladatra, hogy amikor megnyílik előtte a lehetőség, akkor tudjon alkalmi munkát vállalni. Érdemes megnézni, hogy a YouTube-videókból ismert "ST22 Lacika” néven futó kamionsofőr például milyen szépen építgeti az internetes vállalkozását.

©

hvg.hu: A befektetések nem hanyagolhatóak el, foglalkozni kell velük, de ahhoz érteni is kell. Mindenkinek tőzsdegurunak kell lennie, hogy elérje a célt?

T. Sz.: Nekem heti 2-3 órámat viszi el a portfólióval való foglalkozás. Kétségtelenül könnyebb dolgom van, mert pénzügyi területről jövök, de erre is azt tudom tanácsolni, hogy a megtakarítási szakasz éveiben készüljenek fel, képezzék magukat. Ha egy bankra bízzák a befektetések kezelését, az még alacsony jutalékok mellett is nagy összeget visz el a bevételekből, megérheti ehelyett vagy emellett éveket feccölni a saját befektetési képzésünkbe.

hvg.hu: A feltétel nélküli alapjövedelem mentálisan az önéhez hasonló helyzetbe juttathatna mindenkit: az állam anyagi biztonságot adna, hogy az embereknek ne legyen feltétlenül kényszer a munka. Egyetért?

T. Sz.: Szerintem nem lehet megjósolni, hogy az alapjövedelem milyen hatással lenne a társadalomra és a gazdaságra, ezért érdekesek a világszerte beindult kísérletek. Nekem jó ötletnek tűnik, mert amióta én csak azt a munkát végzem el, amihez kedvet érzek, a hatékonyságom a sokszorosára nőtt. Ma két óra alatt több produktumot állítok elő, mint 8 óra alatt akkor, amikor korábban utáltam egy munkámat. Gondoljon bele, hogy mekkora termelékenységnövekedést eredményezne, ha emberek tömegei így dolgoznának. Másrészt a robotika előretörésével rengeteg munkahely fog megszűnni, és az embereknek létbiztonság kell. Ennek a kérdésnek sok olyan eleme van, ami számokkal nem fejezhető ki.

hvg.hu: Ön takarékoskodik előre az igazi, a 65 éves kortól induló nyugdíjára?

T.Sz.: Nekem az összes megtakarításom nyugdíjcélú. De a NYESZ számlát, illetve az önkéntes nyugdíjpénztárat például én is használom, szerintem megéri. Ezek hozzáférhetősége ugyebár a nyugdíjkorhatárhoz kötött.

hvg.hu Gazdaság

Nehezen emésztjük meg, ha valakinek pénze van és sikeres

Nem újdonság, de újra kiderült, hogy általános tudáshiány mutatkozik a pénzügyekben. A kamatos kamathoz és a befektetések alapfogalmaihoz sokaknak lövésük sincs, így nehezen értik meg a megtakarítások szükségességét, és nehezen tudják felmérni azok áldásos hatását.