szerző:
Szlavkovits Rita

Kevés a hentes, több ezren hiányoznak a húsiparban. A nagyok emelték a béreket, de a kisüzemben néha a tulajdonos is beáll karajt csontozni. A munkaerő-kölcsönző viszont jól jár.

„Kirúgták az iskolából a gyereket, félrekacsingat az asszony” – magyarázza egy munkaerő-kölcsönző cég vezetője azt, hogy milyen indokokkal költöznek haza a „kivándorolt” hentesek. A gyulai cégvezető szerint egyre többen csalódnak a külföldi munkában, mert sokszor csak a helyszínen derül ki, hogy a beígért bérből levonják a szállást, az eszközöket sem adják ingyen, a hazautazást csak félévente fizeti a munkáltató, ha gyakrabban látogatná a családját valaki, akkor azt saját költségen teheti meg.

Volt olyan, hogy telefonon könyörgött valaki: csak egy fapadosra adjak kölcsön, hogy haza tudjon jönni

– mesélte a 201 embert alkalmazó kölcsönző.

A gyulai munkaerő-kölcsönző cég úgy működik, hogy a henteseket maga foglalkoztatja és húsipari cégekhez közvetíti ki őket. A Békés megyei vállalkozás Kaposváron 40, Pápán 90, Mohácson 80 dolgozót ad kölcsön. Valójában a hányódó henteseket fogja össze a cég, mert a szakmunkások keresik a magasabb bért, jönnek-mennek, nomád életet élnek. A vágóhidakon ráadásul nem egyenletes a munka, hol vissza kell venni a kapacitásból, hol rá kell kapcsolni. A pufferként használt munkások kölcsönzéséből él a közvetítő, nem is rosszul. Az egyik ezzel foglalkozó gyulai cég árbevétele 2014 óta a hétszeresére, míg nyeresége az ötszörösére nőtt.

©

A húsipari vállalatok többsége elsősorban saját dolgozókat alkalmaz, igaz, eltérő arányban. Például a mohácsi vágóhídnál a kölcsönzött munkaerő nagyjából 15 százaléknyi lehet. Míg 2015-ben, a szintén Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Pick Zrt. pécsi üzemében még kitört a balhé amiatt, hogy a kölcsönfoglalkoztatottak többet keresnek az alkalmazottaknál, most elcsendesedtek az ellentétek, úgy tudjuk, hogy a szakszervezetnek sikerült megfelelő béreket kialkudnia.

A biztos munkánál még mindig fontosabb a magasabb bér?

„Nyolcvan olyan kollégánk van, akit Németországból, Ausztriából, Hollandiából, Svájcból sikerült hazacsábítani” – írta a hvg.hu szerkesztőségének kérdéseire a Mohácsi Vágóhíd azzal, hogy az indulás utáni nagy fluktuációt sikerült leszorítani, mostanra minimális lett az elvándorlás.

Olyan bérszínvonalat sikerült kialakítani, mely felveszi a versenyt a bérmunkás-szolgáltatást nyújtó cégekkel

– derül ki a vágóhíd válaszából.

Azt már egy húsipari munkaerőpiaci helyzetet ismerő forrásunk tette hozzá, hogy valamivel többet keresnek a kölcsönadott munkások, pedig ők azok, akik könnyebben tovább is állnak. Hiába jelenthet stabilabb helyzetet egy alkalmazotti státusz, többen mégis a nomád életet választják a magasabb bér miatt, pedig információink szerint az itteni keresetek 300-370 ezer forint közöttiek, függően a szakképesítéstől, a beosztástól.

Nagy a szóródás a bérekben

A „Hentes állások, adok-veszek!” zárt Facebook-oldalon folyamatosan hirdetnek külföldi és hazai állásokat is, ezekből az derül ki, hogy például Németországban 11-15 eurós órabérrel várnak szakmunkásokat, így a felvillantott 140-180 órás havi munkával 6-7-800 ezer forintot is meg lehet keresni, ám ha figyelembe vesszük az ezzel foglalkozó munkaerő-kölcsönző cég tapasztalatait, akkor az derül ki, hogy zárul az olló a külföldi és a hazai bérek között. Persze nem mindenütt.

©

„Én vagyok a családfenntartó” – húzta ki magát büszkén a 23 éves Gábor még hónapokkal ezelőtt, amikor arról mesélt, hogy a kiskunfélegyházi vágóhídon dolgozik. Azt is elmondta, hogy 180 ezer forintot keres, igaz, ebből levonják a munkaruhát, az ebédet, így végül a járulékok levonása után alig 100 ezer forint marad a zsebében. Gábor mégis arra várt, hogy majd véglegesítik a munkahelyén, mert akkor majd többet keres. Most nem tudtuk elérni a fiatal férfit, de rokonaitól úgy tudjuk, mégsem állapodott meg a kiskunfélegyházi vágóhídon, azóta más területen dolgozik. Kevés volt a pénz. Ha a növekvő fizetési igények kielégítését a nagyok megsínylik, akkor a kicsik egyenesen megszenvedik.

A kicsi húsüzemek vannak a legnagyobb bajban

„Majd beállok magam csontozni” – így próbálja megoldani a henteshiányt Németh Levente fiatal celldömölki családi vállalkozó, aki éppen januártól indítaná 150 négyzetméteresről 700 négyzetméterre bővített kisüzemét. „Nálunk nagy a csábítás, tőlünk 50 kilométerre, Ausztriában már van egy húsüzem, sokan járnak át dolgozni” – magyarázza Németh, akinek családja 1913 óta foglalkozik húsfeldolgozással, a hagyományokat szeretné tovább vinni. Az egyébként kereskedelmi végzettségű férfi szerint azonban nem minden a pénz, a jelenlegi üzemben két 50 év körüli alkalmazottja van, mindketten jó szakemberek. „Bár csillagászati fizetést nem tudok nekik adni, de ha például gond van a családban, akkor mindenben segítek nekik.” Németh Levente szerint sokaknak számít az is, ha normális hangulat van a munkahelyen, vagy az, ha minőségi munkát adhat ki a keze közül.

„A nagyobb méretű üzembe januártól még négy hentes kellene, nagyon bízom abban, hogy végül lesz jelentkező, ha nem, majd beállok magam.”

Németh Levente még azt is elárulta, hogy karácsonykor némi jutalmat szokott adni a dolgozóknak, ez most így lesz, de ennél többet nem tud előteremteni.