szerző:
Polgár György
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Becslések szerint a Dél-Afrikában kitermelt arany legalább tíz százaléka illegális bányászatból ered, ami a gazdasági mellett közbiztonsági gondokat is okoz.

Több mint hatezer elhagyott arany-, platina- és krómbánya van Dél-Afrikában. Aki úgy gondolja, hogy az üzemeltetésük már nem gazdaságos, nagyot téved. A hivatalos engedéllyel rendelkező nagyüzemeknek valóban nem éri meg a kitermelés, az illegális bányászoknak azonban annál inkább. Ezért a lezárt bányák bejáratait feltörik, és a mélybe szállnak, ami ellen a jogos tulajdonosok alig tudnak tenni bármit is. Becslések szerint Dél-Afrika aranytermelésének tizedét, azaz évente több mint félmilliárd dollár értékű nemesfémet hoznak ily módon a felszínre. Az engedély nélküli bányászat terjeszkedésének fő hajtóereje a nyersanyagárak emelkedése. Remekül szervezett multinacionális üzletről van szó, amelynek globális kapcsolatokat ápoló résztvevői, a legitim vállalkozásokhoz hasonlóan, nyereségre törekszenek.

Kisvárosnyi, azaz mintegy harmincezer férfi gürcöl embertelen és életveszélyes körülmények között éjjel-nappal a vájatokban. Zama-zamáknak nevezik magukat, ami zulu nyelven nagyjából szerencsevadászt jelent. Többszörösen is találó a kifejezés. A rombányák a legalapvetőbb biztonsági berendezéseket is nélkülözik, a föld alatt pedig ölre mennek a jobb telérekért. Így aztán szerencsésnek mondhatja magát, aki megússza baleset nélkül. Aki nem sérül meg a föld alatt, az könnyen válhat a felszíni erőszak áldozatává. Mivel túlnyomó többségük a környező országokból embercsempészek által Dél-Afrikába juttatott illegális bevándorló, börtön és kitoloncolás vár azokra, akiket elkapnak.

Illegális aranybányászok munkában. Az életükkel játszanak
©

A munkafegyelemre fegyveres felügyelők vigyáznak, és egyben ők ügyelnek arra, nehogy olyanok hatoljanak be a telepre, akik nem oda tartoznak. Szigorúan büntetik azt, aki egy jobb hely megkaparintását fegyverrel próbálja elérni. A legkisebb vita esetén viszont az ő puskájuk könnyen elsül. Műszakonként és fejenként ezer forintnak megfelelő belépődíj jár az illegális bányászoknak, valamint a napi munka végeztével öt kiló aranytartalmú homok.

A zama-zamák jóformán középkori technológiával dolgoznak: húszkilós zsákokban hozzák felszínre a vésővel, kalapáccsal és lapáttal kitermelt anyagot, majd asszonyok és gyerekek zúzzák a köveket, szitálják a homokot. A szerszámaik beszerzéséről maguk gondoskodnak, akárcsak a feldolgozáshoz szükséges higanyról, amit patikákban szereznek be, természetesen szabálytalanul, csúszópénz segítségével. Bár a költségeik magasak, tulajdonképpen nem keresnek rosszul: húsz kiló ércből átlagosan 200 gramm arany nyerhető, amiért grammonként 450 randot (körülbelül 8500 forintot) adnak a felvásárlók. Némi szerencsével egy hét alatt állítólag akár 50 ezer rand is összejöhet. Az üzletkötők az összeszedett aranyat azután tömbökbe olvasztva adják el olyan kereskedőknek, akik beszivárogtatják a legális üzleti csatornákba, vagy csempészeknek továbbítják, természetesen busás haszonnal.

A hatalmas profit miatt kegyetlen harc folyik az egyes aknák felügyeletéért az állig felfegyverzett, zulu és szotó nemzetiséghez tartozó klánok között, és nem ritkák a halálos kimenetelű összecsapások sem. A hivatalos statisztika szerint 2012 óta több mint háromszázan haltak meg ilyen fegyveres összetűzések során, de a nem hivatalos becslések ezer fölötti áldozatról szólnak. Minden jel szerint a rendőrség is bőven kiveszi a részét az üzletből, miközben az erőszaktól sem riad vissza. 2016 decemberében, amikor az egyik bányatársaság által felbérelt biztonsági magáncég munkatársai tizenkét zama-zamát akartak letartóztatni, a hirtelen felbukkant rendőrök tüzet nyitottak rájuk. Az illegális vájárok gyorsan bedobálták zsákjaikat a rendőrautóba, majd elmenekültek. Még súlyosabbnak látja a helyzetet Meshack Mbangula, a Bányászközösségek Egyesült Akciószervezetének vezetője, aki a zama-zamák érdekeit igyekszik képviselni. Szerinte a zsaruk fellépése egyfajta agressziós spirált indított meg, mivel a rend őrzése helyett inkább kirabolják a bányászokat.

©

Az engedély nélküli bányászat terjedése részben az ország hanyatló bányaiparának a következménye. Jacob Zuma elnök és klienseinek korrupciós ügyei, a hitelminősítők rossz osztályzata, illetve a rendkívül magas bűnözési arány a befektetői bizalom csökkenéséhez vezetett az amúgy is tőkeigényes iparágban. Az 1980-as években Dél-Afrika még a világ bányászatának élén járt, a szektor 880 ezer embernek adott munkát. Tavaly a munkások száma már csak 473 ezer volt, és idén ez a szám tovább fog csökkenni, hozzájárulva a közel 30 százalékos hivatalos munkanélküliséghez. Eközben a dél-afrikai bányászat világpiaci részesedése öt százalék alá zuhant, bár még így is az ország áruexportjának felét adja. A problémákat súlyosbítja a zama-zamák okozta környezeti szennyezés, a közegészségügyi és közbiztonsági problémák, amelyek külön aggodalomra adnak okot a bányákat övező településeken.

A kormány persze tisztában van a tarthatatlan helyzettel, és újabban igyekszik úrrá lenni rajta. Godfrey Oliphant bányaügyi miniszterhelyettes egy parlamenti beszámolóban bevallotta, hogy a törvénytelen bányászatban érdekelt nemzetközi bűnszövetkezetek remekül szervezettek. A „ha nem tudod legyőzni, állj az élére” elv alapján a kormány a romos bányák rehabilitációjában látja a megoldást. „Elkezdtük a magánbányászok támogatását, és bizonyos területeken engedélyeket adtunk ki több száz bányászati kisüzemnek” – jelentette ki Oliphant. A Bányászok Országos Szakszervezete is a feketén történő aranykitermelés legalizálását javasolja, hogy ezáltal a zama-zamák adót fizető hivatalos vállalkozókká válhassanak. Az általuk felszínre hozott nemesfém pedig törvényes úton kerüljön a kereskedelembe, amire a gyengélkedő nemzetgazdaságnak amúgy is égető szüksége volna.

POLGÁR GYÖRGY / JOHANNESBURG