szerző:
Gyenis Ágnes

Nem mérik azonos mércével a Quaestor többnyire nem is létező értékpapírjait megvásároló kisbefektetőket. Míg sok károsult reménytelenül fut a milliói után, körülbelül háromszáz befektetőt teljes egészében kifizetnek.

Váratlan fordulat állt be a központi Quaestor-cég, a Quaestor Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. felszámolásában: a hvg.hu birtokába került friss, második közbenső mérlegből az derül ki, hogy a cégtől fiktív értékpapírt vásároló befektetőket száz százalékban ki tudják fizetni, megelőzve például az adóköveteléseket. Erre összesen 9 milliárd forint jut, amiből 7 milliárdot kapnak a befektetők, kettőt pedig a Befektető-védelmi Alap, illetve a Kárrendezési Alap, amelyek esetenként ezeket az ügyfeleket is kártalanították.

Rosszul jártak azonban nagyjából kétszázan, akik a speciális, Quaestor-törvény szerinti kártalanítást választották. Miközben ugyanis rendszerint nem kaptak teljes kielégítést, hitelezői jogosítványaik a felszámolásban az alapra szálltak át. A jó hír után azonban a tényleges kifizetésre még várni kell, arra csak a közbenső mérleg bírósági elfogadása után, legkorábban 2018 tavaszán kerülhet sor.

Sajátos befektetői körről van itt szó. A Quaestor-csoport 2015. tavaszi bedőlésekor körülbelül félezer olyan befektető ragadt be, akik a semmilyen pénzügyi jogosítvánnyal nem rendelkező központi holdingtól vásároltak úgynevezett opciós kötvényt. Ezek az ügyfelek többnyire táskában hoztak be készpénzt – nemegyszer tízmilliókat –, s azt az ígéretet kapták, hogy fél évre tíz, egy évre pedig akár 40-50 százalékos hozamot érhetnek el, miközben a banki kamatok rohamosan közeledtek a nulla felé. Értékpapírszámlát nem nyitottak nekik, a velük kötött opciós szerződésben pedig vagy egy kreált értékpapír-azonosítót adtak meg, vagy egy olyan kötvénysorozatét, ami már rég kifutott.

Ha valaki fél év után ki akart szállni, azt – egészen a csődig – kifizették, de a zömüket inkább meggyőzték arról, hogy a hozammal együtt forgassák vissza a pénzüket. Az így begyűjtött tízmilliárdokat a Quaestor Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. nem tartotta nyilván a könyveiben, hanem utólag követhetetlen módon áramoltatta különböző helyekre – kölcsönadták az éppen pénzszűkében lévő Quaestor-leánycégeknek vagy nemes egyszerűséggel felélték. Emlékezetes, hogy a Quaestor-főmogul Tarsoly Csaba elleni egyik vádpont az, hogy a holding kasszájából több mint egymilliárd forintot hordott el, ki tudja hová.

Az egyedi, opciós konstrukciót a Quaestor egyik regionális vezetője, a győri illetőségű Farner S. Balázs menedzselte, főképpen a saját működési körzetében, Győrben, Veszprémben, Székesfehérvárott. Ügyfelei helyi vállalkozói potentátok voltak. Utólag nem volt könnyű dolga annak, aki e pilótajátékba belekeveredett és el akarta ismertetni a követelését. Sokan közülük bejelentkeztek a Quaestor Értékpapír felszámolásába, ami elsőként indult el. A holding a brókercég függő ügynöke volt, amely csak annak a nevében árulhatott volna értékpapírokat az irodáiban. Az említett opciós kötvényesek szerződéseiben azonban a brókercég egyáltalán nem szerepelt, ezért arról, hogy lehetnek-e ők hitelezők ebben a felszámolásban is, a bíróságnak kellett döntenie. A bírósági döntés volt az előfeltétele annak is, hogy részt vehessenek a speciális kártalanításban, amiről csak most derült ki: aki közülük elfogadta azt, annak bizony hátrányos volt.

Quaestor-károsultak tüntetése 2015 áprilisában
©

De honnan szerzett annyi pénzt a Quaestor Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. felszámolója, amiből ki tudja fizetni az opciós kötvényeseket? Miközben a holding ingatlan- és értékpapírvagyonának a nagy része bűnügyi zár alatt van, a végelszámolás alatt álló leányvállalatokból folydogál be pénz, eddig tízmilliárd forint. Legelsősorban is a korábbi nagyreményű DunaCity ingatlanegyüttesből, amit ugyan az előzetes várakozásokhoz képest legalább tízmilliárd forinttal alacsonyabb áron, csupán 18 milliárdért adott el a végelszámoló, de ebből 9 milliárd a holdingnak jutott. (További pár százmillió egyéb egykori ingatlanok, például a szegedi vagy a budai Normafa melletti hotelek értékesítéséből folyt be.) A DunaCity jó eladásában az egész Quaestor-kötvényesi tábor reménykedett, utolsó szalmaszálnak hitték, amelynek a vételárából mindegyikük részesülhet, akinek még követelése van. Hideg zuhany lesz most a számukra, hogy az amúgy is kevesebb milliárdokat teljes egészében azok az opciós kötvényesek vihetik el, akiknek még értékpapírszámlájuk sem volt.

„Ez az egész egy hihetetlenül etikátlan, szabályok nélküli szerencsejáték színezetét hordozza. E játékban voltak jobban informáltak és mezei gyalogok. Utóbbiak azt hitték, egy, az állami hatóságok által felügyelt pénzügyi intézménytől vettek kötvényeket. Most újabb hátrány éri őket” – reagált minderre Deteky Gábor, egy, az őt ért kár miatt az állam felelősségének a megállapításáért pert indító, nem opciós kötvényes ügyvédje.

Közben a holding egyéb, nem kötvényes hitelezői (adóhatóság, önkormányzatok, cégek) is reménykedhetnek még. Az ő hitelezői igényeik közül 20 milliárd forintnyit fogadott be a felszámoló, s további 80 milliárd miatt perek folynak. Az említett közbenső mérlegből kiderül, hogy a felszámoló még körülbelül 3,5 milliárd forintnyi követelést tud behajtani, amit a kielégítésükre fordíthat. Pereket a felszámoló is indított, hogy visszaszerezze a holding kinnlevőségeit, például a Quaestor érdekeltségeinek adott hiteleket. Köztük a mostanra Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe került mátrai Lifestyle Hotel korábbi üzemeltetőjének, a Bérc Hotel Kft.-nek adott csaknem egymilliárd forintot. Pereskedik a brókercéggel is, amelynél a holding több mint félmilliárd forintnyi értékpapírt tartott, de nem kaphatja meg. Paradox módon azért nem, mert a brókercsőd-hullám után, épp a kisbefektetők védelmére hivatkozva, úgy módosították a jogszabályokat, hogy egy felszámolásra jutott értékpapír-kereskedő többségi tulajdonosának a vagyonát nem lehet kiadni. Igen ám, de nem számoltak azzal, hogy a tulajdonos is csődbe mehet és annak is lehetnek kisbefektetői.

Beperelte a felszámoló Tarsoly Csabát is. Szerinte ugyanis Tarsoly kártérítési felelősséggel tartozik azért, mert a most jogosnak tartott hitelezői igények közül várhatóan 17 milliárd forintnyit nem fog tudni kifizetni. Ám, miközben Tarsoly a felszámolóval az utóbbi szerint nem működik együtt, korábbi, rendőrségi vallomásaiban elmondta, hogy a DunaCity mint önálló városrész terveire, továbbá egészségügyi- és filmipari befektetésekre „nagyon nagy”, illetve „óriási” pénzek, tízmilliárdok mentek el. A felszámoló megpróbált ezeknek utánajárni, de az esetek többségében nincs nyomuk. A 2005 óta összegyűjtött banki átutalásokból annyi azért követhető, hogy a holding körülbelül hétmilliárd forintot utalt ki külföldi – szingapúri, amerikai, szlovák, német, olasz, liechtensteini – cégek számláira. Csakhogy, a holding felszámolását eleve csak a csőd után több mint fél évvel, 2015 decemberében rendelték el, s mire a felszámoló a külföldi cégek nyomára bukkant, azok zöme megszűnt, a számláikat bezárták, a pénz eltűnt.