Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Kiállhatatlannak, túlságosan szigorúnak tartják ellenfelei, a népszerűség pedig láthatóan nem hajtja Wolfgang Schäublét, aki a héten búcsúzott el az európai pénzügyminiszterek tanácsában, jövő héten pedig a Bundestag elnökévé választhatják meg. Visszavonulása azonban egy pillanatig nem merült fel. Portré Európa vasmarkáról.

A kollégáim idegeire mentem.

Ezzel búcsúzott a napokban a Financial Timesnak nyilatkozva Németország és az euróövezet egyik legbefolyásosabb politikusa, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter. A jogász, aki 2009 őszén, 67 évesen került a berlini pénzügyi tárca élére, nem csak a leghosszabb ideig töltötte be a pénzügyminiszteri posztot, de ezt a lehető legnehezebb időszakban tette: végignézte, ahogy a pénzügyi válság telibe kapja előbb az euróövezet gyenge láncszemeinek számító országokat, majd az eurót is. Azt is meg kellett tapasztalnia, hogy kiderül a valutaunióról: inkább a politikai lelkesedés és a gazdasági konjunktúra tartotta egyben, nem annyira a szilárd alapozás.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter az euróövezet pénzügyminisztereit tömörítő Eurócsoport tanácskozásán Luxembourgban 2017. október 9-én. Mellette Jeroen Dijsselbloem holland és Pier Carlo Padoan olasz pénzügyminiszter, Luis de Guindos spanyol gazdasági miniszter és Pierre Moscovici, az EU gazdasági ügyekért felelős biztosa.
©

És ezek után magára vállalta a leghálátlanabb szerepet a válság menedzselésekor az írekkel, a portugálokkal, a spanyolokkal és természetesen a görögökkel is – euróövezeti bemutatkozása nagyjából egybeesett a görög adósságválság kezdetével. Athén háromszor került az államcsőd közelébe, ám amíg eleinte emiatt az eurót is temették, a harmadik válság idejére legalább a valutaunió stabilitását sikerült megerősíteni – nem kis részben annak köszönhetően, hogy a Merkel–Schäuble-páros rávette a tagországokat a bankunió vagy a fiskális szigor erősítésére vonatkozó brüsszeli javaslatok elfogadására.

Így fordulhatott elő az, amire Schäuble valószínűleg a legkevésbé sem számított: 2015-ben a görögökkel folyó egyeztetés a válságkezelésből egyszeriben egy egész Európa szeme előtt zajló bizarr politikai bokszmeccsé fajult. Az egyik sarokban Janisz Varufakisz görög pénzügyminiszterrel, akinek a mandátuma a megszorítások megakadályozására szólt, a másikban pedig a föderatív Európában és a fiskális szigorban egyszerre hívő Schäubléval.

A csatát nem kevés öniróniával a ZDF humoristája, Jan Böhmermann ábrázolta a legjobban V for Varoufakis című videoklipjével.

És bár ebből megtudhattuk: a rettenthetetlen németek és még rettenthetetlenebb pénzügyminiszterük Varufakisz személyében először kerültek szembe egy rettentő ellenféllel, kettejük párbajából végül Schäuble került ki győztesen, amit Varufakisznak a jelek szerint azóta sem sikerült megbocsátania. Szeptember végén, néhány nappal a német választások után egy olyan pólóban búcsúztatta el a távozó minisztert, amelyen egy kerekesszékes figura látható, amint eltapos egy másikat, a felirat pedig: „It’s the economy, stupid!” (A gazdaság számít, ostoba!)

Azok kedvéért, akik netán szerettek volna valami mást belelátni a karikatúrába: Bill Clinton választási kampányának szlogenjét Schäuble némileg elferdítve vágta oda Alekszisz Ciprasz görög kormányfőnek 2016 elején, a davosi világgazdasági fórumon. „It’s the implementation, stupid!”, vagyis „a végrehajtás számít, ostoba!”

A mondatból a jelek szerint Varufakisznak leginkább az ostoba jelző ragadt meg, a görög kormány a pénzügyminiszter viharos távozása után azonban nem volt ennyire finnyás. Visszatérve a szomorú valóság talajára szép csendben nekiállt végrehajtani mindazt, amit a csőd elkerülése érdekében előírt számára Schäuble. Vagyis a pénzügyminiszterek tanácsa, illetve, hogy még pontosabbak legyünk a tagországok. Egyáltalán nem igaz ugyanis, hogy a német politikus egyedül képviselte a népszerűtlen, kemény álláspontot, csak ő volt az, aki a leghangosabban ki is mert állni mellette. És hallgattak is rá.

Nem lesz már olyan, mint eddig

A pénzügyi tanács hétfői ülésén a mostani görög pénzügyminiszter, Euklid Cakalotosz azért Schäuble búcsúajándékának szánt EU-lobogóra azt írta: soha nem lesz már olyan, mint eddig volt.

De vannak olyanok, akiknél az évek – és a hitelező trojka megszorításai után beindult gazdasági növekedés – megszépítették a kemény tárgyalások emlékét.

Pedro Passos Coelho portugál miniszterelnök kormányának egykori államtitkára, Luís Campos Ferreira egy mostani írásában így fordult hozzá: "Térj vissza, Schäuble, megbocsátunk neked!"

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a G7 pénzügyminisztereinek és a központi bankok kormányzóinak kétnapos találkozóján 2015. május 29-én Drezdában.
©

„Ez azért jól esett” – jegyezte meg a Financial Timesnak adott interjúban (többször is) a német politikus, aki úgy látja, éppenséggel lenne is miért visszatérnie. Például, hogy meggyőzze valamennyi tagországot: a gazdasági integráció – benne az euróval – az egyetlen út a valódi unió felé, és hogy a szigor az egyetlen módszer a szerinte valahol most is érlelődő válság elkerülésére.

És hogy ő maga miként is értékelte az elmúlt nyolc évet?

Persze voltak hibák. De abban már nincs egyetértés, hogy melyek is voltak ezek.

Elmúlt 45 év

Schäublénak persze nem is kellett betennie a lábát az EU-ba, hogy kellő mennyiségű ellenséget gyűjtsön maga köré. Kereszténydemokrata politikusként 1972-ben – jogi doktorátusa megszerzése után egy évvel – lett tagja a német szövetségi parlamentnek. A freiburgi adóhivatal vezetői posztját adta fel a politikai karrierért, és a lépés bejött: egyéni képviselői helyét azóta minden választáson meg tudta őrizni.

A kormányban 1984-ben kapott először tisztséget: Helmut Kohl kabinetjében a kancelláriát vezette tárca nélküli miniszterként. Két évvel később, mikor botrány tört ki, mert a kancellár egy interjúban a náci Németország propagandaminiszteréhez, Josef Goebbelshez hasonlította Mihail Gorbacsov szovjet vezető nyilatkozatait, ő volt az, aki lebeszélte Kohlt a bocsánatkérésről. Az indok: azzal gyengeségét mutatná.

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) pártjának Brémában tartott találkozóján Helmut Kohl és Wolfgang Schäuble 2000. február 16-án.
©

1989 után, már belügyminiszterként sokkal fontosabb feladatot kapott a kancellár egyik legfőbb bizalmasának tartott politikus: a nyugatnémet kormány képviseletében ő vezényelte le a két Németország egyesítésének folyamatát.

Keménységét nem csak a tárgyalóasztalnál bizonyította. Az egyesítés után kilenc nappal egy kampányrendezvényen fegyverrel támadt rá egy Dieter Kaufmann nevű férfi, a lövések az arcán és a gerincén érték, emiatt egy életre kerekesszékbe kényszerült. Alig három hónappal később mégis visszatért, és a következő években már Kohl utódjaként emlegették.

A CDU 1998-as választási veresége a kancellárságról szóló álmokat egy időre elmosta, Kohl helyére mégis Schäuble került, ha nem is a kormány, de a párt élén. Ez sem tartott azonban sokáig: 2000-ben derült fény a „System Kohl”-ra, a kereszténydemokrata párton belüli korrupciós hálózatra. A botrányban Schäuble neve is besározódott: kénytelen volt elismerni, hogy hat évvel korábban elfogadott pénzt Karlheinz Schreiber német-kanadai fegyverkereskedőtől, aki több kétes ügylet lebonyolítását segítette elő a pártnak juttatott kenőpénzekkel.

A szuperpáros

A pártfinanszírozási botrány könnyen véget vethetett volna karrierjének, ehelyett a legfontosabb eredménye az a generációváltás lett, amely Angela Merkel később kancellárt segítette a CDU élére. Ellenlábasból végül Merkel legfőbb szövetségesévé is ő vált. A 2005-ös kampány idején kül- és biztonságpolitikai szakértőként segítette a jövőbeni kancellár munkáját, a választás után elhúzódó koalíciós tárgyalások eredményeként azonban végül a belügyminiszteri tárcát kapta meg a nagykoalícióban.

Angela Merkel és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a Bundestagban, a német parlament alsóházában 2012 júniusában Berlinben.
©

A meglepő váltás a következő választások után, 2009-ben történt: a belügyminisztérium helyett a pénzügyminiszteri tárca került Schäuble vezetése alá. Ebben gazdasági tudása helyett inkább óriási politikai tapasztalata játszhatott közre – feladat pedig akadt épp elég, hiszen a számára annyira kedves európai integráció a válság miatt éppen romokban hevert.

Itt kezdődött el aztán az a többéves háború a válságba került országok laza fegyelme és az euróövezet szigora között, amelynek az élére – az EU oldalán – a német pénzügyminiszter állt. És amelynek a révén gyakorlatilag minden európai megismerhette a nevét, többnyire negatív jelzők kíséretében.

Távozását – pontosabban beáldozását – mégsem a görög háziasszonyok okozták, hanem pártja, a CDU gyenge választási szereplése, és ez emiatt elindult kormányalakítási alkudozás. Várhatóan ugyanis a liberális FDP kapja meg a pénzügyminiszteri posztot a CDU/CSU, az FDP és a Zöldek koalíciójában. Egy „második legjobb“ tárca helyett pedig Schäuble a Bundestag elnöke lehet, ami – akárcsak 2009-ben a pénzügyérség – igen kemény feladatnak ígérkezik a következő ciklusban. Elég arra gondolni, hogy most először egy szélsőjobboldali párt, az AfD is bekerült a parlamentbe – az euró már úgyis meg van mentve, és a megbecsült politikus sem marad fegyelmezésre váró kollégák nélkül.

Az láthatóan szóba sem került, hogy a 75 éves politikus visszavonuljon: sem ő, sem Merkel nem mutatta ennek jelét. És amíg Schäuble nem menne nyugdíjba, valószínűleg a kancellár sem fogja elküldeni. Ahogy 2015-ben a Die Zeitnek jellemezte viszonyukat:

Nehéz ember vagyok, ezt a kancellár is tudja, de a lojalitásommal is tisztában van.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!