szerző:
Kis Miklós

A magyar gazdaság száguld a többi kelet-közép-európai gazdasággal együtt. De vajon meddig jut el?

Hogyan végződik a magyar sikertörténet, vagy a jegybankelnök szavaival szólva: tündérmese? Az eredeti Grimm-mesék borzalmait idéző horrorisztikus véget ér, vagy a Disney-filmekre hajazó happy enddel zárul? A kérdésre több cikkben igyekszünk választ adni, most sorozatunk első részét olvashatják.  

A magyar gazdaság idén jó ütemben növekszik, a legfrissebb negyedéves növekedési adat 3,5 százalékos kiigazítottan. Magyarország ezzel jó illeszkedik a közép-kelet-európai trendbe, a friss lengyel növekedési adat 3,9, a cseh 4,7 százalékos.

A Financial Times egy nyáron megjelent elemzésében a nagy képet igyekezett megragadni, s a következő tényezőkre szálazta szét a kelet-közép-európai régió növekedési sikereit:

  • Nagyobb a vártnál a nyugat-európai országok – köztük a legfontosabb Németország – kereslete, amelyektől a régiós országok különösképp függenek.
  • A munkanélküliségi ráták rekordalacsonyan állnak – nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban, Csehországban és Romániában is – a kivándorlás miatt, ami a béreket fölfelé tolja. A magasabb bérek növelik a hazai keresletet, és ez is támogatja a növekedést.
  • A növekvő bérköltségek ellenére a régió még mindig vonzó célpontja a működő tőkét befektetőknek, legfőképp az európai autógyártók kedvence.
  • Az európai uniós strukturális alapok régióba áramló pénzei a beruházásokon keresztül támogatják a növekedést.
  • Költségvetési stimulusok, azaz a kormányok költekezése.
  • A kedvező finanszírozási környezet, vagyis az alacsony kamatok.

Magyarország láthatóan tipikus kelet-közép-európai ország, hiszen nincs olyan pont, amely ne lenne igaz hazánkra is. Akad azonban egy olyan növekedést fűtő tényező, amelyet hazánk esetében mindenképp ki kell emelni mint legfontosabbat: a beáramló uniós forrásokat.

EU-források nélkül nem lett volna növekedés

„A GDP 2006 és 2015 között 4,6 százalékkal nőtt. 2015-ben az uniós források hiányában 6,4 százalékponttal lett volna alacsonyabb a GDP a tényszámnál, így nem lett volna gazdasági növekedés, sőt némi visszaesés következett volna” – állapította meg a KPMG és a GKI által készített tanulmány.  

©

Az EU-források tehát rendkívül fontosak a hazai növekedésben, s a kormánynak azon vállalt és bejelentett törekvése, hogy 2018-ig lehívja a teljes 2013 és 2020 közötti időszak összes támogatását, még jelentősebbé teszi ezt a szerepét. Ami fölveti azt a kérdést is, mi lesz 2020 után a magyar növekedés motorja? 2020-tól ugyanis biztosan sokkal kevesebb támogatásra lehet számítani. Az Európai Unió befizetői közül kiesik Nagy-Britannia, így a fejletlenebbeknek juttatható forrás is kevesebb lesz. Félő, hogy a politikai szándék is gyengébb lesz a régió ilyen típusú támogatására, hiszen nem mindenkinek tetszik az, hogy egyes közép-kelet-európai államok vezetői az uniós források segítette gazdasági – és az ebből fakadó népszerűségi – növekedésen szörfölve unióellenes szólamokat hangoztatnak. A támogatások csökkenésének persze nemcsak Magyarország és Lengyelország, hanem az egész közép-kelet-európai régió kárvallottja lesz.

Meddig lesz ennyire alacsony a kamat?

Mivel a baj ritkán jár egyedül, a növekedést segítő tényezők közül 2020-ig nem csak az uniós támogatások kophatnak el. A Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkentési ciklusa 2012 óta tart, az akkor még 7 százalékos kamatot azóta 0,9 százalékosra vitték le négy év alatt. Ezen a héten, kedden tovább lazított a monetáris kondíciókon a monetáris tanács. Az alapkamat 0,9 százalékos szintjén ugyan a testület nem változtatott, de az egynapos jegybanki betét kamatát 10 bázisponttal, mínusz 0,05-ről mínusz 0,15 százalékra csökkentette. A sikeres monetáris lazítást számos körülmény segítette. 2012-ben a kormány megszorító csomagja átmeneti recessziót és reálbércsökkenést okozott. A csökkenő kereslet értelemszerűen segített az inflációt kordában tartani, bár az – részben mert ebben az évben emelték az áfát az addigi 25-ről 27 százalékosra – az EU-ban a legmagasabb volt.

©

A következő évben viszont a kormány a rezsicsökkentési programmal igyekezett feledtetni a 2012-es megszorító csomagot, ami a kabinet népszerűségi mutatóin túl az inflációra is áldásos hatással volt. Olyannyira, hogy végül defláció alakult ki, így az infláció semmiképp nem vált a kamatcsökkentések akadályává. Mindebben szerepe volt annak is, hogy az olaj ára nagyjából felére esett 2014-ben. Az energiaárak csökkenése egyébként nem jött rosszul a lakossági piacon – a rezsicsökkentések nyomán kivonuló-kivásárolt cégek helyére lépő, immár dominánssá váló állami cégeknek sem.

©

A kamatcsökkentésnek nem volt akadálya a pénzügyi stabilitás hiánya sem. Az uniós programok ugyanis jelentősen növelték az ország devizatartalékait, elsősorban az euróban érkező uniós források és a forintban történő hazai kifizetések miatt – ahogy az a már idézett a KPMG és a GKI által készített tanulmányban olvasható. Az uniós források emellett csökkentették a bankközi kamatokat (3 hónapos BUBOR), amelynek oka a források hiteleket kiszorító hatása, amely alacsonyabb banki aktivitáshoz és így alacsonyabb kamatokhoz vezetett – állapította meg a tanulmány.

Emellett persze növelte a MNB mozgásterét, hogy a kormány szigorúan 3 százalék alatt tartotta a GDP-arányos hiányt, megindult az államadósság csökkenése, amit a hitelminősítők felminősítéssel díjaztak. Szerepük volt természetesen az MNB különböző monetáris programjainak és intézkedéseinek is, és talán illik megemlíteni azt a tényt is, hogy a jegybanki vezetés tudott és mert élni a lehetőségekkel a kamat csökkentésére.  

Sok múlik a dolláron

A kamatcsökkentés ciklus talán legfontosabb háttéreleméről kevés szó szokott esni: a nemzetközi kamatkörnyezetről. Az amerikai Fed 0 és 0,25 százalék közé csökkentette az irányadó kamatsávot 2008 december 16-án – s így is hagyta egészen 2015 végéig. Ez a lehető legalacsonyabb kamatsáv, amelyet a Fed meghatározhat. A bevezetésének egyetlen oka az volt, hogy az extrém alacsony kamat gazdaságélénkítő hatása biztosítsa, hogy a 2008-as nagy gazdasági válság ne váljon olyan méllyé és elhúzódóvá, mint a 30-as évek gazdasági világválsága.

Már a 0 százalék körüli kamat bevezetésekor világos volt, hogy örökké nem maradhat ilyen alacsony szinten a kamat. A hiperalacsony kamat egy idő után kínossá válik, mivel nemcsak a reálgazdasági befektetéseket élénkíti, hanem a spekulatívakat is, így buborékok alakulhatnak az úgynevezett eszközpiacokon, például a részvényekén. A buborékok meg idővel újabb válságokhoz vezetnek, amelyeket már nem lehet kezelni a kamatok csökkentésével sem, hiszen az már zéruson van.

©

A hét év múltán bekövetkező kamatemeléskor – mára a Fed az 1-1,25 százalék közötti sávig jutott – az elemzők arra számítottak, hogy a Fed óvatos emelései is valamennyire negatív hatással lesznek a feltörekvő országok gazdaságaira – így Magyarországra is. Ennek egyelőre nyomát sem látni, a MarketWatch elemzése szerint azért, mert általános meglepetésre a dollár nem kezdett el erősödni, sőt, inkább gyengül.

A Fed ráadásul föl is hagyhat egy időre a kamatemelésekkel, mert az infláció a vártnál alacsonyabb. Ez a megtorpanás sem fog azonban örökké tartani – bár akár sokáig is eltarthat. A világ most azon csodálkozik Nouriel Robinivel (a közgazdásszal, akit a 2008-as válság megjóslása tett híressé) egyetemben, hogyan lehetséges a világban a jelenlegi robusztus növekedés alacsony inflációval karöltve (bár nem mindenhol, a briteknél például éppen nem).   

A cikksorozat második részéből kiderül, a sok pozitív hír ellenére miért érdemes mégiscsak számolni többéves távon a kamatemelkedés lehetőségével, s mi alakíthatja még a magyar növekedési tündérmese sztoriját az uniós pénzek elapadásán és a kamatokon túl.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!