szerző:
Szlavkovits Rita

Kübekházán megállna az élet közmunkások nélkül. Akik nem hagyták magukat eltaposni, küzdöttek magukért és a településért. Pénz nincs, de majd lesz. Megbecsülés van. Ami megfizethetetlen.

Bért nem tudunk többet fizetni a közmunkásoknak, pedig a faluban minden az ő kezük nyomát dicséri

 – magyarázza Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, miért döntött úgy a helyi testület néhány éve úgy, hogy kapja közfoglalkoztatott a településért végzett munkáért járó díjat.

Kübekháza 1500 lelkes kis zsákfalu Csongrád megye déli csücskében, Kukutyin mellett, ahol a települést egyik oldalról már Románia, másik oldalról pedig Szerbia súrolja. A falu legdélibb felében már a mobiltelefonokra is ügyelni kell, könnyen átállnak a szomszédos országok hálózatára. Keskeny, kátyús út vezet a faluba, amelyen óvatosan, hosszasan döcög a busz egészen a központig, ahol mintha színházi díszletek közé kerülnénk: a központi parkban, ahol a templom is áll, kis tavat ástak, rajta fahíd, a fák alatt közösségi helyek, élénk színekre festett kerékpárok, ott a mézeskalács ház és a legutóbb épült kis étterem, a Kübecker Manufaktúra. Mindent a közmunkások készítettek.

Közmunkások nélkül megállna az élet

„Két évvel ezelőtt a falunapon kapott díjat az egyik közmunkásunk, majd tavaly ketten is, az idén pedig két héttel ezelőtt a negyedik. Andrea elment tőlünk, háromszor ennyi pénzért kapott állást Szegeden, lényegében hasonló munkakörben dolgozik, mint nálunk, ő volt a közfoglalkoztatottak „brigádvezetője, nagyon fog hiányozni – mondja egy szuszra a polgármester. – Szervezzük a falu programjait, karbantartjuk a zöldterületeket, felépítettük a Mézeskalács házat, ami az egyik közösségi helyünk, ahogy a szabadtéri programjaink helyszínét, a 'kultúrplaccot' is a közfoglalkoztatottak építették” – folytatja Molnár Róbert, aki mindenki kreativitására épít. „Én csak bemondom az ötletet, a többit rájuk bízom, a megvalósításban már mindenki a maga elképzelése szerint dolgozik” – magyarázza Molnár, aki fontosnak tartja, hogy engedi kibontakozni, alkotni az embereket.

„Itt megállna az élet közmunkások nélkül, a közkonyhán a szakács mellett is négyen dolgoznak, 160 emberre főznek, de a polgármesteri hivatalban dolgozó hivatalsegéd, aki egyben takarító is, ő is közfoglalkoztatott.

Felvennénk őket státuszba, de nincs rá pénz.

Ezért tartottam fontosnak, hogy legalább a megbecsülésünket fejezzük ki valamivel, így szavazta meg a testületünk először két évvel ezelőtt azt, hogy a településért végzett munkáját díjazzuk egy közmunkásunknak.

A konyhában a közmunkások sürögnek-forognak, sok a vendég
©

Akkor Kollár János kapott oklevelet, aki túl az ötvenen a beteg feleségével, műszaki végzettséggel maradt munka nélkül, mert megszűnt a cég, ahol dolgozott. Szegedről költöztek ide, mert itt olcsóbb a megélhetés. A kisfia zenét tanul, nagyon tehetséges, de az édesapa is kitett magáért, úgy barkácsolt mindent, hogy csak néztünk. Ő volt az első kitüntetett, aztán hagyomány lett belőle. Ezt a kis ékszerdoboz éttermet, a Kübecker Manufaktúrát is ők építették, az itt végzett munkáért tüntettük ki nyáron Balogh István és Balog Pált” – meséli Molnár Róbert. Az augusztus óta működő Manufaktúrát nem csak felépítették a közmunkások, hanem ők is főznek, sütnek, felszolgálnak benne.

A mentsvár

„Szeretem ezt a sürgés-forgást, mindig van tennivaló” – mondja mosolyogva Mária. Ő is a Kübecker Manufaktúrában dolgozik, gyúrja a tésztát a süteményekhez. A hatvanéves asszony Siklósról volt kénytelen visszaköltözni Kübekházára a férje halála után, itt albérletben lakik, miután a rezsit is kifizeti, egy vasa sem marad az 54 ezer forintos közmunkásbérből.

„Azt eszem, amit itt kapok”

– magyarázza Mária, hogyan tud kihúzni így egy hónapot, hogy minden pénze elmegy a lakhatásra.

Mária feladata a különleges receptek alapján készült sütemények tésztájának a dagasztása
©

Hatan dolgoznak most a pici étteremben, Vér István csinos sváb népviseletben veszi fel a megrendeléseket. „Bolti eladó vagyok végzettségem szerint, de nem tudok állást vállalni Szegeden, pedig volna. Az édesanyámmal élek, aki súlyos, ágyhoz kötött beteg lett, gondozni kell, nem tudom egész napra magára hagyni” – magyarázza István, hogy miért maradt számára egyedüli lehetőségként a közfoglalkoztatás.

Kübekházán összesen 25 közmunkás dolgozik, ők építették a Kübecker Manufaktúrát, hatan pedig az augusztusi nyitás óta itt dolgoznak. Fél év alatt 18 millió forint árbevételt hoztak össze.

Dér Istvánnak még szokatlan a sváb népviselet
©

Beindult az üzlet

„Van egy gyulai férfi, aki minden pénteken eljön, hogy itt megvacsorázzon” – ezt már a polgármester meséli, aki kötényt vett a hétvégén a pici étteremben, hogy fel tudja venni a megrendeléseket. Elkel a segítség, szombat délután beindul a bolondok háza, az asztalokat már előre foglalják a vendégek, de a helyiek is betérnek egy kávéra, egy sörre. „Minden szombaton eljövök ide, egy órát ücsörgök itt, persze, amikor jobb az idő, akkor tovább is maradok” – mondja az étterem előtt asztalként használatos varrógép mellett kerekesszékben ülő István. „Kérsz egy plédet, István? Nehogy megfázz!” – aggodalmaskodik a szomszéd asztalnál kávézó helyi asszony. Bent legfeljebb harmincan férnek el, telefonon foglalják előre az asztalokat, de helyben kerékpárral ki is szállítják az ételt.

István minden szombaton üldögél egy kicsit a teraszon
©

Egy régóta használaton kívüli önkormányzati épületet alakítottak át Kübekházán étteremmé, ahol hagyományos sváb specialitásokat kínálnak. A pici épületbe a százéves sváb konyhaszekrényt, a régi családi fotókat,a berendezés nagy részét a kübekháziak hordták össze, mindenki adott egy-egy darabot, beleadtak apait-anyait. „Azt reméljük, hogy ez az önkormányzati vállalkozás termőre tud fordulni” – teszi hozzá a polgármester.

Kübekházán alig fizet valaki iparűzési adót, ide már nem kívánkoznak a vállalkozások, valamit ki kellett találni. Ráadásul, a település nem számít hátrányos helyzetű kistérség részének, mivel Szegedhez tartozik, így az olyan kiemelt közfoglalkoztatási programok előnyeit sem élvezi, mint például a Start mezőgazdasági program, amelyben a dologi kiadásokat is az állam fedezi. A kübekháziak így a maguk útját járják.

A polgármesternek is időnként be kell állnia a munkába, annyi a vendég
©

Tavaly nyáron jött az ötlet, hogy egy üresen álló ingatlant rendbe hoznak, és egy sváb hagyományokat követő kis éttermet építenek. Hárommillió forintos törzstőkével alapított egy nonprofit céget az önkormányzat, a közmunkások felépítették a kis üzletet, megszerezték a szükséges engedélyeket. „Úgy terveztük, hogy az induláskor napi 50 ezer forint bevételünk lesz, ezt, főleg nyáron, túlszárnyaltuk” – magyarázza mosolyogva Molnár Róbert. A polgármester abban bízik, hogy a házias ízek, a családias hangulat csábítja a vendégeket, de próbálnak programokat szervezni, és tavaszra egy pajtával bővítik az éttermet.

Márciustól a munkaügyi központ uniós pályázatához csatlakoznak, így az itt dolgozó 6 közmunkás akkortól garantált bérminimumot kaphat. Nyolc hónap elteltével a béreket már maguknak kell kigazdálkodniuk, majd egy év múlva önjáróknak kell lenniük minden tekintetben. Ha ez sikerül, akkor az itt dolgozók már nem közfoglalkoztatottként fognak dolgozni.

Tizenketten most szobaasszony-tanfolyamot végeznek, a munkaügyi központ indít rendszeresen képzéseket azoknak, akiknek nincs szakképesítésük, hogy könnyebben találhassanak állást maguknak. A szobaasszony-tanfolyamra most járó közmunkások többsége férfi, de muszáj elvégezniük, mert ha nem vizsgáznak le, és másik képzést sem vállalnak, kizárják őket a programból egy évre. Van, aki vonakodva megy a foglalkozásokra, mert öreg fejjel már nem fogékony a fejébe töltött tudásra, ráadásul, még a vizsgától is fél, de tudja, hogy nincs más választása. Ha minden rendben megy, a "szobaasszonyok" maradnak a hagyományos közfoglalkoztatásban, de már lesz szakképesítésük, ami azért is lehet előnyös, mert a polgármester már egy vendégház megnyitását is tervezi, igaz, ez az elképzelés egyelőre csak álom szintjén van. A polgármester szerint ahhoz, hogy a falu működjön, legalább 15-20 embert alkalmaznia kellene, de amíg erre nincs keret, számukra marad a közmunkás bér és a falunapi kitüntetés.

Szlavkovits Rita Gazdaság

Kinek a szégyene? Amikor a közmunkásnak nincs ideje, hogy lopni menjen

Lázár János bocsánatot kért a leegyszerűsítő megfogalmazásért, miután egy lakossági fórumon azt mondta, hogy a közmunka után nem érnek rá lopni a közfoglalkoztatottak. Ki és miért ragadt bele a közmunkába? Találtunk táppénz nélkül maradt daganatos beteget, gyermekes családanyákat és olyan családfőket, akik nem akarnak az ország másik feléből gyereket nevelni. Dél-békési körkép.