szerző:
Szabó Yvette
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az MNB egyik alapítványának nagyon is közpénz jellegű támogatása leplezi le, mekkora rombolást vitt véghez a kormány az elmúlt években a külgazdasági kapcsolatokban.

Egy hónapja még sikersztori részeként számolt be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara arról, hogy márciusban magyar hét lesz Ghánában, egy héttel az esemény előtt viszont már csak annyit mondtak telefonon, hogy az üzleti út érdeklődés hiányában elmarad. Pedig ezt a nyugat-afrikai államot évek óta a földrész egyik legstabilabb demokráciájaként emlegetik, ahol a 4–5 százalékos gazdasági növekedés nemcsak azok számára lehet aranybánya, akik konkrétan a nemesfémben gazdag terület kiaknázásában gondolkoznak. Az elmúlt évek magyar kormányzati lépései azonban szinte módszeresen távol tartották az üzleteléstől azokat, akiknek a térségben helyismeretük volt.

Így ebben az esetben mindenképpen porhintés, hogy az amúgy is milliárdokból gazdálkodó kamara az MNB Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítványának további 43 millió forintjával segíti a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességét. A PADI 2016 júniusától ebből az összegből egy éven át támogatja a kamara által szervezett üzleti utakat és konferenciákat. Jártak már például Párizsban vagy az oroszországi Kurszkban, és mennek még – egyebek mellett – Japánba. A tapasztalat azonban az, hogy a nagykövetségek képzett diplomatái nélkül sem a kamara, sem a közpénzekkel ugyancsak teletömött kereskedőházak nem rúgnak labdába.

A HTCC Afrika-standja a budapesti Utazás Kiállításon. Csak egy ugrás
©

Az afrikai magyar offenzíva egyik régi motorosa a magánkézben lévő Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC). Ennek egyik vezetője, Képes Kálmán azt mondja: szervezetük az elmúlt öt évben három nagy fogadást rendezett Ghánában külügyi államtitkárok és koordinátorok, köztük Németh Zsolt és Becsey Zsolt, valamint kamarai vezetők számára. A HTCC bérelt autójával furikázták őket, saját erőből megalapították a ghánai vízilabda-szövetséget, mégsem kaptak egyetlen fillér közpénzt sem Magyarországról. Képes – aki a ghánai főváros díszpolgári címét is elnyerte – azt is felhánytorgatja, hogy azoknak a projekteknek a szervezését, amelyekre most a magyar kormány hivatkozik, már akkor elkezdték, amikor még kereskedőház sem volt a környéken. Ilyen terület például az okmánykiadás és a kormányzati biztonságtechnika, ami valóban szerepel azon a listán, amelyet a megvalósulni látszó projektek között a Külgazdasági és Külügyminisztérium is felsorolt a HVG érdeklődésére. Lukács Zsolt ugyancsak évek óta próbálja megdolgozni a ghánai piacot, de immár amerikai bejegyzésű cégével, az Africa Investment Grouppal keres befektetőket. Ő a ghánai magyar hétről nem is értesült.

A keleti, majd a déli nyitás kulcsaként beindított kereskedőházak ebben a térségben eddig kudarcot vallottak. A 2015-ös indulás óta a kormány több felállásban is próbálkozott. Ghánában például először egy ottani bejegyzésű cég, a Hunghat Ltd. feladata lett volna az üzletszerzés, amely töredék kamarai tulajdon mellett döntően a magyar államé volt, ám 2016 augusztusától már nem hosszabbították meg a mandátumát. Helyette szeptembertől a részben dán érdekeltségű Magyar–Etióp Kereskedőház (ma már Magyar–Afrikai Fejlesztési) Kft. nyerte el a szubszaharai régió 36 országának, köztük Ghánának a közös képviseletét 273 millió forintért. Holott ezekben az afrikai országokban csak akkor működik a biznisz az ottani vállalkozókkal, ha a partner közöttük él, és így is több évig tart, míg a bizalom kiépül. Kimondatlanul bár, de ezt láthatta be a kormány, amikor az ősztől ismét nagykövetet nevezett ki Ghánába. A diplomáciai botladozás azonban itt is látszik, mert a képviselet megnyitását éppen a választások és az új parlament felállásának idejére tervezték, ezért most késésben vannak. Viszont a március 11-e és 18-a közötti magyar hetet már az új nagykövet, Szabó András szervezi, és a tájékoztatás szerint a helyszínen segíti azokat a cégeket, amelyek saját költségükön kiutaztatják képviselőjüket Accrába.

Így alakult 2016-ban az árukivitel oda, ahol már tavaly is volt kereskedőház
©

Az MNB-alapítvány támogatásával február második felében járt Berlinben 34 üzletember, akiket négy kamarai képviselő is elkísért. A főbb programokat, köztük az üzleti fórumot és a személyes kapcsolatfelvételre legalkalmasabb esti fogadást a nagykövetség szervezte. A delegációt a kamara magyar–német tagozatának elnöke, Bódi László vezette, aki azt mondja: fő céljuk, hogy azoknak a kis- és középvállalkozásoknak egyengessék az útját, amelyeknek nincs seregnyi emberük az ilyen látogatások megszervezésére. Az alapítványi pénzből 2 millió forint jutott erre a kétnapos útra, amelyből a kamarai munkatársak útját, az üzletemberek szállását, a szakmai programokat, valamint az eseményt záró ebédet fizették.

Az öreg rókának számító diplomaták már 2-3 évvel ezelőtt is azt mondták, hogy a kereskedőházak semmi másra nem jók, mint hogy a kormány által kiszemelt magánpartnerek végezzék el azt a munkát, amelyet addig a követségek kereskedelmi és külgazdasági attaséi – csak ők még több közpénzből teszik ezt. Az ország külgazdasági eredményein azonban nem érzékelhető a kereskedőházak hatása, annál is inkább, mert több helyen már a harmadik garnitúra próbálja kiszolgálni az Orbán-kormány érdekeit. Tavaly a magyar cégek euróban számolva átlagosan nem egész 3 százalékkal tudták növelni globális exportjukat. Ezen belül az Afrikába irányuló kivitel 10 százalékkal csökkent, visszaesett az áruforgalom Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, India és Brazília irányába, és kevesebb magyar árut sikerült eladni az Egyesült Államokban is. Az export értéke ezekbe az országokba együttesen bő hatmilliárd euró volt, így a kiesést ellensúlyozta, hogy Németországba – ahova önmagában 25 milliárd eurónyi magyar áru ment – 3,9 százalékkal nőtt a kivitel 2016-ban. Így a voluntarizmus mintapéldája Orbán Viktor minapi kijelentése, miszerint a kormány célja, hogy a kivitel egyharmada keletre menjen. Jelenleg még a keletet és a delet összeadva is csak 10 százalék körül jár az uniótól függetlenedni akaró magyar kormány alternatív piacainak részesedése.

Ez azonban nem is csoda, ha – pusztán ideológiai okok miatt – kihagynak olyan célországokat, mint Kuba. Havanna hatvanas éveket idéző, hangulatos belvárosi utcáin ma már egymás mellett nyílnak az olasz és spanyol éttermek, hogy az amerikai és európai turisták igényeit – némi salsával fűszerezve – minőségi kulináris élményekkel elégítsék ki. Amerikai szállodaláncok vettek át hoteleket, hatalmas utasszállító hajók kötnek ki a tengerparti nyaralóhelyeken. A turisták száma tavaly 13 százalékkal nőtt. A kubai nyitással párhuzamosan az olaszok, a spanyolok már három éve vásárolják fel a lakásokat, miközben a magyarok inkább csak álmodoztak – sorolja tapasztalatait Gyenese Tamás, a Magyar–Kubai Üzleti Tanács társelnöke. Cége évek óta exportál berendezéseket a kubai piacra, és maga is részt vett a novemberi havannai vásáron, amelyen a kamara ugyancsak alapítványi támogatásból csökkentette az ott megjelent magyar vállalkozások költségeit. A magyar kormány azonban a jelek szerint nem érzi kellően délinek Kubát. A magyar vállalkozások inkább csak Trumpban bízhatnak, aki Obamával ellentétben nem táplál baráti érzelmeket Kuba iránt. Így az amerikaiak talán mégsem tarolják le a megnyíló kubai piacokat, és valami csurranhat-cseppenhet a magyaroknak is.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!