Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Baku azt állítja, csalók, trükközők, bűnözők és hazugok állnak a héten kirobbant pénzmosási botrány mögött, egészen pontosan az örmény lobbival szövetkező Soros körei. Szerintünk inkább a pénzéhes, korrupt európaiaknál érdemes körülnézni.

Óriási pénzmosási rendszert leplezett le a héten egy oknyomozó újságírókból álló nemzetközi szervezet, az OCCRP. Az azerbajdzsáni diktatúra offenzívájára eddig is sokan gyanakodtak, ám a pénzmosoda rendszerét és nagyságát csak most sikerült felfedni.

A pénzmosoda

Méghozzá egy dán lap birtokába került, 2,9 milliárd dollár átutalásáról szóló banki dokumentum segítségével. Az oknyomozó újságírók a Berlingskétől kapott bizonylatokból kiindulva tárták fel a pénzmosási sémát. Az egyáltalán nem biztos, hogy nem történt több transzfer, ám így is elképesztő összegről, napi szinten hárommillió dollárról van szó, amely jobbára Európában landolt.

A pénz forrása nem mindig egyértelmű. Egy része offshore cégekhez, egy másik része a Roszoboronexport orosz állami fegyverkereskedelmi társasághoz köthető. Az utalók közül legalább 33 cég neve a hasonló orosz pénzmosási botrányban is felbukkant. Az összeg csaknem fele, 1,4 milliárd dollár a Baktelekomtól származik, amelynek a neve azonos az azeri távközlési cégével – apró malőr, hogy semmi közük egymáshoz.

A többi pénz – és az OCCRP gyanúja szerint a Baktelekomé is – az azeri elnöki hivatalból, a bakui kormány szerveitől, illetve az ország legnagyobb, állami tulajdonban levő bankjából indult. Utóbbi volt elnökét, Jahangir Hajijevet 2016 végén ítélték 15 év börtönre, a bank pedig az év elején folyamodott csődvédelemért – hitelezői 20 százalékos leírásba voltak kénytelenek belenyugodni a májusban megszületett egyezség értelmében, amely néhány nappal ezelőtt zárult le.

Jahangir Hajiyev
©

Az angol nevén International Bank of Azerbaijan (IBA) nehézségeit magyarázhatja ugyan, ami a 2012–2014 között működő pénzmosoda leállását: az olajár bezuhanása. Az azeriek fő bevételi forrásának számító energiahordozókkal 2014 nyarán még 130 dollár körüli hordónkénti áron kereskedtek, később azonban ez a szint bőven 50 dollár alá süllyedt, és egyelőre semmi jel nem utal tartós drágulásra.

Országimázsközpont

Az oknyomozók szerint a pénzmosoda valójában egy sajátos országimázsközpont kifizetőhelye volt. És mint ilyen, része a 2011-ben elindított bakui mosolyhadjáratnak, amelynek a megvalósításáért az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (PACE) azeri tagja, Elkhan Sulejmanov felelt. Sulejmanov hazájában egy úgynevezett civil szervezet, az Azerbajdzsáni Polgári Társadalom Fejlődéséért Alapítvány élén fejtette ki áldásos tevékenységét.

A „lojálisok”

Állítása szerint ettől a szervezettől kapott pénzt a PACE egy volt német tagja, Eduard Lintner is. A bakui csomagból kapott rajta kívül az UNESCO főigazgatójának, Irina Bokovának a férje is – az ENSZ kulturális szervezete is az azeri rendszer támogatójának számított, Kalin Mitrev pedig 576 ezer euróval lett gazdagabb.

A PACE-ban sem a bajor keresztényszocialista (CSU) Lintner volt az egyetlen kedvezményezett. Rajta kívül egy szlovén nacionalista politikus, a jövő hónapban rendezendő szlovéniai elnökválasztáson induló Zmago Jelincic Plemeniti (Szlovén Nacionalista Párt) neve is felbukkan a tranzakciós listán. Bennük az a közös, hogy leszavazták a 2013-as azeri választásokat törvénytelennek nevező parlamenti határozatot. Akárcsak harmadik, olasz társuk, Luca Volonte, aki ellen már folyik is eljárás – éppen az azeri lefizetések miatt.

A politikusok ugyanis jó ideje gyanút keltettek a PACE-n belül, és áprilisban, 64 képviselő indítványa nyomán vizsgálat is indult a „kaviárdiplomácia” miatt. Volontét akkor azzal vádolták meg, hogy 2 millió eurót fogadott el a bakui rendszer nyilvános támogatásáért – a most nyilvánosságra került banki iratok ezt is igazolják.

A kaviárdiplomácia kifejezést egyébként már egy 2012-es jelentésben is használták a testület tagjai. Ez azt részletezte, 2006 óta milyen módon próbálták befolyásolni a képviselőket a bakui rezsim vezetői. Az elemzésből az is kiderül, hogy az ajándék kaviár általában csak a kezdet volt: szőnyegekkel, ékszerekkel, értékes italokkal és természetesen pénzzel is honorálta a bakui rezsim az iránta való hűség kimutatását.

©

A fizetési listán természetesen azerieket is találunk. Jobbára vezető politikusokról és családjukról van szó; ilyen Jakub Ejjubov miniszerelnök-helyettes, Alijev egyik leghűbb embere, aki egy fedett cégen keresztül milliókat utalt hivatalosan orvosi költségekre. Eközben pedig a fiához köthető, szintén offshore cég, a Velasco Budapesten és Cipruson nyitott bankszámláira 9 millió dollár érkezett.

A fiú másképp is kötődik Európához: ő országa Európa Tanácshoz kirendelt nagykövete. A Velascót pedig a Mossack Fonsecánál, annál a panamai ügyvédi irodánál jegyezték be, amelynek az egyik munkatársa kirobbantotta a Panama Papers néven ismert offshore-botrányt.

A bakui vezetéshez köthető üzletemberek is feltűnnek a kedvezményezettek között. Például Mammadovék, akik néhány éve még a bakui Trump Tower megépítéséről álmodoztak – igen, a 2008-ban elkezdett, majd elakadt projektbe a későbbi amerikai elnök cége, lányával, Ivankával is beszállt 2012-ben. Ez ahhoz nem volt elég, hogy a 33 emeletesre tervezett toronyház megépüljön, ahhoz annál inkább, hogy árnyék vetüljön Trump amúgy sem makulátlan hírnevére. A New Yorker márciusban írt a furcsa bizniszről, amelyet a szerző „Trump legrosszabb üzleteként” jellemzett .

A belül még befejezetlen bakui Trump Tower
©

Az időzítés

Eduard Lintner számlájára két héttel azt követően is érkezett pénz, hogy Azerbajdzsánban járt választási megfigyelőként. Ez a 41 ezres tétel azonban csak az egyike volt a 19 transzfernek, amelyek során összesen 819 500 eurót kapott.

Magyarország sem maradt ki: 2012-ben, abban az időszakban, amikor a kormány kiadta a baltás gyilkost Bakunak, a Velasco számlájára 7,6 millió dollár érkezett. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindenesetre elutasította szerdán, hogy a két ország feltűnően jó viszonyának bármi köze lenne az átutalásokhoz.

A transzfer

A pénz négy offshore-hátterű brit céghez áramlott, onnan pedig számos országba jutott belőle. Az azeriek az európai bankrendszer kiskapuit használták ki. Nagy-Britanniában például azt, hogy anélkül nyithattak cégek számlát, hogy valódi tulajdonosaik kiléte kiderült volna a bank számára. (A számlákat Maharram Ahmadov nevére nyitották, akinél ideálisabb strómant nem is találhattak volna: a Baku egyik külvárosában élő férfi sofőrként dolgozik, aki a riporterek szerint nem csak nem tud semmit a tranzakciókról, de nem is profitált semmit a pénzmosodából.

Az sem véletlen, hogy a 16 ezer tranzakció legtöbbjének kedvezményezettjeként megjelenő négy cég közül kettőt Skóciában jegyeztek be, méghozzá úgynevezett skót betéti társaság (SLP) formában. Az átláthatatlansága miatt kedvelt cégforma lehetővé teszi, hogy ne a cég legyen az adó alanya, hanem a társaság tagjai részesedésük arányában, miközben a valódi tulajdonosok kilétét nem kellett feltárni.

Ezt a lehetőséget június végével eltörölték. Addig viszont a nemzetközi pénzmosás és illegális finanszírozás kedvelt eszközévé vált: a Transparency International és a Bellingcat azt derítette ki, hogy csak 2016-ban 5215 ilyen céget alapítottak – ezerrel többet, mint a cégforma létrehozása, 1907 után eltelt száz évben összesen. A cégek 71 százaléka mögött adóparadicsomokban bejegyzett cégek állnak, tucatnyi részese volt az orosz pénzmosodának.

Nincs itt semmi látnivaló

A pénzt a legnagyobb dán pénzintézet, a Danske négy észtországi fiókján keresztül folyatták át – anélkül, hogy a banknál ez éveken keresztül bárkiben gyanút ébresztett volna. A Danske 2014-ben felismerte ugyan, hogy valami gond van, és több gyanús tranzakciót jelentett is a hatóságoknak. Hogy miért kellett erre két évet várni, az nem egészen világos.

Annál is inkább, mivel a tranzakciók mérete és száma is figyelemreméltó. Amíg 2008-ban 37 millió euró érkezett az észt bankokba Azerbajdzsánból, öt évvel később már 1,71 milliárd. Az utalások közül számtalan cégek közötti, esetleg oda-vissza utalgatás volt – a pénzmosás tipikus módszerét az észt és dán bankároknak valahogy nem sikerült beazonosítaniuk. Vagy – mint azt egy belső levelezés alapján az oknyomozó csapat állítja – a dán és észt pénzügyi felügyelet által már 2013 elején jelzett furcsaságokat a Danske vezetése egyszerűen nem vette komolyan.

A bank észtországi leánya ráadásul nem csak az azeri, de az orosz pénzmosoda kedvenc bankja volt – emlékeztet az OCCRP. Ahogy arra is, Dánia állt az élen a Transparency International legutóbbi korrupciós indexén, vagyis eddig – az észlelés alapján – ezt az országot tartották a legkevésbé korruptnak a világon.

A hivatalos bakui magyarázat

Soros a hibás.

hvg.hu Itthon

Orbán mintaállama fél Európát lefizette

Döbbenetes dokumentumokat és ügyleteket tárt fel a Guardian. Azerbajdzsán eurómilliárdokat költött politikusok és médiaszereplők lefizetésére, hogy javítsanak a korrupt és diktatórikus ország imázsán, olykor pedig politikai eredményeket is sikerült elérni.