szerző:
Szepesi András

A földfelszín alatti forróság megzabolázása nemcsak zöld energiát adhat, hanem kordában tarthatná egy szupervulkán kitörését is.

Az űrhivatal a föld mélyében is kísérletezne: az amerikai NASA megpróbálná kiaknázni a Yellowstone vulkán alatt megbúvó geotermikus energiát. A kockázatok mellett a mellékhatás: megmenthetnék az emberiséget egy hihetetlenül pusztító vulkánkitöréstől. A Yellowstone Nemzeti Parkban a nyár végén felerősödtek a földrengések, és ez kisebb pánikot keltett, hiszen a Yellowstone szupervulkán egy szunnyadó behemót, kitörése az egész emberiségre hatással lehet. Nagyjából hat-hétszázezer évente tör ki; legutóbb 630 ezer évvel ezelőtt. A vulkán időközben ismét megnyugodott, és szakértők megerősítették: a mostani rengések egyébként sem vulkánkitörés előjelei voltak, a következő kitörésig hátra lehet még néhány évszázad, vagy akár évezred is.

A Yellowstone vulkán kalderája. A szunnyadó behemót
©

És még ez is elkerülhető lehetne a NASA által kiötlött, 3,6 milliárd dolláros tervvel. A felszín alatt termelődő hő kétharmada most gejzírek és meleg források formájában távozik a Yellowstone kalderájából (a kráterhez hasonló mélyedéséből). A maradék egyharmadot geotermikus energiaként lehetne felhasználni. Ehhez viszont 10 ezer kilométeres járatot kellene fúrni, ami majdnem kétszer olyan mély lenne, mint az eddigi geotermikus rekorder, egy izlandi mélyfúrás. A 10 kilométeres mélységbe hideg vizet nyomnának, amely 350 Celsius-fokosan térne vissza a felszínre.

„A környező területet akár több tízezer évre elláthatnánk olcsó energiával, hosszú távon pedig megelőznénk egy szupervulkán pusztító kitörését” – sorolja a remélt előnyöket Brian Wilcox, a NASA egyik tanácsosa, hozzátéve, hogy egy ilyen kitörés komolyabb fenyegetést jelent, mint egy aszteroida vagy egy üstökös becsapódása. Csakhogy maga a terv sem veszélytelen. Wilcox elismeri, hogy ha a fúrás balul sül el, akár be is indíthatja a szuperkitörést, így egyelőre további kutatásokra van szükség.

Példaként szolgálhat az említett Izlandi Mélyfúró Projekt, az IDDP. Nagyjából 3 kilométer után a forróság minden érzékelőt tönkretett, így a mérnökök „vakon” fúrtak tovább, olyan mélységekbe, ahol előtte közvetlen módon senki sem kutatott geotermikus jelenségeket. Februárban 4254 méter mélyen álltak meg, és vulkanikus területen ez csúcs, bár közönséges kőzetben kutatók és olajbányászok fúrtak már 12 ezer méternél is hosszabb lyukakat. Az izlandi kutatást eredményesnek minősítették: odalenn szuperfolyékony vizet találtak. Ez olyan állapota a víznek, ahol nincs egyértelmű különbség a folyadék és a gázhalmazállapot között. A (talán valamikor) kinyerhető geotermikus energia mennyisége pedig jóval meghaladja azt, ami a felszínhez közeli, „hagyományos” forró vízben rejlik.

SZEPESI ANDRÁS