szerző:
hvg.hu

„Öt éve tapasztalatszerzés céljából pályáztam meg egy dubaji munkahelyet, nem akartam ott ragadni. Ma már azonban eszem ágában sincs visszamenni Törökországba” – mondta az AFP hírügynökségnek a Dilara álnéven nyilatkozó fiatal török informatikus, aki a digitális marketingben futott be szép karriert.

 Öt éve még derűsnek látszott a jövő Törökországban. De a 2013-as kormányellenes tüntetések leverése, a 2016-os, gyanúsan amatőr puccsot követő megtorlás, majd az Erdogan hatalmát 2029-ig bebetonozó népszavazás után sok diplomás már nem látja értelmét a hazatérésnek. Az AFP vagy tucatnyi török értelmiségivel beszélt részben Ankarában, részben pedig már valahol nyugaton, ahová sikerült kijutniuk.

 Idén júliusban Erdogan elnök egy beszédében a Törökországot sújtó Nyugatról kezdeményezett agyelszívásról beszélt, bár konkrét számokat nem mondott. Ulas Sunata szociológus, migrációs szakértő szerint is komoly a probléma, de még a kutatóknak sincsenek statisztikáik. Mert nem könnyű Törökországból kijutni, trükközni kell, és nehéz egy nyugat-európai országban új egzisztenciát teremteni, ehhez évek kellenek, mondta egy egyetemi tanár az AFP-nek. A tavalyi puccskísérlet óta 5500 török egyetemi oktatót rúgtak ki. A jól képzett értelmiséginek nincs jövője Törökországban – nyilatkozta az AFP-nek egy nyelvtanár, de ugyanezt lehet hallani a műszaki értelmiségiektől is. Egy fiatal filmrendező pedig azért hagyná el hazáját, mert a gyakorlatilag cenzúraként működő kulturális minisztérium csakis az Erdogan párti filmeseket támogatja.

 Erdogan egyébként már idézett nyári beszédében azt is mondta, hogy pont azok a képzett fiatalok akarják elhagyni hazájukat, akikre a jövő török gazdasága épülne, és azt is jelezte, sürgős intézkedésekre van szükség az agyelszívás megfékezésére. De egyelőre még semmi olyasmi nem történt, ami vonzóbbá tenné a hazai karriert a valóban jól képzett fiatal török diplomások számára.