Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Baku azt állítja, csalók, trükközők, bűnözők és hazugok állnak a héten kirobbant pénzmosási botrány mögött, egészen pontosan az örmény lobbival szövetkező Soros körei. Szerintünk inkább a pénzéhes, korrupt európaiaknál érdemes körülnézni.

Óriási pénzmosási rendszert leplezett le a héten egy oknyomozó újságírókból álló nemzetközi szervezet, az OCCRP. Az azerbajdzsáni diktatúra offenzívájára eddig is sokan gyanakodtak, ám a pénzmosoda rendszerét és nagyságát csak most sikerült felfedni.

A pénzmosoda

Méghozzá egy dán lap birtokába került, 2,9 milliárd dollár átutalásáról szóló banki dokumentum segítségével. Az oknyomozó újságírók a Berlingskétől kapott bizonylatokból kiindulva tárták fel a pénzmosási sémát. Az egyáltalán nem biztos, hogy nem történt több transzfer, ám így is elképesztő összegről, napi szinten hárommillió dollárról van szó, amely jobbára Európában landolt.

A pénz forrása nem mindig egyértelmű. Egy része offshore cégekhez, egy másik része a Roszoboronexport orosz állami fegyverkereskedelmi társasághoz köthető. Az utalók közül legalább 33 cég neve a hasonló orosz pénzmosási botrányban is felbukkant. Az összeg csaknem fele, 1,4 milliárd dollár a Baktelekomtól származik, amelynek a neve azonos az azeri távközlési cégével – apró malőr, hogy semmi közük egymáshoz.

A többi pénz – és az OCCRP gyanúja szerint a Baktelekomé is – az azeri elnöki hivatalból, a bakui kormány szerveitől, illetve az ország legnagyobb, állami tulajdonban levő bankjából indult. Utóbbi volt elnökét, Jahangir Hajijevet 2016 végén ítélték 15 év börtönre, a bank pedig az év elején folyamodott csődvédelemért – hitelezői 20 százalékos leírásba voltak kénytelenek belenyugodni a májusban megszületett egyezség értelmében, amely néhány nappal ezelőtt zárult le.

Jahangir Hajiyev
©

Az angol nevén International Bank of Azerbaijan (IBA) nehézségeit magyarázhatja ugyan, ami a 2012–2014 között működő pénzmosoda leállását: az olajár bezuhanása. Az azeriek fő bevételi forrásának számító energiahordozókkal 2014 nyarán még 130 dollár körüli hordónkénti áron kereskedtek, később azonban ez a szint bőven 50 dollár alá süllyedt, és egyelőre semmi jel nem utal tartós drágulásra.

Országimázsközpont

Az oknyomozók szerint a pénzmosoda valójában egy sajátos országimázsközpont kifizetőhelye volt. És mint ilyen, része a 2011-ben elindított bakui mosolyhadjáratnak, amelynek a megvalósításáért az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (PACE) azeri tagja, Elkhan Sulejmanov felelt. Sulejmanov hazájában egy úgynevezett civil szervezet, az Azerbajdzsáni Polgári Társadalom Fejlődéséért Alapítvány élén fejtette ki áldásos tevékenységét.

A „lojálisok”

Állítása szerint ettől a szervezettől kapott pénzt a PACE egy volt német tagja, Eduard Lintner is. A bakui csomagból kapott rajta kívül az UNESCO főigazgatójának, Irina Bokovának a férje is – az ENSZ kulturális szervezete is az azeri rendszer támogatójának számított, Kalin Mitrev pedig 576 ezer euróval lett gazdagabb.

A PACE-ban sem a bajor keresztényszocialista (CSU) Lintner volt az egyetlen kedvezményezett. Rajta kívül egy szlovén nacionalista politikus, a jövő hónapban rendezendő szlovéniai elnökválasztáson induló Zmago Jelincic Plemeniti (Szlovén Nacionalista Párt) neve is felbukkan a tranzakciós listán. Bennük az a közös, hogy leszavazták a 2013-as azeri választásokat törvénytelennek nevező parlamenti határozatot. Akárcsak harmadik, olasz társuk, Luca Volonte, aki ellen már folyik is eljárás – éppen az azeri lefizetések miatt.

A politikusok ugyanis jó ideje gyanút keltettek a PACE-n belül, és áprilisban, 64 képviselő indítványa nyomán vizsgálat is indult a „kaviárdiplomácia” miatt. Volontét akkor azzal vádolták meg, hogy 2 millió eurót fogadott el a bakui rendszer nyilvános támogatásáért – a most nyilvánosságra került banki iratok ezt is igazolják.

A kaviárdiplomácia kifejezést egyébként már egy 2012-es jelentésben is használták a testület tagjai. Ez azt részletezte, 2006 óta milyen módon próbálták befolyásolni a képviselőket a bakui rezsim vezetői. Az elemzésből az is kiderül, hogy az ajándék kaviár általában csak a kezdet volt: szőnyegekkel, ékszerekkel, értékes italokkal és természetesen pénzzel is honorálta a bakui rezsim az iránta való hűség kimutatását.

©

A fizetési listán természetesen azerieket is találunk. Jobbára vezető politikusokról és családjukról van szó; ilyen Jakub Ejjubov miniszerelnök-helyettes, Alijev egyik leghűbb embere, aki egy fedett cégen keresztül milliókat utalt hivatalosan orvosi költségekre. Eközben pedig a fiához köthető, szintén offshore cég, a Velasco Budapesten és Cipruson nyitott bankszámláira 9 millió dollár érkezett.

A fiú másképp is kötődik Európához: ő országa Európa Tanácshoz kirendelt nagykövete. A Velascót pedig a Mossack Fonsecánál, annál a panamai ügyvédi irodánál jegyezték be, amelynek az egyik munkatársa kirobbantotta a Panama Papers néven ismert offshore-botrányt.

A bakui vezetéshez köthető üzletemberek is feltűnnek a kedvezményezettek között. Például Mammadovék, akik néhány éve még a bakui Trump Tower megépítéséről álmodoztak – igen, a 2008-ban elkezdett, majd elakadt projektbe a későbbi amerikai elnök cége, lányával, Ivankával is beszállt 2012-ben. Ez ahhoz nem volt elég, hogy a 33 emeletesre tervezett toronyház megépüljön, ahhoz annál inkább, hogy árnyék vetüljön Trump amúgy sem makulátlan hírnevére. A New Yorker márciusban írt a furcsa bizniszről, amelyet a szerző „Trump legrosszabb üzleteként” jellemzett .

A belül még befejezetlen bakui Trump Tower
©

Az időzítés

Eduard Lintner számlájára két héttel azt követően is érkezett pénz, hogy Azerbajdzsánban járt választási megfigyelőként. Ez a 41 ezres tétel azonban csak az egyike volt a 19 transzfernek, amelyek során összesen 819 500 eurót kapott.

Magyarország sem maradt ki: 2012-ben, abban az időszakban, amikor a kormány kiadta a baltás gyilkost Bakunak, a Velasco számlájára 7,6 millió dollár érkezett. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindenesetre elutasította szerdán, hogy a két ország feltűnően jó viszonyának bármi köze lenne az átutalásokhoz.

A transzfer

A pénz négy offshore-hátterű brit céghez áramlott, onnan pedig számos országba jutott belőle. Az azeriek az európai bankrendszer kiskapuit használták ki. Nagy-Britanniában például azt, hogy anélkül nyithattak cégek számlát, hogy valódi tulajdonosaik kiléte kiderült volna a bank számára. (A számlákat Maharram Ahmadov nevére nyitották, akinél ideálisabb strómant nem is találhattak volna: a Baku egyik külvárosában élő férfi sofőrként dolgozik, aki a riporterek szerint nem csak nem tud semmit a tranzakciókról, de nem is profitált semmit a pénzmosodából.

Az sem véletlen, hogy a 16 ezer tranzakció legtöbbjének kedvezményezettjeként megjelenő négy cég közül kettőt Skóciában jegyeztek be, méghozzá úgynevezett skót betéti társaság (SLP) formában. Az átláthatatlansága miatt kedvelt cégforma lehetővé teszi, hogy ne a cég legyen az adó alanya, hanem a társaság tagjai részesedésük arányában, miközben a valódi tulajdonosok kilétét nem kellett feltárni.

Ezt a lehetőséget június végével eltörölték. Addig viszont a nemzetközi pénzmosás és illegális finanszírozás kedvelt eszközévé vált: a Transparency International és a Bellingcat azt derítette ki, hogy csak 2016-ban 5215 ilyen céget alapítottak – ezerrel többet, mint a cégforma létrehozása, 1907 után eltelt száz évben összesen. A cégek 71 százaléka mögött adóparadicsomokban bejegyzett cégek állnak, tucatnyi részese volt az orosz pénzmosodának.

Nincs itt semmi látnivaló

A pénzt a legnagyobb dán pénzintézet, a Danske négy észtországi fiókján keresztül folyatták át – anélkül, hogy a banknál ez éveken keresztül bárkiben gyanút ébresztett volna. A Danske 2014-ben felismerte ugyan, hogy valami gond van, és több gyanús tranzakciót jelentett is a hatóságoknak. Hogy miért kellett erre két évet várni, az nem egészen világos.

Annál is inkább, mivel a tranzakciók mérete és száma is figyelemreméltó. Amíg 2008-ban 37 millió euró érkezett az észt bankokba Azerbajdzsánból, öt évvel később már 1,71 milliárd. Az utalások közül számtalan cégek közötti, esetleg oda-vissza utalgatás volt – a pénzmosás tipikus módszerét az észt és dán bankároknak valahogy nem sikerült beazonosítaniuk. Vagy – mint azt egy belső levelezés alapján az oknyomozó csapat állítja – a dán és észt pénzügyi felügyelet által már 2013 elején jelzett furcsaságokat a Danske vezetése egyszerűen nem vette komolyan.

A bank észtországi leánya ráadásul nem csak az azeri, de az orosz pénzmosoda kedvenc bankja volt – emlékeztet az OCCRP. Ahogy arra is, Dánia állt az élen a Transparency International legutóbbi korrupciós indexén, vagyis eddig – az észlelés alapján – ezt az országot tartották a legkevésbé korruptnak a világon.

A hivatalos bakui magyarázat

Soros a hibás.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
hvg.hu Itthon

Orbán mintaállama fél Európát lefizette

Döbbenetes dokumentumokat és ügyleteket tárt fel a Guardian. Azerbajdzsán eurómilliárdokat költött politikusok és médiaszereplők lefizetésére, hogy javítsanak a korrupt és diktatórikus ország imázsán, olykor pedig politikai eredményeket is sikerült elérni.